Életünk képekben 2.

333. fejezet

Vince, tőle szokatlan módon, már legalább két perce teljes csöndben ül az ölemben, miközben mindkét kezével átkarolja a nyakam.
- Min gondolkodsz annyira, kis mesterem? - próbálom megfejteni a nagy hallgatás okát.
"- Semmin. Csak, hogy nagyon szeretlek."

/2018. március 26./


334. fejezet

Az esti lámpaoltást követően Vince úgy gondolja, hogy eljött az ideje világmegváltó gondolatai verbális megfogalmazásának.
Egy ideig türelmesen hallgatjuk a véget érni nem akaró ötletbörzét, aztán megelégelem:
- Vince, légy szíves maradj már csöndben, aludni szeretnénk!
"- Jó, apa! Beszéd applikáció kikapcsolva!" - feleli robot hangon.

 /2018. április 09./


335. fejezet

Milánnak (is) 3-4 hónapos kora óta naponta - legalább egyszer - felolvasok valamilyen szépirodalmi igényességgel megírt alkotást.
Amikor még pici volt, hanyatt fektettem a combjaimon és mesélni kezdtem.
Egy alkalommal Maupassant A hagyaték című novellájára esett a választásom.
Elsőszülöttünk tágra nyílt szemekkel hallgatta a történetet, majd minden átmenet nélkül, vigasztalhatatlanul bömbölni kezdett az utolsó mondat elhangzásával egyidejűleg, mely így hangzik:
" És Serbois-né, ölébe ejtve hímzését, sírni kezdett."

 

/2018. április 16./ 

336. fejezet

Vacsora közben Milán beszámol az iskolai történésekről:

"- Képzeld, apa! Készítünk anyák napi meglepetést, de azt nem mondom meg, hogy mit, mert titok.

Csak azt, hogy kell hozzá papír, olló, ragasztó, ceruza meg tehetség."

/2018. április 23./

337. fejezet 

Vince a reggeli készülődés dandárján elmélyülten tanulmányozza a LEGO katalógust.

Egyszer csak felnéz és megkérdezi:

" - Apa, nekem tudod, mi a dolgom?"

- Mi? - teszem fel lelkesen a kérdést, hátha a fogmosásra terelődik a szó.

"- Az, hogy meg kell kapnom ezt, ezt, meg ezt..." - és véget nem érően bököd a képekre.

/2018. május 14./

338. fejezet 

Vince gyorsan és önállóan megtanult két keréken közlekedni.

Az új tudás tökélyre fejlesztésén buzgólkodik serényen, miközben az Olgitól hallott instrukciókat mantrázza tekerés közben:

"- Előre nézek, koncentrálok! Előre nézek, koncentrálok!..."  

/2018. május 28./ 

339. fejezet

Vince ádáz küzdelmet folytat a Kinder Joy tojás meglepetést rejtő felének kibontása érdekében. 

Miután már minden módszert kipróbált minden lehetséges irányból, mérgesen felkiált:

"- Jó, de hol van a bináris kód!!???" 

 /2018. június 11./

340. fejezet

Vince, kezében egy általa kreált Lego építménnyel, büszkén elibém penderül:  

"- Nézd, apa! Gyémántpáncélos madár!"

Ekkor egy nagyobb rész leválik a konstrukcióról, ami szemlátomást nem lohasztja le gyermekem lelkesedését:

"- Ezen még fejlesztek!" 

/2018. június 18/

 

 341. fejezet

Milánnal javában barkochbazom, amikor megjelenik Vince és ő is beszáll a játékba.

Gyorsan összefoglalom neki, mit sikerült eddig kiderítenem a bátyó feladványát illetőleg:

- Színtelen, gáz, és Milán nem tudja pontosan, hogy van-e szaga.

Erre Vince csillogó szemekkel felkiált:

"- Apa, én tudom, mi az! A nagy büdös semmi!" 

(A helyes megfejtés: hélium)

/2018. június 25./