Téli vallomás
Nyálkás sugarait a Nap a földre okádja,
Alant kémleli vacogó emberek hordája.
Lassúdan csurog a fákról a bíbor fénypászma,
Nem hoz enyhülést e mélykékre fagyott világba.
Árok partján didergő hontalan kémleli a leget,
Méregeti erejét: kibír-e még két-három telet?
Arcát rég fásulttá csípte a dér, látott már eleget.
Púpja sajgón lüktet, inna bort vagy pálinkából felet.
Iszkol a rőt vad erdő sűrűjében,
Nád közt réce sivít a szürke égre,
Árva pele motoz odvas tölgy méhébe’
December fagya csúszik rianó jégre.
/2008. szeptember 01./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése