2010. február 1., hétfő

A körúti Aldi

Pit You: A körúti Aldi (kései elbeszélő költemény)

Itt, hol most állunk, hajdanában széles volt a róna,
Úttalan útjait csak egy kislány rótta.
Ő lesz most mesémnek a hőse,
Nem ért nyomába azóta egy nő se
Sóvári Olgának hívták a kis árvát,
Nem volt mit ennie, gyűjtögetett lárvát.
Így teltek napjai csendesen, magányba
Majd bele fulladt önnön taknyába.

Kísérő társa nem akadt széles e hazába’,
Szíve hasadt bele nagy bánatába.
Hanem akkor hirtelen három vitéz elibe áll,
Különbet tőlük senki se talál!
Látják Olgikának irtózatos nagy bánatját,
Egyik a vállára is teríti kiszolgált kabátját.
- Mily keserv emészt, szívemnek virága,
Hogy egyedül szaladsz bele a világba?
Így kérdé tőle a legvitézebb: Gergő,
Kinek jutott minden ujjára egy-egy jó nő.
De a szende kislány marad csöndességbe.
Akkor a vitézek fogtak nagy versengésbe:
Ki lesz ki először a hajadont szóra bírja?
Annak jutalma, egy csatakos, gyapjas birka!
Másodszorra Péter vitéz tesz próbát,
Köpönyegéből előhúz egy rózsát.
Szólítja most a magányos nímfát:
Erre meg találjon, aki tud rímpárt!
Édes kicsi galambom, mi nyomja a szíved?
Itt a kulacsom jó borral, ezt most szívd meg!
Ha majd buzog torkodban a nemes nedű,
Szurtos fejecskédet elhagyja a tetü!
Nyeldekel is buzgón az ártatlan szűz,
De szemeiben csak nem lobban a tűz.
Hanem akkor elibe kerekedik Mátyás;
Szép a fogsora, sikerült a gyártás.
Benne van az anyag, akárki láthassa!
Elibe terem Olgának, orcáját mutassa.
- Fakadj dalra, kicsiny kis csalogány!
Beszélni könnyű, nem nagy tudomány!
Meséld el, ami szíved nyomja,
Lelkedből kitépem, ami annak gyomja.
Mi keserít így el, hogy szólani sem bírol?
Holott már három nyalka legény stírol!

De csak makacskodik a kis ledér,
Hajába is gabalyodik egy denevér
Szép szemeit körbe hordja minden.
- Az én bajomra orvosság még nincsen!
Így szól a három vitézhez, majd csak legyint.
De akkor körbe állják, s faggatni kezdik megint:
- Mondd el, mit tehetnénk érted?
Leszünk lovagjaid, nesze itt a vérted!
Csatold magadra, közel van az ellen,
imhol egy lézerkard, nem kell bele elem!
Felölti az ornátust, szegény kicsi Olga,
Fürgén jár a keze, tudja, mi a dolga.
Meggypiros ajkait szóra tátja,
Gúvad a szeme, annak, aki látja.
Jajj, vitéz urak! - nem ez a megoldás!
Ért tegnap este engem egy látomás.
Elmesélem hamarjába mostan:
Álmomba a Tisza vizében mostam,
Ujjaimat nyaldossák a habok,
Mit kimosok, magam mellé rakok.
De akkor hirtelen felakad a szemem:
Hirtelen elfogyott a mosószerem!
Szívem facsarja irtózatos bú,
Sehol egy Tesco, csak egy marabu
Szelte át a verőfényes eget,
Azt hittem, felém integet…
Akkor azonban leszállt oda, mellém,
A bögye fölött csík volt: a mellén.
- Kicsiny Olga, tudom mi a te nagy bajod!
Told csak közelebb feléjem az arcod!
Keleten egy kisvárosban van egy folyóparti
Kacsalábon forgó áruház, melynek neve Aldi.
Oda kell neked holnap reggel menni,
Az fogja az életedet majdan rendbe tenni!
- Azzal elszállott a beszélő madár
Álmom véget is ért itt már.

Ej te gyermek, eddig miért hallgattál?
Van velünk épp egy villanygitár.
Trubadúrok vagyunk mellékesben,
Gyere velünk, elleszünk négyesben!
Így szól Gergő: - Kucorodj mögém a lóra!
Kilenc hónap múlva eljő majd a gólya.
Az álmot, mit elibénk tártál,
Megénekeljük, széles itt a határ
Csak van egy értő fül, ki a dalunk hallja!
Te vagy az, ki magát szerencsésnek vallja!

És a három vitéz viszi a kis Olgit,
Adnak neki hamuba sült pogit.
Hét nap-hét éjjel az utat koptatják,
Aldinak még a környékét se láthatják.
De midőn a hetedik nap bealkonyul,
Látóhatár szélén valami tornyosul…
Mély álmot szór pillájukra Éj Anyó,
a távolban magnó bömböl, Sanyo.
Mikor az első napsugár nyaldossa a füvet,
a négy útitárs fel is kereked, s a város felé üget.
Fertály óra alatt beérnek a poliszba,
dudorognak kicsikét a Police-ra.
De hamar megunják a jó öreg Stinget,
Megmosdanak, s váltanak friss inget
Megindulnak akkor a körút irányába,
Tavon gázolnak, botlanak piranhaba.
Nem oly vitézek, kinek ez lehet gát,
A vízbe dobják a sikító Olgát.
Hangja erejétől menekül a dögevő!
(Ennek a sztorinak a vége: esküvő)
Most hogy átjutottak a vizes árkon,
Aldit látnak, túl a Media Markton.
Hajszolni kezdik izibe lovaik,
Mindegyikre jutott két nagy orrlik.
Hamarjában az Aldi előtt teremnek,
Nézik először díszes lovagi teremnek.
Hanem, mikor az ajtó szsiszegve feltárul,
Három vitéz a vásárlótérbe azonnal betolul.
Pétert éri először a veszedelem:
- Oly a bőség, eszemet elvesztem!
Megkergül szegény lovag:
Van itt minden, főleg konyak!
Rá is veti magát az italos polcra,
Máját elissza, mikor az óra ér nyolcra.
Másodiknak Mátyás próbál szerencsét:
Kosarába rámol borsót és lencsét.
Fel is tépi az összes tasakot,
Önti szájába a sok abrakot.
De a hüvelyes veszélyes egy jószág!
Fel is fújja Matyi gyomorszáját.
Irtózatos robajjal széjjel is pukkan,
Benne már kárt nem tesz vadkan!
Harmadiknak Gergő lép a boltba,
Majd’ átesik a földön a két halottba’.
Ő a legvitézebb, akárki meglássa!
Fején a sisakja, mered a lándzsája.
Ráveti magát sorra a lagunákra,
Lábával rátipor édes mandulákra.
Nem sokat időz a sorok között,
Hangokat hall a húsospult mögött.
Nicsak!, ki ott izzad, egy böllér:
Termete magas, medvével felér.
Gergő szólítja, hangja bariton:
Gyere csak ide, én kis barétom!
Mutassad nekem a jó irányt,
Borongasd előttem a sok tákolmányt!
Hol a habzó por, te szertelen?
Szegény Olgám mosószertelen!
Hármat sem lép a dicső dalia,
Mikor szemébe szökken egy lila
Tehén ábrázatú csoki,
Kezéből iramlik a kocsi.
De hamar felocsúd a nyalka vitéz:
- Ha most becsokizom, Olgikám majd lenéz!
Nem hagyja magát a céltól eltántorítani,
Süket a böllér nagyot kell rá ordítani:
- Elő a mosószerrel, te nyomorult fattyú!
Jó legyen a gépbe, melynek neve Hajdú.
Megrémül a böllér, adja az öblítőt, meg a port,
- Ajándékba ezt is viddel, Gergő: egy USB port.

A harcokat hős Gergő megvívta,
Kifelé, a mentőket meghívta.
Két barátja ott feküdt kiterítve,
Életük folyása végleg kimerítve.
Hanem Olga büszke a lovagra:
Elhozta neki, ami meg lett mondva!
Orcáját elönti a szerelmes pír.
Újság is írja, oly nagy a hír!
A két fiatal egybe is kélt aznap,
Azóta is folyton folyvást b…. (Az itt következő strófák olvashatatlanná váltak az idők során.
Kutatók szerint még 2-3 ének követhette a művet, mely a párocska hétköznapjait részletezhette.)