Kedves Barátaim!
Most nem azért írok
nektek, hogy újabb hülyeséggel traktáljalak titeket.
Távol álljon tőlem,
hiszen Ti sokkal fontosabbak vagytok nekem annál, mintsem hogy elmebeteg
agymenéseimmel szétszabdaljam barátságunk erős kötelékét.
Ígérem, ezúttal csak
komoly dolgokról fogok szót ejteni! Semmi pikáns, malac, netán a szépérzéket
romboló megjegyzés!
Az obszcenitástól pedig
előre elhatárolódom!
Nagyon fontos, a ti
életeteket is befolyásoló dolgokról kívánok az alábbiakban beszélni.
Persze, gondolom, már
kíváncsiak vagytok, mi lehet az.
Ám mielőtt a lényegre
térnék, szeretnék pár dolgot tisztázni, elébe menni az estleges
félreértéseknek.
Soha nem voltam a szavak
embere, hisz ismertek!!???
Ha most arra gondoltok,
valami szívességre akarom megkérni szíves mindnyájótokat, hát el kell oszlassam
a zseniális agyatokat ellepő ködfátyolt!
Én kívánok nektek adni
magamból, eszmeiségemből egy darabkát, amit – remélem – szívesen fogadtok, és később
sem bánjátok meg döntésetek!
Persze felmerül a kérdés:
mi az a plusz, ami nektek nincs, és pont én akarom rátok ruházni?
Nem árulok zsákbamacskát,
hamarosan megtudjátok!
Előtte azonban merengjünk
el kicsit közös múltunkon!
Voltak idők, amikor
egymásnak vállvetve harcoltunk magasztos eszmékért, és – sajnos – voltak idők,
mikor a hétköznapok szürke monotóniája elszakított minket egymástól.
Nagyon sokat kaptam
tőletek, és remélem: a magam szerény eszközeihez mérten a szolgálataitokra
lehettem!
És vessünk egy pillantást
közös jövőnk felé!
Úgy gondolom, ha mi
együtt - bízva erőnkben – egy közös ügy élére állunk, nincs az a hatalom, ami
visszatántoríthatna minket!
És, hogy mi az az
ügy!!!???
Hát ezzel kapcsolatban
akarlak benneteket tájékoztatni.
Nem is csigázom tovább az
érdeklődéseteket.
Csak még annyi
engedtessék meg nekem, hogy a mögöttem álló napok belső vívódásairól is ejtsek
pár szót.
Mert mi volt tegnap vagy
tegnapelőtt?
Lázas gondolkodás, tenni akarás,
álmatlan éjszakák.
Mert azt már tudom, mit
és hogyan adjak nektek, csak azzal nem vagyok tisztában, lenne-e rá igényetek?
Úgyhogy előbb
önvizsgálatot kell tartsatok: eléggé felnőttetek-e már az előttetek álló
feladathoz; van-e elég kitartásotok?
Ha mindez megvan, akkor
együtt csodákat fogunk véghezvinni!
Most pedig gondolkodjatok
el, és jelentkezzetek, ha minden kompetenciátok megvan ahhoz, hogy elétek
tárjam nagyszabású tervem!
Baráti üdvözlettel:
a Te Képviselőd
