Kedves barátaim!
Az egyik legnagyobb keresztény
ünnepkör vigiliája előtt - kivonván magam a szokásos ajtócsapkodás, kiabálás és
odaégett süteményét zokogva elsirató nők lármájából, mely mind egyfajta lelki
felkészülés az áhítatra - vettem a fáradságot és etimológiai kutatásokat
végeztem.
Vizsgálatom tárgya, mi más is
lehetne, mint a karácsony szó, illetve képzett alakjai.
Vegyünk mély levegőt és
bandukoljunk vissza a bibliai időkbe.
Amennyiben nem veszitek
tolakodásnak, magamra vállalom a cserkészvezető nem mindig hálás szerepét, és
ösvényt vágok a régen járt úton.
Kalandra fel!
A historikus kor kezdetén nem sok
lakott település vala, még kevesebb, amiről írásos feljegyzés is maradt az
utókorra.
Ám a galileai Názáret kivételt
képezett.
Itt élt József, aki szakmáját tekintve
famegmunkáló volt.
Viszonylag korán nősült (délelőtt
fél tízkor), ám a családalapításba mindaddig nem mert belevágni, míg tisztes
egzisztenciát nem teremtett.
Azt azonban hamar felismerte,
hogy a specializáció az egyetlen járható út számára.
Amikor kellő anyagismeretre és
eszközhasználati rutinra tett szert, télvíz idején elhatározta, hogy Máriáját
meglepi egy személyre szabott, kézműves ajándékkal (akkor még volt értelme
ennek a szónak, nem úgy mint napjainkban, amikor már kézműves atomerőmű is
kapható).
Választása egy fababa
elkészítésére esett, ő meg a saját csapdájába, mert specializációja révén csak
a felső végtagok váll alatti részét volt képes kifaragni.
Abból viszont végtelen számút,
formásabbnál formásabbat, élethűbbnél élethűbbet.
Názáretben hamarosan csak kar-ácsként
kezdték emlegetni.
Be kellett látnia, hogy projektje
kudarcba fullad, ha nem kér nyomban segítséget.
Abban az időben a mai Itália
földjén éltek a legvirtuózabb famegmunkálók.
Gyorsan fel is vette a kapcsolatot
az egyikkel, aki Geppetto mester néven vonult be a köztudatba.
Ő már igazi szak-ács volt.
Betlehemben aztán tudásuk fúzióra
lépett és megalkották a tökéletes fababát.
József ajándéka ellentételezéseként
arra számított, hogy Máriája végre neki adja a szüzességét, ám a deus ex
machina nem a legszerencsésebb időpontban érkezett.
A baba életre kelt, és attól
kezdve a kar-ács egy percet sem aludt: pelenkázott, büfiztetett, pesztonkált.
Libidója megszűnt létezni.
Így Mária szűz maradt, de mégis „született”
egy gyönyörű kisfia, aki később nagy hatással volt civilizációnk eszmei és erkölcsi fejlődésére, továbbá Walter Elias Disney rajzfilmrendező munkásságára.
József további sorsáról nem sokat
tudunk, gyermeke 12 éves korától már szóra sem méltatták az evangélisták.
Annyi azonban bizonyos, hogy
tisztes kort ért meg.
Végrendeletének eleget téve szerető
Máriája a legkedvesebb alapanyagának csemetéjét, egy fenyőt ültetett József
sírjára.
(Itt kell közbevessem, hogy abban
az időben a külső helyhatározóragot a következőképp írták és ejtették: -ny,
-ony, -eny, -öny.)
Eredeti jelentést elveszítve, így
keletkezett a ma használatos karácsonyfa szavunk.
(Geppetto mester is a fenyőt
preferálta, neki is ültettek egyet a sírjára. A szakácsonyfa azonban a 13.
században kikopott a szókészletünkből.)
Most, hogy kellőképp’
felvérteztelek titeket az ünnepkör autentikus át és megéléséhez szükséges
tudással, menjetek és melegséggel telt szívvel, ájtatos tekintettel harapjatok
rá a bejglibe* keveredett dióhéjra!
Boldog karácsonyi ünnepeket
kívánok!
Tsók: Pit You
* Azt, hogy egy török közjogi
címmel rendelkező, bűnöző életmódot folytató, távol-keleti harcművészetben
jártas ember (Bej G. Lee) hogyan lett egy karácsonyi csemege
névadója, majd később mesélem el.
