John Egg elindul, de nem jut messzire

Rendkívül fontos nap volt a mai.

A hivatalban előre jelezte: később érkezik, ugyanis úgy alakult az élete, hogy nem várt, privát ügye akadt.

Ami már azért is szenzáció számba ment, mert az elmúlt 15 évben egyszer sem késett, vagy ne adj Isten, hiányzott munkahelyéről.

’937-ben, vagy '938-ban egyszer majdnem elvétette a pontos érkezést, mert egy illetlen galamb fittyet hányva a szigorú etikai szabályokra, bélsarát John keménykalapjának mértani közepén helyezte el. 

Az oktalan madár oly’ mértékben híján volt minden esztétikai érzéknek, hogy a fekete fejfedőtől teljesen elütő, cirkás-szürke masszával kívánta az összhatást fokozni.

Johnt nem is a destruktivitás ezen rendkívül durva megnyilvánulása háborította fel első sorban, hanem az a megbocsáthatatlan közöny, amivel a galamb szemlélte az eklektika jegyében fogant emberszobor-torzót.

Azonnal bosszút esküdött a levegőeget koptató minden cinikus szárnyasnak. 

Akkurátusan letörölgette finom, selyem kendőjével kalapjáról a gyalázatot, majd a közeli hársra tévedt tekintete.

Merénylője, mintha a világ a legnagyobb rendben haladna a távoli vég felé, nem átallott John szeme láttára, önön csőrével azon munkálkodni, hogy enyhítse porhüvelyének elviselhetetlen viszketését.

Valami soha nem tapasztalt sötétség úszott hősünk szemei elé.

Ott, a Sugar Roadon állva, lassan kibújt fényesre bokszolt cipőiből, nyakkendőjét meglazította, zakóját egy újságos dobozra akasztotta, majd a Nagy Brehmben, a „Pandamackó” címszónál látott képnek megfelelően körbenyalábolta a fa törzsét és lassan elkezdett felfelé araszolni.

 Mikor a lombkorona legalsó szintjét elérte, jobb kezével addig lengette nyakkendőjét, míg a hurok egy erősebb ágon meg nem állapodott.

A galamb, oktondi fejét jobbra-balra billentve, figyelte a küszöbön álló fejleményeket.

John gondosan csuklójára tekerte a nyakkendő lecsüngő hányadát, és mikor biztosnak érezte a fogást, elrugaszkodott.

Mintegy 1,5 méter távolságban a fa törzsétől, megkezdte véget érni nem akaró himbálózását ég és föld között.

Alant közben kisebb csoport verbuválódott, és a nagyszerű kora reggeli mutatványt a harmatos füvön felejtett kalapba ejtett pénzérmékkel honorálták.

A madár, akinek mindezen látványosság köszönhető volt, lassan John fölé totyogott, és hogy a maga szerény eszközeivel hozzájáruljon a pompás attrakcióhoz, újabb kloákacsomaggal örvendeztette meg hősünket, ezúttal is gondosan ügyelve a pontos célzásra. És mert nem kívánt mások népszerűségében fürödni, azonnal tova is röppent a közeli háztetők felé.

Johnnak ekkorra már, az izzadtságcseppeken túl, valami más is folyt a hátán, amitől enyhének nem nevezhető pír öntötte el orcáját.

A tűzoltók régi ismerősként üdvözölték, a még számukra is szokatlan helyen felbukkanó úriembert és készségesen felajánlották, hogy szolgálati automobiljukon beszállítják munkavégzése helyére.

Így aztán ’937-ben, vagy '938-ban John Egg, az átélt viszontagságok ellenére, végül mégiscsak pontosan érkezett irodájába.

John Egg színre lép

John Egg aznap nem az időjárásnak megfelelően öltözött fel.

Hanyag eleganciát kívánt sugározni, így a reggeli félhomályban egy - akkor még - szürkének tetsző ingre esett a választása.

Csak 9 óra körül, mikor az utcára lépett, vette észre, hogy tulajdonképpen a bézs egy érdekes árnyalatában játszó felsőt visel.

Nem is a színt illetőleg támadtak kifogásai, hanem a vastagsággal kapcsolatban, ami jelen esetben vékonyságra módosult.

Az idő alakulása nem túlzottan fontos szerepet töltött be az életében. Hamar túltette magát azon az apró momentumon is, hogy jobb orrlikából egy áttetsző kis gyöngycsepp kacsintott a ködös utcára, majd riadtan vissza is bújt szűk, ám biztonságos barlangjába.

Johnnak eszébe jutott, milyen lehet az Andokban egy reggel…

Hogy nem ilyen, azzal hamar szembesült, ugyanis a gyalogátkelőhely előtt egy zsebcirkálót kellett megkerülnie, és egy - a képbe nem passzoló - lámát. 

A lámáról a pulóverre asszociált, amit botor módon a szék karfáján felejtett a reggeli aprólékos pakolászásban.

A gardrób nyikorgása rendszerint eltereli a figyelmét az igazán fontos dolgokról. 

Ilyetén módon történhetett meg a múlt héten, hogy kicsiny konyháját Albionnal varázsolta hasonlatossá; mikor is a Ham and Eggs-e hamar túllendült a „még fogyasztható” minőségi kategórián, és unalmában vékony füstcsíkkal jelezte, hogy ő már tulajdonképpen teljesítette a rá kiszabott feladatot, elkészült, és most szeretné sajgón gyulladt részeit mihamarabb hűs tányéron pihentetni.

Ám John épp - az utóbbi 2 hónapban, ki tudja hanyadszor - a Times egy gondosan összehajtogatott példányát tuszkolta a szekrény jobb első lába alá, amitől azt az eredményt remélte, hogy az ajtó zsanérja meglazul, és ezzel a fülsértő zajnak is elejét veszi.

A füst közben átterjedt a lakás többi részére.

- Hmm, hamar leereszkedett a köd – gondolta.

S bár nem szerette, azért ernyőt nyitott, ott a kis manzárdszobában, nehogy a frissen vásárolt gyapjú zoknija megszívja magát a várható esőben.

A 20 perc múlva érkező tűzoltóknak is így nyitott ajtót, miközben hálás szavakat rebegett feléjük, hogy a meglehetősen rossz látási viszonyok ellenére ilyen hamar oda találtak.

A tömlőből kifröccsenő vízcseppek észlelésekor bölcsen elmosolyodott: Ő bíz’ újfent elébe ment a bajnak és még időben felhúzta esernyőjét. 

Cinkosan a mennyezet irányába kacsintott, amin túl a teremtőt sejtette.

Ők egy zárt klub tagjai voltak. 

Kizárólag ketten tudták pontosan prognosztizálni a várható légköri viszonyokat: John és az Öreg.

Vers nem mindenkinek

Kezdő anatómus önreflexiója csenevész hímtagjára vonatkozóan 

(Urbánus medikus kesergő a XX. század elejéről)

 Lábaim fölött a testem vertikális,
Arcom alatt van egy áll is.
Egy gondolat bánt, orbitális:
Mikor lesz a gyíkom kapitális???!!!

Az időskori tudásfelhalmozás hatása a nemi identitásra 

(Empiriokriticista vándordeák regősének)

A vén tanár épp most kandidál
Füléből szőrpamacs kandikál
Neki nő már nem, csak kan dukál…

 

Sejp emlék az egyik kanálról*

(Televizuálkulturális csujogató az 1970-es évek elejéről) 

Gyermekként még tudott Tony kört isz, négyzetet isz rajzolni

 *Ha valaki nehezebben követi asszociációs kilengéseimet; netán oly' fiatal, hogy a címben bújtatott művet még csak hallomásból sem ismerheti, annak lerántom a leplet a rejtélyről: a Minden lében két kanál egyik, magyar származású, főszereplőjére utaltam. 

A hasonló asszociációs mezőn szárba szökkent, cakkos szirmú Minden lében két kan áll versvirágomtól ezúttal megkímélem a nagyérdemű közönséget...