2013. október 25., péntek

Ha lenne ars poeticám...

Nem hiszek a változásban.
Nem hiszem el, hogy emberek képesek megváltozni, soha nem is hittem. 
Kínkeservek árán jobbá válhatnak, de az alaptulajdonságaik soha nem változnak, legfeljebb szunnyadnak egy kővel lezárt barlangban.


"A csodálatos világ közönnyel viseltetik lakói iránt" és viszont

Felhő szélén láblógázva tudomást sem veszek a világ szánalmas sorsának alakulásáról: nem ismerek neveket, nincs értesülésem történésekről. 
Ami alakít, az belülről jön, csak előbb meg kell mérkőzzön az eszemmel, ami gyakran elfogult a magam javára.