332. fejezet
/2018. március 19./
331. fejezet
/2018. március 12./
330. fejezet
329. fejezet
328. fejezet
327. fejezet
326. fejezet
Milán teljes beleéléssel origamizik, mikor is Olgi instruálni próbálja:
- A hajtásoknál jó erősen simítsd le a papírt!
"- De anya! Súrlódáskor hő keletkezik, és megégeti a kezem!" - csattan fel az ifjú munkavédelmi szakember.
- Vince, te rocksztár leszel?
"- Nem, mert fájna a torkom a sok üvöltözéstől!"
330. fejezet
Mivel Vince az olyan zenéket preferálja, amiben "üvöltözik a bácsi", úgy döntök, hogy metalológiai szemináriumunkon a Pantera zenekar The Great Southern Trendkill albumát vizsgáljuk meg behatóbban.
(A lemez meglehetősen egyedi, semmi mással össze nem téveszthető módon veszi kezdetét.)
Az első húsz másodperc befogadását követően gyermekem meglehetősen plasztikus képben foglalja össze primer impresszióit:
"- Apa, ez olyan, mint egy zombi hányás!"
/2018. március 05./
329. fejezet
Milánnak esti meseként Móra Ferenc: Csiribiri Birike című írását olvasom.
A történetben az elbeszélő egy kislánnyal évődik, akinek először azt javasolja, hogy a piciny almát tegye vízbe, ott majd nagyra dagad.
Aztán elküldi Birikét tűzifáért, aki hosszú idő múlva sem kerül elő.
Mikor rátalál az író, a kislány egy tál víz fölött gubbaszt - amiben egy kis fadarab úszik -, és várja, hogy az tuskó méretűvé duzzadjon.
A mese végén Milán felháborodásának ad hangot:
"- Na, ezért nem kell hülyeséget beszélni a gyerekeknek! Mert aztán kipróbálják és persze, hogy nem sikerül nekik!"
/2018. február 26./
Lefekvést követően Vince még mindig a játékkonzol beszerzésének problematikáján monologizál:
"- Milán azt mondta, a Jézuska vesz nekünk egy Xboxot karácsonyra. De neki nincs is pénze!
Akkor hogy' vesz?...A Jézuska lopkodja az ajándékokat."
/2018. február 19./
Milán kitrappol a szobájukból, és ellentmondást nem tűrve kijelenti:
"- A Jézuskának megírjuk, hogy Xbox-ot kérünk meg Just Dance 2018-at!"
Bátyja után Vince is befut, és semmit sem bízva a véletlenre, kiegészíti az elhangzottakat:
"- Igen! És azt is ráírjuk, hogy a Metroban lehet kapni!"
/2018. február 12./
A srácok teljes egyetértésben teniszmeccset néznek.
Vince egyszer csak minden átmenet nélkül felpattan, és kijelenti:
"- Ha Milán nem kapcsol át azonnal, fel fogok háborodni!"
/2018. február 05./
325. fejezet
324. fejezet
/2017. december 20./
323. fejezet
/2017. december 14./
322. fejezet
/2017. december 12./
321. fejezet
320. fejezet
/2017. november 27./
319. fejezet
/2017. november 15./
318. fejezet
317. fejezet
316. fejezet
315. fejezet
314. fejezet
313. fejezet
312. fejezet
311. fejezet
310. fejezet
309. fejezet
308. fejezet
307. fejezet
306. fejezet
305. fejezet
304. fejezet
/2017. április 04./
303. fejezet
302. fejezet
301. fejezet
(Avagy a vér nem válik vízzé)
/2017. március 13./
300. fejezet
299. fejezet
298. fejezet
297. fejezet
296. fejezet
295. fejezet
294. fejezet
293. fejezet
292. fejezet
291. fejezet
290. fejezet
A fiúk hengerpárnával lőnek kapura, amikor Milán a "labda" helyett a küszöböt találja telibe.
Hangos jajgatásba kezd, mire Olgi a helyszínre siet és megkérdezi:
- Fáj?
"- Six, seven!" - kapcsolódik be a beszélgetésbe - széles vigyorral az arcán - Vince.
/2018. január 29./
- Vince, tudsz valami szép karácsonyi dalt? - teszem fel mit sem sejtve az együgyű kérdést.
Még szinte be sem fejezem a mondatot, amikor gyermekem "legszebb hangján" - mint amikor keresztvágó fűrésszel akarnak kivágni egy acéloszlopot - teli torokból improvizálni kezd:
"- A Jézuska megszületett! Ha megszületett, kisütöm, de nem a Jézuskát, hanem a mézeskalácsot! Na-na-na-na-naaaaaaaaaaa!"
(Apasági vizsgálat nem szükséges, a tények önmagukért beszélnek...)
Vince reggelre igen erőteljes megfázás tüneteit produkálja. Olgi, megelőzendő a nagyobb bajt, elviszi a gyermekorvoshoz.
Várakozás közben csemeténk a "legrosszabbtól" tartva, gondterhelten közli:
"- Anya, csak nehogy takonyinfúziám legyen!"
- Vince, az mi?
"- Nem tudom. Csak nehogy az legyen!"
Mióta Milán iskolába jár, szinte semmilyen főtt ételt nem hajlandó megenni a menzán, így nagyot dobban a szívünk, amikor vacsora közben nekünk szegezi a kérdést:
"-Tudjátok, mit ettem ma ebédre?"
- ?
"-Semmit. Csak az éhkoppot nyeltem." - hűti le a kedélyeket.
Szerencsére (?) a beszélgetés elejéről lemaradok, amelyben Vince legújabb "briliáns" ötletét ismerteti a bátyjával.
Viszont amikor a szobájuk ajtaja elé érek, Milán épp' szkepticizmusának ad hangot az idea megvalósításával kapcsolatban:
"- De miért csinálnánk ilyet?"
"- Azért mert kisgyerekek vagyunk és rosszalkodunk!" - érkezik az megrengethetetlen érv.
/2017. december 04./
320. fejezet
A szokásos reggeli eszeveszett kapkodásban Milán mindenáron el akar mesélni valamit, de senkinek nem jut ideje meghallgatni, sőt még le is torkolom.
Erre jogosan megsértődik és pityeregve távozik a szobából, mire Vince sokat látott aggastyán módjára megjegyzi:
"- Az élet nem csak sírásból áll! Ugye, anya?"
A fiúk szombaton születésnapi partyn vesznek részt, ahonnan mindketten az alkarjukon pompázó csillám tetoválással térnek haza.
Másnap este, mielőtt Vincére kerülne a sor a manikűrözésben, imígyen instruálja édesanyját:
"- A tetkómba nehogy belevágj!"
Vince mellém kucorodik a kanapén, majd hirtelen átöleli a nyakam és közli:
"- Szeretlek! Te vagy a legjobb apukám!"
/2017. november 07./
Vince az Anna, Peti és Gergő című könyvből interpretálja Milánnak az egyik mesét:
"- ...és amikor Anyának már nagyon nagy volt a pocakja, kivették belőle Gergőkét."
"- De hogy' vették ki? Benyúltak egy láthatatlan kézzel?" - értetlenkedik a bratyó.
"- Hát láncfűrésszel!"
"- Jézus Mária!!!" - kiált fel döbbenten Milán.
/2017. október 24./
Szerintem Vince szív valamit...
"- Apa, ha a kezünkbe ugrana egy béka és adnánk rá úszószemüveget, tök menő lenne!"
/2017. október 10./
Milán elmélyülten szemléli az egyik közismert gyermekdal videoklipesített változatát.
Mikor az analízis végére ér, az ifjú filmkritikus lefitymáló hangon megjegyzi:
"- Nagyon életszerű, hogy három varjú kaszál..."
/2017. október 02./
Útközben az autóban parázs vita alakul ki a fiúk között, hogy hazaérkezvén melyikük kedvenc videoklipjét nézzék meg hamarabb.
Honnan, honnan nem, Milán elővarázsol egy tízforintost és a szerencsére szándékszik bízni a döntést:
"- Vince, szám vagy magyar szimbólum?"
/2017. szeptember 25./
A srácok teljes egyetértésben Legoznak a szőnyegen, amikor Vince érdeklődni kezd, hogy bátyja min munkálkodik:
"- Milán, mit építesz?
- Szuper hosszú limuzint.
- Beszállhatok, ha kész?
- Ebben csak rocksztárok utazhatnak!
- Hát, de én rocksztár vagyok!" - fojtja csírájába a vitát másodszülöttünk.
/2017. július 03./
A fiúk rajzfilmhősökről mintázott figuráikkal ádáz küzdelmet folytatnak a szőnyegen.
Amikor a csata valamelyest csendesedik, megpróbálom oldani a paprikás hangulatot:
- Milán, te mi leszel ha nagy leszel?
"- Transformers!"
- És te, Vince?
"- Sárkány! És támadni fogom a Transformerset!" - feleli vérszomjas hangon.
/2017. június 26./
Milán esti fürdőzés közben rákérdez az egyik, számára ismeretlen jelentéstartalmú szóra:
"- Anya, mi az az alkoholista?"
Miután Olgi szemantikailag minden irányból megvilágította és feltárta a fogalmat, gyermekünk levonja a konzekvenciát:
"- Jó, akkor az nem akarok lenni!"
/2017. június 19./
A fiúk azon vitáznak, az új házunknál tartsunk-e valamilyen állatot, és ha igen, milyet.
Vince kategorikusan kijelenti: "-Egér kell!"
Milán rögvest felháborodik az ötleten: "-Már csak egy egér kéne! Épp' elég nekem, hogy van egy családom!"
/2017. június 05./
309. fejezet
Hétvégi készülődés a sziesztára.
Olgi: - Vince! Lefekvés!
"- Igenis, Cici kapitány!" - hallatszik a fedélközből a matrózinas kurjantása.
/2017. május 22./
Milán, kezében az egyik áruházlánc szóróanyagával, elvonul trónolni.
Pár perc múlva - szerintem - kétségbeesetten kiabál ki a klozetról:
"- Úristen, apa!"
- Mi a baj? - kérdezem riadtan, a legrosszabbra számítva.
"- Hát, hogy egy ilyen gyümölcsös joghurt 499 forintba kerül!" - közli felháborodva.
/2017. május 15./
Milán elmélyülten szemléli a Jégvarázs című rajzfilmet, majd az alkotás fele tájékán dühösen felcsattan:
"- Ezek hogy' bírják pislogás nélkül???!!!"
/2017. május 08./
Nem tudjuk, hol hallotta, itthon biztosan nem, mindenesetre Vince az esti lefekvéshez készülődvén az utóbbi idők egyik legirritálóbb "dalszerzeményének" sajátos szövegezésű előadásába kezd óriási vehemenciával:
"- .. a nézését meg a járását, csípőjének a fingását..."
/2017. április 24./
Vincével ádáz rugós foci meccset játszunk.
- Kicsim, úgy célozz, hogy a golyó a kapu irányába nézzen! -instruálom a kis csatárt.
"- De a golyónak nincs szeme!" - rúgja ki alólam a piedesztálra vezető lajtorját.
/2017. április 10./
Vince az esti fürdőzés közben elég markáns módon belepukizik a kádba, majd felém fordulva büszkén közli:
"- Apa, kuruttyoltam a fenekemmel, mint egy béka!"
303. fejezet
- Milán, tedd le azt a távirányítót! A hi-fi távirányítója már így is eltört.
Vince: - Fifinek* nincs is távirányítója!
*Az apai nagyszülők kutyájának a neve.
/2017. március 28./
302. fejezet
Milán az esti lámpaoltást követően még mindig tréfás kedvében van. A móka csattanójához az öccsére osztja az unterman szerepét.
"- Vince, mondjak egy viccet?
- Igen.
- Két madár ül a fán: Értem és Nem Értem. Értem leesik a földre. Melyik marad fenn?
- Hát az értelmes!" - feleli a poéngyilkos.
/2017. március 20./
301. fejezet
(Avagy a vér nem válik vízzé)
Hétköznap reggeli hajcihő.
Olgi: - Csak azt tudnám, hol van a cipőm párja!!
Vince: "- Hát dédikemamáék elvitték!"
300. fejezet
Olgi: - Én még délután inni akartam egy kávét. Most fáj is kicsit a fejem.
Milán: "- Akkor jöhet a metal!" - és széles terpeszállásban, "kezében" léggitárral a szoba közepére ugrik.
/2017. március 06./
- Vince, mit csináltál ma az oviban?
"- Hát fogócskáztam, szaladgáltam, csucsultam, boroztam meg pálinkáztam."
/2017. február 27./
298. fejezet
Olgi: - ... Vincét amúgy nagyon szeretik a gyerekek.
Milán: "- Miért, mit akarnak tőle? Autogramot?"
/2017. február 20./
- Milán, mi volt ma az oviban?
"- Hát semmi. Majdnem építettem egy repülőt, meg kifestettem egy házat."
/2017. február 13./
Milán meseadó után kutatva belebotlik a Muzsika TV-be, ahol egy soha nem létező magyar népviseletbe öltözött nő mórikálja magát a tüc-tüc alapokra helyezett Ringó vállú csengeri violám című operettsláger igen erősen kifogásolható interpretálása közben.
Pár másodperc után, az audiovizuális sokkból ocsúdván, gyermekem a következő kritikai megjegyzést teszi:
"- Apa, ez még a mini diszkótól is rosszabb!"
/2017. február 06./
Az oviból hazafelé, a piros lámpánál, aprópénzt szorongatva, megáll egy kéregető az autó mellett.
Miután meglátja a két fiút a hátsó ülésen, hamarosan odébbáll.
Milán rögvest felteszi a szituációra vonatkozó leglogikusabb kérdést:
"- Apa, meg akart minket venni?"
/2017. január 30./
Milán az üdítős üveg kupakjában szöveges üzenetet talál.
"- Apa, az van beleírva, hogy I Love You!
Az azt jelenti, hogy szeretlek.
Csak azt nem írták oda, hogy ki az, aki szeret engem." - morfondírozik távolba révedő tekintettel.
/2017. január 23./
Milán az öccse mágneses kirakójával játszik.
Miután megunja a feladatkártyákon levő képek reprodukálását, javaslom neki, hogy saját kútfőből merítve alkosson valamit.
Hamarosan meg is mutatja az elkészült művet.
- Mi ez, egy kukac? - kérdezem a laikusok naivitásával.
"- Dehogy! Sziklaomlás."
- Tényleg! Még holdacska is van.
"- Igen, mert ez éjszaka történt."
/2017. január 16./
Az esti villanyoltást követően nem sokkal Olgi ismét felkapcsolja a lámpát, mire Milán kifakad:
"- Ezt most muszáj volt???!!!"
- Igen, mert nem látom a zsebkendőt.
"- Én meg a jövőmet!" - érkezik a lakonikus riposzt az irónia nagymesterétől.
/2017. január 09./
Vacsora közben beszélgetünk a fiúkkal:
- Anya mondta, hogy holnap nem mentek oviba?
Milán: "- Hanem szabadságra megyünk veled?"
- Igen.
Vince: "- Apa, az nagyon messze van?"
- ?
Vince: "- Hát a Szabadság!"
/2017. január 05./
Milán az öccsét faggatja annak jövőbeli terveit illetőleg:
"- Vince, te mi leszel, ha nagy leszel?
"- Majom."
"- És ha még nagyobb leszel?"
"- Gorilla!" - érkezik a darwinizmus szellemében fogant válasz.
289. fejezet
Karácsony első estéjén - még elalvás előtt - Vince pontot akar tenni egy megoldatlan ügy végére, ezért előrukkol a nagy kérdéssel:
"- Anya, mi az a jászol?"
- Az állatok etetője. Szalmát raktak bele és Jézuskát ráfektették.
"- És megették az állatok!" - zárja rövidre az Újszövetséget másodszülöttünk.
/2016. december 27./
Az esti fürdést követően Vince segítség nélkül veszi fel a pizsamáját.
Miután beleszuszakolta magát a textíliába, büszkén kérdezi:
"- Apa, ügyes vagyok?"
- Ügyes vagy!
"- El fogom nyerni majd az arany kupát!" - vágja rá magabiztosan.
/2016. december 22./
Az esti altatáshoz készülődvén fogom a jól bejáratott könyvet és Vince mellé telepszem az ágyra.
Gyermekem kiveszi kezemből a kötetet, majd így szól:
"- Apa, mesélj nekem! De most ne könyvből, hanem a száddal."
286. fejezet
Milán az ovis karácsonyi műsorban Menyhárt király szerepét kapta meg.
Miután kellőképp' begyakorolta a szövegét, gondterhelt arccal közli:
"- Apa, az egyik szerepet ki sem osztották!"
- ?
"- A Jézuskáét."
- De Jézuska egy újszülött csecsemő.
"- Jó, de ő a főszereplő!" - közli a vitán felüli tényt.
/2016. december 12./
Oviból jövet, az autóban beltéri festék katalógust tanulmányoznak a fiúk.
Milán pár oldal után felhívja öccse figyelmét a páratlan esztétikai élményre:
"- Nézd, Vince! Csodás színvilágba csöppentünk."
Mire a kis tesó - a közelgő ünnepkör lírai alkotásaiból szemezgetve - rögtön rávágja a megfelelő rímet:
"- Fényes csillagot követtünk."
284. fejezet
Vince hathatós segítséget nyújt a reggeli beágyazás során.
Öt percen át akkurátusan hajtogatja a pizsama felsőjét, amire még egy bogot is sikerül kötnie.
Mikor úgy gondolja, végére ért a műveletnek, sokat tapasztalt mesterember hanghordozásában Milánhoz fordul:
"- Látod, így kell! Pofonegyszerű."
283. fejezet
Gyermekeim a hétvégén elsőszülöttünk csoporttársának a névnapi zsúrján vesznek részt.
A ceremóniamester lehetőséget biztosít a kis barátoknak, hogy jókívánságaikat tolmácsolják az ünnepelt felé.
Sorban hangzanak el a szokásos "Azt kívánom, hogy élj sokáig!" típusú üzenetek, mígnem Milánra kerül a sor, aki szóra emelkedvén, csibészes vigyora kíséretében kivágja a rezet (és a biztosítékot):
"- Boldog új évet kívánok!"
282. fejezet
Vince valahonnan előkotorja a saját és a bátyja személyi igazolványát, majd az egyik irattárcát próbálja Milánra tukmálni.
"- Mi ez?" - érdeklődik a tesó.
"- Dolgozókönyv."
"- És mit csináljak vele?"
"- Menjél a dolgodra!" - teszi egyértelművé a szituációt Vince.
/2016. november 14./
A srácok vásárfia gyanánt két műanyag dínó figurát kapnak tőlem ajándékba.
Szemrevételezést követően rögtön leemelik a polcról a tárgyra vonatkozó képes szakirodalmat, és a Vince hüllőjét azonnal be is azonosítják, ám a másikkal sehogyan sem boldogulnak.
Hosszas lapozgatás után Milán magyarázatot talál a rejtélyre:
"- Biztosan azért nincs benne a könyvben, mert a paleontológusok még nem ásták ki a csontjait."
/2016. november 07./
Másodszülöttünk szent meggyőződése, hogy a cápa szót egy plusz "l" hang betoldásával kell kimondani.
Megelégelvén a dolgot, igyekszem rávezetni a helyes kiejtésre:
- Cápa, Vince! "L" nélkül: cá-pa!
"- Cápa, apa!" L nélkül: cál-pa!"
279. fejezet
Vince nagy garral veselkedik neki a főtt kukorica bekebelezésének, amikor Olgi hiábavaló kérdés feltevésével megakasztja egy rövid időre az irreverzibilis folyamatot:
- Ne melegítsük meg inkább, vagy jó úgy hidegen?
"- Inkább sózzuk meg!" - érkezik az egyetlen lehetséges instrukció.
/2016. október 17./
Vince eddigi élete során még soha nem ivott kólát.
Szombaton, egy születésnapi zsúron, addig nyüstöli Olgit, míg végre kap egy kis kóstolót.
Rögvest bele is kortyol a nedűbe, majd az új ízélményt összeveti eddigi tapasztalataival, és az eredményt azon nyomban közkinccsé teszi:
"- Anya, ez ugyanolyan szúrós, mint a sör!"
/2016. október 10./
A fiúk percek óta meddő vitát folytatnak, aminek eredőjére már egyikük sem emlékszik.
Milán elunja a dolgot, és rövid úton véget vet a további polémiának:
"- Vince, te csak egy illúzió vagy!"
Vince fiam anyai nagyszüleinél ellentmondást nem tűrve, váltig ragaszkodik elhatározásához, hogy bibliofil apjának elhozza ajándékba az alant látható könyvcsemegét.
Akarata végül diadalt arat.
Hát nem aranyos gyermek???!!!
(Kérdésem költői...)
(Kérdésem költői...)
/2016. szeptember 05./
A Vidor fesztivál második estéjén, mikor a főtéren pár ezer ember gyűlt össze, Vince minden előzetes bejelentés nélkül eltűnik a bátyja mellől. Olgival és egy barátunk segítségével önkívületi állapotban, 10 percen keresztül keressük a tűt a szénakazalban, mígnem az elveszett bárány egy idős házaspár kezeit fogva, széles vigyorral az orcáján előkerül. Mint kiderül, a tőlünk mintegy 30 méterre lévő színpadhoz ment koncertre. Azonnal le is toljuk a csellengőt és a lelkére beszélünk, hogy többet ilyesmi eszébe se jusson.
Pár perc múlva, még mindig heves szívdobogások közepette, ismét felhozom a témát:
- Vince, ígérd meg, hogy többet nem indulsz el egyedül sehova!
„- De, apa! Ezt már megbeszéltük!” – csillapítja a vén hülyét.
Pár perc múlva, még mindig heves szívdobogások közepette, ismét felhozom a témát:
- Vince, ígérd meg, hogy többet nem indulsz el egyedül sehova!
„- De, apa! Ezt már megbeszéltük!” – csillapítja a vén hülyét.
Miután lenyugodtak a kedélyek és már mindenki kellőképp elfáradt, a nyakamba veszem Vincét és elindulunk az autóhoz.
Utunk a nagyszínpad előtt vezet el, ahol még javában zajlik a koncert. Ekkor másodszülöttünk éktelen patáliába kezd:
„- Apa, tegyél le! Bulizni akarok, még nem is táncoltam!”
Válaszom, érthető okoknál fogva, nem tűri a nyomdafestéket…
274. fejezet
Az óvodába indulás előtti pillanatokban Milán még békésen nyammog a reggelije fölött.
Próbálom sürgetni, mert már így is erőteljes késében vagyunk.
Noszogatásomra azonnal érkezik a felháborodott hangú válasz:
"- De, apa! Nem tökölök, tömök!"
/2016. augusztus 22./
Az esti fürdéssel egybekötött hajmosás közben Milán érdeklődik a nap folyamán készített fotók felől:
"- Anya, megnézzük a képeket?"
- Igen, csak csukd be a szemed!
/2016. augusztus 08./
A hétvégén kisgyermekes barátainkkal találkozunk egy könnyed kerti beszélgetés erejéig.
A fiúk azonnal megtalálják a közös hangot és egyik csínytevést követik el a másik után.
Közben kicsit megpihennek és gyors stratégiai megbeszélést tartanak, hogy mivel borzolhatnák a továbbiakban amúgy is labilis szüleik idegrendszerét.
A tanácskozás dandárján Milán odaszalad hozzám:
"- Apa, ihatok egy kortyot a sörödből?"
- Hát..., igyál. - felelem neki meglepődve.
Gyermekem belenyal a nedűbe, miközben az alkoholizmusát önmaga előtt is titkoló, de azt erőszakkal is tápláló építőipari segédmunkáséhoz hasonló fejet vág.
Csatlakozik a többiekhez és az ámbitusra kitelepedett, életbölcsességeket megosztó öregember testtartásában és hanghordozásában közli Barnabással:
"- Tudod, a sörtől jobban tudok gondolkodni."
/2016. augusztus 01./
Szombat esti kerékpározásunk során, figyelmetlenségünknek betudhatóan, kisebb szabálysértést követünk el, amire elsőszülöttünk azonnal fel is hívja a figyelmünket.
A "sétálóba" érvén az egyik rendvédelmi szerv két gyalogosan járőröző tagja mellett haladunk el, amikor Milán fennhangon közli Olgival:
"- Anya, ott van két rendőr. Még jó, hogy nem látták, amikor átmentünk a piroson, mert most megbüntetnének!"
/2016. július 25./
A nyári hőségben Olgi - többek között mentalevél felhasználásával - hűsítő italt készít a lurkóknak.
Vince azonnal figyelmes lesz a konyhából kiszűrődő neszekre és a helyszínre siet, ahol rögtön hatalmába keríti a kíváncsiság.
"- Mi ez, anya?"
- Limonádé.
"- Káposztás?" - mutat az üvegkancsóban úszkáló levélkékre.
/2016. július 18./
A fiúk napközben tanúsított "jó magaviseletükért" cserébe belenézhetnek a labdarúgó-Európa-bajnokság mindent eldöntő összecsapásába.
Milán rögtön érdeklődni kezd:
"- Apa, a pirosak kik?"
- Portugálok.
"- És a kékek?"
- Franciák.
Ekkor Vince is csatlakozik a kérdezők táborához:
"- És kik a citromsárgák?"
- A bíró és a partjelzők.
"- Én nekik szurkolok!" - hozza meg határozott döntését másodszülöttünk.
A meccs első félidejének végén, amikor a játékosok levonulnak a pályáról, Vince újabb kérdést tesz fel:
"- Anya, már vége, mert a franciák elmentek aludni?
/2016. július 12./
Prológus: Olgi apukája autószerelő, és mielőtt nyaralni indulna a család, elvisszük hozzá a gépjárművünket, hogy nézze át, minden rendben van-e vele.
Vincével a garázsba megyünk a futóbicajért, ahol gyermekem megdöbbenve tapasztalja, hogy a kocsinak hűlt helye:
"- Apa, hol van az autód?"
- Elvittük papához, emlékszel?
"- Papa megvizsgálja az autót?"
- Igen.
"- Nagyítóval?"
/2016. június 29./
Miután családom hazatért a papagáj kiállításról, Vincét próbálom rábírni több kevesebb sikerrel, hogy ossza meg velem friss élményeit.
"- Volt egy nagy és egy kismadár." - veti elém az első információmorzsákat.
- És még mit láttál? - kíváncsiskodom rendületlen.
"- Volt egy papagáj és volt rajta toll!" - zárja le a beszélgetést.
/2016. június 28./
Milánnal ovi után, minden erőnket megfeszítve támolygunk hazafelé a délutáni rekkenő melegben.
Pár méter megtétele után gyermekem elgyötört hangon közli:
"- Apa, én feladom! Nyert a hőség."
/2016. június 23./
Vince énekel:
"- ...szita-szita péntek, szerelem csütörtök, rock szerda."
- Milyen szerda? - kérdezteti velem konzervatív énem.
"- Rock szerda, apa!" - tárja előttem szélesre az innovatív gondolkodás rögös útjára nyíló kiskaput.
/2016. június 13./
264. fejezet
264. fejezet
Vince a lakás romhalmazzá történő átváltoztatásával kapcsolatos, áldatlan tevékenységét pár percre felfüggeszti, mert a körút felől beszűrődő szirénahangra lesz figyelmes.
Rögvest szalad is Olgihoz, hogy megossza vele a szenzációs hírt:
"- Anya, tűzoltó!"
- Nem, Vince, ez rendőrautó.
"- Rendőrök?"
- Igen. Elfogják a bűnözőket, akik rosszat csinálnak. Lehet, érted jönnek...
Családom tagjai Milán készségfejlesztő játékával foglalatoskodnak elmélyülten.
Olgi: - Itt az a feladat, hogy meg kell keresni, melyik boltban lehet kaktuszt venni.
Vince: "- A kaktuszboltban!" - mutat a megfelelő képre.
Olgi: - Igen, ügyes vagy!
Milán: "- Nem is, mert a virágboltban!"
Olgi: - Vince ehhez még kicsi, és lehet, nem is ismeri ezt a szót.
Vince: "- Pontosan!" - ért egyet a védelemmel.
Olgi: - Itt az a feladat, hogy meg kell keresni, melyik boltban lehet kaktuszt venni.
Vince: "- A kaktuszboltban!" - mutat a megfelelő képre.
Olgi: - Igen, ügyes vagy!
Milán: "- Nem is, mert a virágboltban!"
Olgi: - Vince ehhez még kicsi, és lehet, nem is ismeri ezt a szót.
Vince: "- Pontosan!" - ért egyet a védelemmel.
/2016. május 30./
Vince ebédre felszeletelt kabátos húst és vegyes köretet falatozik, szemlátomást igen nagy elánnal.
Lakomáját rövid időre megszakítva odaszól Olginak:
„- Anya, kérek szépen egy kést!”
- Mihez kell neked kés? – kíváncsiskodik szülőtársam.
„- Hát ehhez a villához!” – csapja le a magas labdát az irónia legifjabb magyar hangja.
Lakomáját rövid időre megszakítva odaszól Olginak:
„- Anya, kérek szépen egy kést!”
- Mihez kell neked kés? – kíváncsiskodik szülőtársam.
„- Hát ehhez a villához!” – csapja le a magas labdát az irónia legifjabb magyar hangja.
/2016. május 20./
261. fejezet
A fiúk mesenézés közben egy diákcsemegés zacskóból nassolgatnak.
Vince minden egyes újonnan felbukkanó gyümölcsnél megkérdezi a bátyját:
"- Ilyet ehetek?"
Milán elunván a dolgot és megelőzendő a további faggatózást, a tőle megszokott, frappáns módon zárja le a témát:
"- Bármit ehetsz Vince, csak ne edd meg az életemet!"
/2016. május 11./
Vince reggel bekucorodik a takaróm alá, majd a száját csücsörítve hangos sóhajtozásba kezd.
A harmadik zajos kilégzést követően büszkén közli:
"- Apa, tudok levegőt köpni!"
/2016. május 09./
Milán büszkén mutogatja matchboxgyűjteményét a nagyapjának, aki nagy érdeklődéssel szemléli a kisautókat.
Az egyik különösképp' elnyeri a tetszését:
Az egyik különösképp' elnyeri a tetszését:
- Még a létráját is ki lehet húzni! Meghalok tőle.
Gyermekem felcsillanó szemekkel egy újabb miniatűr műremeket nyom felmenője kezébe.
"- Papa, inkább ettől halj meg!"
/2016. május 02./
Milán a lábfejét az ágykeret és a matrac közé szorítva ugrál a fekvőalkalmatosságon, ahol a testvére hasra fordulva nézi a mesét.
Mikor meglátom, mivel múlatja idejét a "bölcs báty", ráripakodok:
- Azonnal fejezd be! Mit csinálunk veled, ha eltörik a lábad???!!!
Vince, továbbra is a televíziót szuggerálva, nyugodt hangon felel költőinek szánt kérdésemre:
"- Majd megszereljük csavarhúzóval, apa."
/2016. április 28./
257. fejezet
Vince a szőnyegre kuporodván magába feledkezve, elmélyülten szemezget a Kinder-játékok tárolására szolgáló dobozból.
Egyszer csak a kezébe akad egy figura torzó.
Forgatgatja, nagy szakértelem mustrálja, majd a következő kérdést intézi hozzá:
„- Neked hol a fejed és a családod?”
Egyszer csak a kezébe akad egy figura torzó.
Forgatgatja, nagy szakértelem mustrálja, majd a következő kérdést intézi hozzá:
„- Neked hol a fejed és a családod?”
Vince a közeli kisboltból magyar sportolók fotóit ábrázoló kártyalapokkal tér haza.
Miután elbüszkélkedett legújabb szerzeményével, megbeszéljük, hogy az egyes nyomatokon melyik sportág jeles képviselője látható.
- Ezen a képen mi van? - kérdezem a soron következő lapot felmutatva.
"- Néni."
- Igen, de mit csinál?
"- Lehúzza a WC-t." - feleli határozottan.
/2016. április 21./
Vince akut felső légúti megbetegedésének tüneteit kamillafőzet párájának inhaláltatásával igyekszünk mérsékelni.
Gyermekem majd' 1,5 percnyi, hősiesen viselt, "kezelés" után beszalad a szobába és közli az eredményt:
"- Gőzöltem és ködös lettem."
/2016. április 18./
- Vince, tanultatok mostanában valami új dalt a bölcsikében?
Kérdésemnek szinte még a végére sem érek, gyermekem máris teli torokból rázendít:
"- Magasra száll a helikoffer velünk. Újratervezés!"
/2016. április 11./
Milán szétvetett lábbakkal és kezekkel szobrozik a konyhaajtóban, várván, hogy testvére arra menjen.
Mikor Vince megérkezik, elsőszülöttünk felszólítja:
"- Mondjad a jelszót!
- Jelszó.
- Nem az a jelszó, hogy jelszó. Mondjad a jelszót!
- Mondjad."
Aztán ennyiben maradtak...
/2016. április 06./
A gyerekszobán mintha cunami söpört volna végig: a játékok egyenletesen szétszórva a szőnyegen és az ágyakon, miközben gyermekeim a legnagyobb szimbiózisban nézik a tv-t.
- Mi az isten van már itt megint? - szegezem nekik teljes apai szigorral a dörgedelmesnek szánt kérdést.
"- Eperke és barátai." - feleli Vince teljes lelki nyugalommal.
/2016. április 04./
Vince nagyobb volumenű primer szükségletének mihamarabbi kielégítése szemlátomást nem nagyon tűr halasztást.
Hipotézisünket bizonyítandó Olgi rávezető kérdést intéz gyermekünkhöz:
- Mi a baj, kicsim?
"- Leszakad a derekam." - érkezik a nem várt válasz.
- Nem megyünk el inkább WC-re?
"- Ott is leszakad a derekam!"- köti az ebet a karóhoz másodszülöttünk.
/2016. március 29/
Esti mese gyanánt a fiúkkal megnézzük Kollár Klemencz László és Igor Lazin közös teremtményének a főszereplésével készült A bagoly, aki angyal vagy mi? című rajzfilmet Olgi multimédiás eszközén.
Lefekvés után, az elalvás előtti utolsó szó jogán Vince levonja a konklúziót:
" - Jó vicces volt a tehénes a tablettán!"
/2016. március 25./
Reggel az oviba menet a járda tele van gilisztákkal.
Milán érdeklődve szemléli a természet ébredését, majd aggódva kérdezi:
„- Apa, a bogarak is elő fognak bújni?”
- Lassan igen.
„- Én nem szeretném, mert emlékszem azokra a napokra, amikor az óvodában a gyerekek ölték a bodobácsokat.”
Milán érdeklődve szemléli a természet ébredését, majd aggódva kérdezi:
„- Apa, a bogarak is elő fognak bújni?”
- Lassan igen.
„- Én nem szeretném, mert emlékszem azokra a napokra, amikor az óvodában a gyerekek ölték a bodobácsokat.”
/2016. március 22./
Vince végezvén a fogmosással, nemes egyszerűséggel belehajítja a mosdókagylóba a műanyag poharat.
Olgi nevelő célzattal ráripakodik:
- Szabad ilyet csinálni?
"- Erre nem ismerem a választ!" - feleli pofázmányán negédes mosollyal a "kicsi".
/2016. március 14./
Milán elmélyülten rajzol a konyhaasztalnál.
Az alkotófolyamat minden egyes fázisát vokálisan is megfogalmazza a műelemzésben kevésbé járatos nagyérdeműnek.
A majdnem kész kép gondos szemrevételezését követően néhány könnyed mozdulattal felskiccel pár vonalat, majd közli:
"- Ez itt egy lágy fuvallat."
A jelzős szerkezetbe foglalt légmozgás eredője a kép jobb felső sarkában ábrázolt felhő szája.
/2016. március 07./
Milán délelőtt az ovis focicsapattal teremlabdarúgó bajnokságon vett részt.
Amikor érte megyek, érdeklődöm, értek-e el helyezést, milyen élményekkel gazdagodott.
„- Apa, szerintem amúgy mi nyertünk!”
- Adtak nektek valamilyen díjat?
„- Kaptunk csokit meg ezt a nagy kártyát.”
- Kicsim, ez egy oklevél.
„- És mire van okom?” – hangzik el a jogos kérdés.
Amikor érte megyek, érdeklődöm, értek-e el helyezést, milyen élményekkel gazdagodott.
„- Apa, szerintem amúgy mi nyertünk!”
- Adtak nektek valamilyen díjat?
„- Kaptunk csokit meg ezt a nagy kártyát.”
- Kicsim, ez egy oklevél.
„- És mire van okom?” – hangzik el a jogos kérdés.
/2016. március 04./
245. fejezet
Vince büszkén mutatja a kocka kirakó elemeinek helyes sorrendbe állításával nyert - Charles Perrault nevű szerző jegyezte, de a Grimm fivérek által népszerűvé tett – meseillusztrációt.
Miután gyermekemet dicséretben részesítettem, a kép részleteiről kezdem faggatni:
- Ez itt micsoda?
„- Farkas.”
- És ő kicsoda? – mutatok egy piros ruhás alakra.
„- Mikulás.” – érkezik a magától értetődő, vitát nem tűrő válasz.
Miután gyermekemet dicséretben részesítettem, a kép részleteiről kezdem faggatni:
- Ez itt micsoda?
„- Farkas.”
- És ő kicsoda? – mutatok egy piros ruhás alakra.
„- Mikulás.” – érkezik a magától értetődő, vitát nem tűrő válasz.
244. fejezet
Milán vacsora utáni desszertként elfogyaszt egy "feliratos" Túró Rudit, majd megkér, hogy olvassam el, mi van a csomagolásra írva.
- Varázsszer a hétfőkhöz. - artikulálom jól érthetően.
Gyermekem felcsillanó szemekkel kikapja a kezemből a papírt és Olgihoz szalad a fürdőszobába, hogy megossza legfrissebb értesüléseit.
"- Anya, tudod, mi van ráírva?"
- ?
"- Varázssz@r a hétfőkhöz!"
/2016. február 15./
Vasárnap étteremben ebédel a család.
Kifelé menet, az ajtó mellett, Milán egy a tálcáján aprópénzt tartó, fából készült pincérszoborra lesz figyelmes.
"- Apa, légy szíves adj egy százast!"
Miután a kezébe nyomott pénzérmét gondosan elhelyezte a többi közé, rám néz és közli:
"- Elégedett voltam!"
/2016. február 08./
Vince folyamatosan negligálja a vasárnap délutáni sziesztára való felhívásunkat.
Nagy nehezen sikerül ágyba parancsolni, de továbbra is jártatja a száját.
Olgi próbálja jobb belátásra bírni:
"-Vince, hogy' kell suttogva beszélni?"
Gyermekünk - válasz gyanánt - hirtelen jött asszociációját teli torokból, repedt fazékhoz hasonlatos orgánummal meg is osztja a jobb sorsra érdemes publikummal, miközben az ágyról lepattanva szilaj táncba kezd:
"-Suttog a fenyves zöld erdő..."
/2016. február 01./
Vince eltökélten küzd egy narancs megpucolásával, de többszöri nekifutást követően sem sikerül megbontania a "héjazatot".
Célját fel nem adva megpihen és rigorózus tekintetet vetve a gyümölcsre, összeszorított fogai kerítésén átszűrve hozza a világ tudomására pillanatnyi gondolatát:
"- Kurv@ mandarin!"
Másodszülöttünk az estebéd elköltése közben akrobatikus pozitúrákat felvéve és az étkezőasztalt a szélrózsa minden irányából megközelítve produkálja magát.
Legutoljára az édesanyja ölébe kapaszkodik fel és onnan szándékszik folytatni a rendetlenkedést.
Olgi hamarosan elunja gyermekünk performanszát és az etetőszékbe zöttyenti, amit Vince széles vigyorral az orcáján következőképp konstatál:
"- Borzasztó!"
239. fejezet
Miután legutóbb Olgi kérdésére Vince egy szóban manifesztálta, hogy mely alkalommal és minek fog beöltözni, ezúttal én fordulok a család orákulumához megtudakolandó, Milán mi lesz a jelmezbálon?
„- Akadály” – érkezik az azonnali és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatás.
/2016. január 13./
- Vince, te mi leszel farsangkor? - érdeklődik Olgi.
Gyermekünk az esemény megnevezésének pontosításával egyidejűleg az adekvát választ is megadja:
"- Jelmezbálna."
237. fejezet
Vince karácsony második napján elmélyülten szemléli a feldíszített fenyőt, majd a mostanában oly gyakran elhangzó kérdését ezúttal is felteszi:
"- Ez mi ez?"
- Karácsonyfa.
"- Ez érdekes, ez világít." - nyugtázza a választ és a látottakat.
/2016. január 04./
Egy decemberi este a település kertvárosi részén autókázva bámuljuk meg a fényfüzérekkel és egyéb - a közelgő ünnepeket szimbolizáló - figurákkal díszített házakat, mígnem egy a jóízlés határait alulról sem érintő kompozíció mellett haladunk el.
Ezt már a kasfarban mindeddig méla közönnyel szemlélődő, a kritika legifjabb magyar hangja sem hagyja szó nélkül:
"- Ilyet nem veszünk!" - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
/2015. december 29./
Milán a fenyő feldíszítését követően rögtön óriási problémával találja szemközt magát:
"- De ha az ajtó* elé állítjuk a karácsonyfát, hogy' fog bejönni a Jézuska?"
* itt: az erkélyre vezető nyílászáró
/2015. december 24./
Milán azt firtatja, milyen betegségekre számíthat a közeljövőben:
"- Anya, a bárányhimlő mindenkin átesik?"
/2015. december 22./
Vince kedvenc verseskötetével a kezében bekuckózik az ölembe és sorban mutatja, melyik költeményt olvassam fel neki.
Egyszer csak egy olyan poémára bök, amit még soha nem hallott és mindeddig következetesen átlapozott.
Alig jutunk az első strófa feléig, amikor összecsapja a könyvet, és nemtetszésének hangot adva, tüntetőleg kivonul a szobából:
"- Én ezt nem hallgatom tovább!"
/2015. december 18./
Vince a kanapén bohóckodva elragadtatja magát és széles vigyorral az orcáján meglehetősen nagy fülesben részelteti szülőanyját.
Olgi morcosan felcsattan:
- Vince, ilyenkor nem szeretlek!
Másodszülöttünk érzékeli tette súlyát és a helyzet komolyságát:
"- Bocsi, anya! - kér elnézést, majd állát Olgi felhúzott térdére támasztja, és miután megteremtette a szemkontaktust, bűnbánó hangon indítványozza:
"- Beszéljük meg!"
231. fejezet
A nagyszakállú december negyedikétől kezdve folyamatosan és bőségesen szállította gyermekeinknek az édességgel teli csomagokat, minek kapcsán Olgi megjegyezte, hogy idén nagyon gazdag volt a Télapó.
Hatodikán épp' hogy megérkeztünk egy vendégségbe, Milán azon melegében közölte a háziakkal:
"- Képzeljétek, nálunk meg a lottónyertes Mikulás járt!"
/2015. december 07./
Reggel, az óvodába menet, Milán egy az intézmény elé leparkoló autóra lesz figyelmes, amiből egy család valamennyi tagja kiszáll és a kocsi körül kezdenek sertepertélni.
A jármű nyitott hátuljánál hirtelen felbukkan egy szemlátomást álmos, gyűrött arcú gyerkőc, akinek nem várt helyen való megjelenése teljesen összezavarja Milán nyugodt szemlélődését:
"- Apa, az a kisfiú meg valószínűleg a csomagtartóban aludt!" - vokalizálja optikai csalódását.
/2015. december 03./
Milán, a gondos báty, magára vállalja, hogy az esti fogmosás során hathatós segítséget nyújt Vincének.
Pár perces halk szöszmötölés után, mikor már azt gondolnám, végeztek, ráripakodik az öccsére:
"-Az Isten áldjon meg téged! Leetted róla a fogkrémet!"
/2015. november 30./
Milán hosszasan és elmélyülten tanulmányozza az egyik áruház "karácsonyi ajándékötletek gyerekeknek" tematikájú kiadványát.
Miután egy kisebb település éves költségvetésével megegyező összegben választott magának potenciális meglepetést, némi merengést követően felteszi a jogos kérdést:
"- Apa, a Jézuska amúgy honnan hozza a játékokat? Ellopja a boltból?"
/2015. november 23./
A prehisztorikus korok
hirtelen bekövetkező klimatikus és geológiai változásait - szerencsétlensége
okán - indukáló rajzfilmhős legújabb kalandjait követjük nyomon a számítógép
előtt ülve.
A figura épp az általa
okozott legújabb irreverzibilis folyamatnak próbál heroikus küzdelem árán gátat
szabni, mikor Vince elkapja a kezem és azt a monitor felé tuszakolva, ellentmondást nem tűrő hangon felszólít:
„- Apa, segíts!”
226. fejezet
Sziesztája végén Milán az ágyon ülve, réveteg tekintettel, hosszasan mered maga elé.
Pár perc elteltével nihilistákhoz méltó intonációval megkérdezi:
"- Anya, én most élek, vagy csak álmodom?"
- Élsz.
"- Akkor ez egy igazi világ?" - csendül fel a bizakodás hangja.
Ajánlott olvasmány: Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma
225. fejezet
- Vince, a jövő héten lesz a nagymamád születésnapja! – közli Olgi másodszülöttünkkel.
Az információ hallatán gyermekünk az eleddig elsajátított repertoárból gondosan válogatva, a Halász Jutka-i és a népi gyermekdalok egyensúlyára is gondosan ügyelve, megkomponálja és csillogó szemekkel elő is adja a majdani eseményhez leginkább passzoló nótát:
„-Boldog torta nádi hegedűvel!”
Az információ hallatán gyermekünk az eleddig elsajátított repertoárból gondosan válogatva, a Halász Jutka-i és a népi gyermekdalok egyensúlyára is gondosan ügyelve, megkomponálja és csillogó szemekkel elő is adja a majdani eseményhez leginkább passzoló nótát:
„-Boldog torta nádi hegedűvel!”
/2015. november 09./
224. fejezet
Milán az újonnan kapott autópályaszett egyik járművét 1/2 óra leforgása alatt harmadszor hagyja el. Épp' iszonyatos nyomozást folytat a szobában, amikor belépek:
- Már megint nincs meg a kisautó? - kérdezem rátapintva a lényegre.
"- Apa, lehet, beleolvadt a környezetbe." - vázolja fel az egyetlen lehetséges megoldást gyermekem.
/2015. november 02./
Az egykori füstadó ideájára alapított vállalat szakemberei vizitálnak szerény hajlékunkban, megvizsgálandó, hogy az égéstermékek légtérbe juttatására szolgáló járatok megfelelően kojtolnak-e.
Természetesen Milán is jelen van a helyszíni bejárás során és deduktív módszert alkalmazva rögtön el is jut a konklúzióig:
"- Anya, azért is nézték meg a kéményt, hogy a Mikulás be tudjon jönni?"
Természetesen Milán is jelen van a helyszíni bejárás során és deduktív módszert alkalmazva rögtön el is jut a konklúzióig:
"- Anya, azért is nézték meg a kéményt, hogy a Mikulás be tudjon jönni?"
/2015. október 26./
Milán fél napja nyüstöli az anyját, hogy vegyen neki Thomasos fűtőházat.
Olgi már minden lehetséges kifogást felsorolt, mígnem a végén az aduásznak vélt érvet is kivágja:
- Annak csillagászati ára van!
"- Hát akkor vegyétek meg ott!" - csillan fel gyermekünk szeme.
- Hol ott?
"- A csillagásznál."
/2015. október 12./
Vasárnap délelőtti levegőzésünk alkalmával Milán a játszótéren fellelhető vadvirágokból a mellékelt képen látható kompozíciót készíti Olginak, a következő szöveg kíséretében:
"- Apa, azért csinálom anyának ezt a csokrot, hogy a rosszaságomból jót tegyek."
Természetesen a bokréta átadása sem múlhat el kommentár nélkül:
"- Anya, azért is szedtem, hogy megköszönjem, hogy megszülted a tesómat, mert így tudok kivel játszani. Mert ti soha nem értek rá..."
/2015. október 05./
Prológus
Másodszülöttünk az egyik áruházlánc pontgyűjtő akciójában kedvezményesen megvásárolható plüss zöldséget kapja ajándékba.
Az aznapi vacsora elköltését követő fél órán belül Olgi gyomra begörcsöl, amit imígyen magyaráz:
- Nem kellett volna megennem azt a paprikát, amit Vincének levágtam...
"- Azt a plüssöt???!!!" - kérdi Milán teljes megrökönyödéssel.
/2015. szeptember 28./
Vacsora közbeni beszélgetésem Milánnal:
- Az oviban minden rendben?
"- Apa, azt sem tudom, mi lesz!" - feleli gondterhelt arccal.
- Mi történt? - kérdezem a legrosszabbra is felkészülten.
"- Három lány akar férjül venni: Dorka, Csenge és Alexandra
- És te melyiküket választanád?
"- Dorkát!" - vallja be férfiasan.
/2015. szeptember 14./
Milán az egyik gyerekadót nézi a szobájukban, ám a mese audió része szaggatottan érkezik a televízió készülékhez.
Gyermekem kiabálva hozza tudomásomra a felmerült problémát:
"- Apa, képzeld, áramszünet van! Vagyis inkább hangszünet!"
/2015. szeptember 02./
Másodszülöttünk bátyja nyakát átkarolva, véget nem érően szajkózza:
"- Szeret, szeret, szeret..."
Milán a sorok közé rejtve vallja meg saját érzéseit, és egyúttal a túlcsorduló emóciókat is kész családjogi úton legalizálni:
"- Vince, házasodjunk össze!"
/2015. augusztus 27./
Milán fürdés után rögvest becsattog a nagyszobába, ahol a Mester Devil's Slide című szerzeménye kakofóniába átcsapó végjátékának válik fültanújává.
Szemöldökét felvonva, felháborodottan kérdezi:
"- Mi ez az összevisszaság?
- Joe Satriani.
"- Ez neked zene?" - kérdi megvetően, miközben a következő tétel hangjai felcsendülnek.
Hirtelen fülig szalad a szája és fejét az ütemre mozgatva ad hangot elégedettségének:
"- Na, ez már zene! Na, ez már valami!"
/2015. augusztus 25./
A vasárnapi ebéd után ki ki a maga desszertjének elfogyasztásával foglalatoskodik: elsőszülöttünk a húsvétról megmaradt csoki figurát majszolja, én egy üveg erjesztett malátalevet szürcsölgetek.
A meghitt csöndet megtörve - in medias res - felteszem a nagy kérdést:
- Milán, elcserélsz 1/2 deci sörre egy nyúlfület?
Gyermekem tudatlanságomon felháborodva, kioktató hangnemben, fejcsóválva közli:
"- Apa, csokira nem jó a sör!"
/2015. augusztus 03./
Milán hosszas unszolást követően a gyerekszoba padlóját 10 cm magasságban egyenletesen beborító játékok elpakolásába kezd.
Pár perces lomotolás után, a teljes öltözetét képező, egy pár fuszekliben becsúszik a nagyszobába:
"- Apa, nézd mit találtam! Ez a zokni nem volt rajtam száz éve!"
/2015. június 29./
Olgi portörlés címszó alatt a hifi elemeit összevissza tologatta egymáson.
(Több milliméternyi eltérésekről beszélhetünk!)
Miközben a cd-lejátszót és az equalizert próbálom fedésbe hozni az erősítővel és a magnódeck-kel, magam elé dünnyögök:
"- Nők meg a technika..."
Erre a minden lében kanál Milán is kommentálja az eseményeket az egyik kedvenc rajzfilmjéből vett idézettel, melyet jelen szituációhoz igazít:
"- Anya a gépészet és a matematika segítségével oldja meg a takarítás nehéz feladatát."
/2015. június 22./
Milán a pólója alá dugott plüss Micimackójával parádézik a lakásban, miközben elégedett kismamaként simogatja a pocakját.
Egy idő után már nem annyira vicces a dolog, ezért rászólok:
- Vedd már ki azt a macit, légy szíves!
"- Majd vacsora után megszülöm!" - vágja rá dacosan.
Egy idő után már nem annyira vicces a dolog, ezért rászólok:
- Vedd már ki azt a macit, légy szíves!
"- Majd vacsora után megszülöm!" - vágja rá dacosan.
/2015. június 15./
Világrajövetelét követően, mikor Vince hazatért a kórházból, egy robottá alakítható rendőrautót "hozott" a bátyjának ajándékba.
Milán most ismét megtalálta a szuvenírt, amivel már napok óta játszik, és az egyik este meg is jegyzi:
"- Apa, amikor Vince megszületett, nagyon kedves volt, hogy hozott nekem egy Transformerst!
- És már nem kedves?
- Hát az, csak állandóan üt, ver, rugdos meg harap, de azért még kedves nekem." - ad diplomatikus választ rövid gondolkodást követően.
/2015. június 08./
Tekintettel arra, hogy a várható lottófőnyeremény egészen csinos konyhapénznek ígérkezik, az egyébként semmilyen szerencsejátékot nem űző családom is ringbe száll Fortuna kegyeiért.
Bízván a szűz kéz misztériumában, továbbá engedve gyermekem kíváncsiságának, egy szelvény kitöltése által Milán is megpróbál felugrani a sebes járású istennő szekerének bakjára.
Miután elmagyarázom a játék szabályait, porontyom gondterhelt arccal, a vállára nehezedő felelősség súlya alatt meggörnyedve hajol a 9X10-es mező fölé:
„- Apa, minél több számot jelölök meg, annál több pénzt nyerek?
- Nem, csak ötöt ikszelhetsz be.
- És ha jól csinálom, akkor mi történik?
- Nyersz ötmilliárd forintot!
- Majd berakhatom a perselyembe?” – kérdi az egyetlen potenciális nyertes magabiztosságával.
Miután elmagyarázom a játék szabályait, porontyom gondterhelt arccal, a vállára nehezedő felelősség súlya alatt meggörnyedve hajol a 9X10-es mező fölé:
„- Apa, minél több számot jelölök meg, annál több pénzt nyerek?
- Nem, csak ötöt ikszelhetsz be.
- És ha jól csinálom, akkor mi történik?
- Nyersz ötmilliárd forintot!
- Majd berakhatom a perselyembe?” – kérdi az egyetlen potenciális nyertes magabiztosságával.
/2015. május 29./
Reggelizés közben Vince az ilyenkor szokásos produkcióját adja elő: a széken állva, heves gesztikuláció kíséretében magyarázza a semmit.
Ám ezúttal balul sül el az attrakció, mert gyermekem megbillen és az esést a szája szélével tompítja, ami természetesen kicsattan. Mindeközben magával rántja a tejesüveget, ami – ugyancsak természetesen – összetörik a padlón.
Mire Vince bömbölve és több sebből vérezve landol a járólapon, addigra Milán is éktelen sírásba kezd.
Olgi próbálja menteni a menthetetlen, és már-már az ő szeme sarkában is megjelenik az első könnycsepp, melyet a testvéri szeretet és együttérzés ilyetén megnyilvánulása csalogat elő, de mielőtt még ez bekövetkezne, Milán bőgésének intenzitása alábbhagy annyira, hogy hüppögve megoszthassa mérhetetlen fájdalmát a világgal:
„ - Most honnan fogunk ilyen szép tejesüveget venni?”
Ám ezúttal balul sül el az attrakció, mert gyermekem megbillen és az esést a szája szélével tompítja, ami természetesen kicsattan. Mindeközben magával rántja a tejesüveget, ami – ugyancsak természetesen – összetörik a padlón.
Mire Vince bömbölve és több sebből vérezve landol a járólapon, addigra Milán is éktelen sírásba kezd.
Olgi próbálja menteni a menthetetlen, és már-már az ő szeme sarkában is megjelenik az első könnycsepp, melyet a testvéri szeretet és együttérzés ilyetén megnyilvánulása csalogat elő, de mielőtt még ez bekövetkezne, Milán bőgésének intenzitása alábbhagy annyira, hogy hüppögve megoszthassa mérhetetlen fájdalmát a világgal:
„ - Most honnan fogunk ilyen szép tejesüveget venni?”
208. fejezet
Az erdőben tett kirándulásunkról hazatérvén Vince karjában egyértelműen kullancsra, Milán fülében gyanús barna foltra leszünk figyelmesek.
Még mielőtt elindulnánk az ügyeletre, hogy szakember távolítsa el, illetve azonosítsa be az élősködőket, elsőszülöttünk mítoszteremtő szándékkal a következő történetet adja elő:
"- Apa, tudod, hogy' történhetett ez?
- ?
- A kullancs látta, hogy milyen szép gyerek vagyok, felmászott rajtad* a fülembe, és úgy gondolta, én leszek a lakása."
* Milán a túra elenyésző hányadát a nyakamban ülve tette meg.
/2015. május 25./
Milán a lefordított, nagy lavórt a hátán egyensúlyozva, négykézláb járkál körbe-körbe a szobában.
Miután kitartásáról és ügyességéről is tanúbizonyságot tett, lekucorodik a szőnyegre és megpróbál elrejtőzni a "páncélja" alatt, de minden igyekezete ellenére valamelyik végtagja folyton kilóg.
Többszöri nekifutás után, nagy sóhajjal konstatálja:
"- Nehéz lehet teknősnek lenni..."
/2015. május 18./
A képen látható cégérrel szemközt parkolván, az autóban zajlott le a következő beszélgetés Milán és köztem:
"- Apa, miért van ott az a "sokcicis" bácsi?
- Nem tudom, kicsim...
- Mert azt hiszi, ez tetszik a családjának?"
205. fejezet
Milán nem sokkal az oviból való hazaérkezését követően letelepszik a tv elé mesét nézni.
Öccse folyamatosan körülötte sertepertél, próbálja felhívni magára a figyelmet.
Olgi elunván a kicsi hiábavalónak bizonyuló erőlködését, megkérdezi:
- Milán, nem játszol egy kicsit Vincével?
"- Anya, értsd már meg: az egész napomat játékkal töltöttem! Még tv-t nézni sincs időm!" - kel ki magából felháborodottan elsőszülöttünk.
/2015. május 04./
Az esti szájápolás abszolválása közben gyermekem az alábbiakról tájékoztat:
"- Apa, megettem a fogkrémet."
- Milán, a fogkrém kiszárítja a szádat meg a nyelvedet...
"- Azokat az ízes bingókat* is?" - kérdi rémülettel a szemeiben.
*ízlelőbimbók
/2015. április 27./
Milán a műanyag állataival játszik, mígnem hirtelen elém penderül egy őshüllővel a kezében:
"- Apa, nézd meg milyen feszes a dínó hasa! Nem azért mert kisbaba van benne, hanem mert befalta a halat." - oszlatja el a szörny erkölcsösségével kapcsolatos kételyeimet.
/2015. április 20./
A két fiú és az édesanyjuk közös esti fürdőzést rendeznek.
Egyszer csak Milán, minden átmenet nélkül, belesercint a kádba.
Olgi azonnal dorgálni kezdi, hogy ilyet nem szabad csinálni és többet elő ne forduljon, et cetera.
Természetesen gyermekem rögtön magyarázattal szolgál rentábilis magatartására vonatkozóan:
"- Azért köptem, mert víz ment számba."
- Akkor nyeld le!
"- Azt nem szabad, mert már belepisiltem!"
/2015. április 13./
Húsvét vasárnap este Milán összegzi a nap történéseit:
"- Anya, képzeld! Eszteréknél még pisiltem is."
- Tényleg?
"- Aha, nagyon szép a WC-jük!"
/2015. április 06./
Az autóban már szól a zene, mikor a gyerekek megpróbálnak bekászálódni az üléseikbe.
Közben Milán felkészíti öccsét, mire számíthat az utazás során:
"- Vince, itt nem fogunk tudni metalozni, mert be fognak minket kötni! Csak csipegetni* lehet."
*csipegetés: a fej előre-hátra történő mozgatása, lehetőleg a zene ütemére (metalos terminus technikus)
/2015. március 31./
Olgi a mosógép tetején ülő másodszülöttünket vetkőzteti az esti fürdetéshez, amikor - a már kádban ülő - Milán konstruktív indítványt terjeszt elő:
"- Anya, Vince ugorjon hátast a vízbe!"
/2015. március 25./
198. fejezet
Miközben - a munkahelyemről hazatelefonálván - Olgival beszélgetek, a háttérből, utoljára az Alien filmekben hallott, speciális hangeffektek szüremlenek az éterbe.
Tanácstalanul kérdezem életem párját:
- Mi ez a zaj?
- Milán fogat mos. - feleli a mindenbe beletörődöttek apátiájával.
Már kezdenék belenyugodni a dologba, mikor a távolban, de jól kivehetően a következő mondat hangzik el:
"- Anya, leköptem Vincét!"
/2015. március 23./
Milán épp a Colorstar zenekar
Flow című albumára ropja, amikor hirtelen megszakítja a táncot, hogy bejelentse:
„ - Karmikus közöny!”
Olgival döbbenten
meredünk gyermekünkre, aki önfeledten boogiezik tovább.
Felocsúdván átmeneti
zavaromból megkérdezem:
- Ezt kitől hallottad, Milán?
„- Hát a zenészek
szoktak ilyeneket mondani!” - gyújt világot sötétbe borult elmém boltozata alatt.
/2015. március 18./
Milán szokásos esti fogmosását végzi, miközben a tükörben szemléli magát.
"- Apa, az a kis piros, ami itt lóg a számban, a csuklóm?
- Kicsim, a csuklód a kezeden van.
- Igen, tudom, de ezt a manók rángatják és azért csuklom."
/2015. március 16./
A lúdtalp megelőzése érdekében Milán különböző feladatokat hajt végre a gyerekszobában Olgi instrukcióit követve:
- Odafelé medvejárás...
"- Jó, anya! Visszafelé meg helyben futás!" - vág közbe lelkesen Milán.
/2015. március 09./
Miközben az alábbi zene kezdetét vette, Milán megragadta öccse kezét:
"- Gyere, Vince! Nyomjuk a metalt!"
Aztán 6 percen keresztül ropták az eszeveszett táncot, már már a pszichedelikus révület határát súrolva.
Azt hiszem, a vér nem válik vízzé...
"- Gyere, Vince! Nyomjuk a metalt!"
Aztán 6 percen keresztül ropták az eszeveszett táncot, már már a pszichedelikus révület határát súrolva.
Azt hiszem, a vér nem válik vízzé...
/2015. március 06./
Kora délelőtt hazatelefonálok és a "táppénzen" levő Milán veszi fel a készüléket.
"- Szia, kicsim! Jól vagy?
- Igen.
- Mit csináltok?
- Találtam valamit és most azt esszük." - kapom a nem túl megnyugtató választ.
/2015. február 27./
A nagyszülők meglátogatását követően a család hamarabb ér fel az emeletre mint én.
Milán a lépcsőház közös helyiségébe kitett pozsgás mellett állva izgatottan vár rám, hogy elsőként tájékoztathasson a legfrissebb történésekről:
"- Apa, Vince megfogta a kaktuszt! Még jó, hogy életben maradt..."
/2015. február 22./
A vasárnapomat azzal töltöm, hogy Dr. Spock, Mérei Ferenc, V. Binét Ágnes, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás és más gyermeklélektanban járatos szakemberek elméleti munkásságát a gyakorlatba átültetve próbáljam oldani a Milánnal állandósulni látszó vitáinkat és konfliktusainkat.
Mivel minden kilátásba helyezett szankció vagy alkalmazott büntetés falra hányt borsónak bizonyul, estére feladom minden gyermeknevelési ambíciómat.
A jó éjt puszi előtt - lelkileg megtörten - békejobbot ajánlva az ölembe veszem és átölelem a kis bajkeverőt:
- Milán, holnaptól jófiú leszel? - kérdem esdeklőn.
Erre kibontakozik a karjaimból, és a szemembe nézve őszintén válaszol:
"- Nem biztos...majd meglátjuk."
/2015. február 16./
Poénból kérdezgetem Milántól, melyik állat milyen hangot ad ki.
- És a hal mit mond?
"- Apa, a halak nem tudnak beszélni! Főleg nem a víz alatt." - kapom meg a minden részletre kiterjedő választ.
/2015. február 10./
- Milán, mi leszel, ha nagy leszel? - teszem fel mit sem sejtve az "okos felnőttek" kérdését.
"- Apa, én nem akarok felnőni!" - jelenti ki nyomatékkal a hangjában.
- Miért nem? - kérdezem értetlenül.
"- Mert akkor meghalok és Dorka szomorú lesz."
/2015. február 03./
Hosszas rimánkodás után végre Milán is méltóztatik elfoglalni helyét az étkezőasztal mellet estebédjének elköltése céljából.
Ebben a minutumban Olgi észleli, hogy a gyermekem előtti teríték hiányos. Mulasztását igyekszik minél hamarabb korrigálni:
- Mindjárt hozok egy kanalat!
Milán, édesanyja megnyugtatását szem előtt tartva, sztoikus nyugalommal konstatálja a történteket:
"- Jó, hogy te itt vagy, hogy ne nekem kelljen járkálnom mindenért össze-vissza."
/2015. január 26./
Vince extrém erejű hangeffekt és Fekete Lacit megszégyenítő vonóerő bevetésével hozza Milán tudomására, hogy az eleddig a bátyjánál levő játékkal a továbbiakban neki vannak hosszú távú tervei.
Elsőszülöttünk - bölcs belátással - az amúgy igen ritkán alkalmazott "okos enged stratégiát" választja, de azért nem megy el szó nélkül az eset mellett:
"- Te egy vérnyúl vagy, Kisisten!"
/2015. január 19./
Milán már vagy 10 perce próbálja felvenni a kinti ruháját, de a beszüremlő hangok alapján nem nagyon jut egyről a kettőre, mert mindig valami egyéb elfoglaltságot talál, ami eltereli a figyelmét.
Olgi hamarosan megelégeli és parázs vita majd szájkarate alakul ki anya és fia között, amit Milán a következő K.O.-val nyer meg:
"- Anya, értsd már meg, hogy én csak egy gyerek vagyok, nem pedig egy felnőtt."
/2015. január 10./
Milán az új év első napján mintagyerekként viselkedik: elpakolja a saját és a testvére ruháit, minden kérést elsőre teljesít.
Ebéd közben meg is jegyzem:
- Milyen jó és szófogadó gyerek ma ez a Milán, rá sem ismerek.
Ekkor leteszi a kanalát és az orákulum tévedhetetlen magabiztosságával kinyilatkoztatja:
"- Apa, azt hiszem, holnap meg fogok vadulni!
- Miért, kicsim?
- Mert megyünk a játszóházba."
/2015. január 01./
December 26. 19:45.
Olgi kikiabál a konyhából:
- Milán, mit fogsz vacsorázni?
Hamarosan érkezik is a válasz elkámpicsorodott hangon a gyerekszoba irányából:
"- Mindent, ami egészséges! Semmi egészségeset nem ettem még ma."
/2014. december 30./
Karácsony előtti este Milán mindenképp' szeretné megfejteni, hogyan kerülnek az ajándékok a fa alá. Miután Olginál és nálam is eleget puhatolózott, a kapott információk alapján egy mindenre fényt derítő, komplex kérdést intéz hozzám:
"- Apa, a Jézuska egyedül és halkan szereti végezni a dolgát?"
- Igen, mint ahogy' általában mindannyian. - felelem kaján vigyorral.
/2014. december 27./
Vince ebéd közben addig izeg-mozog, míg a szakállkája 180 fokos fordulatot téve a hátát kezdi verdesni.
Milán rögvest le is csap a szituációban rejlő poénlehetőségre:
"- Most hogy' fogjuk visszafordítani a fejét? Levágjuk és visszaragasztjuk?"
/2014. december 23./
Épp' az Iron Maiden Powerslave című albumát hallgatom, amikor Milán - végezvén a fürdéssel - pizsamával a kezében befut a szobába.
Két perc intenzív, csupaszon kivitelezett pogózás után, még mindig az alvódresszét szorongatva, a levegőt szaporán kapkodva közli:
"- Jó ez a zene, csak úgy felpörgök tőle, azt sem tudom, melyik a pizsama eleje!"
/2014. december 14./
A hét elején Milán és Dorka barátnője látogatást tett a Mikulásházban.
Hazaérkezvén gyermekem lelkesülten, hadarva számol be az élményeikről:
"- Apa! Olyan szépen énekeltünk, hogy a Mikulás nem bírta tovább és inkább adott nekünk szaloncukrot."
/2014. december 05./
Fürdés közben Milán elújságolja, hogy az oviban a Télapó itt van című dalt tanulták, amit azonnal el is énekel, ám az utolsó sor nem úgy ér véget, mint amire én emlékszem:
"- Piros alma, Aladár."
/2014. november 30./
Milán a legújabb rajzának elemzéséhez, illetve a szinesztézia lényegének megértéséhez aktív szóbeli segítséget nyújt Olginak:
"- Ez itt a dörgő ég, ez meg itt a dörgése. Ez meg a kakas hangja.
Anya, elteszed nekem örök emlékbe?"
/2014. november 26./
Miután a Vince születésnapjára kapott hintabárány kicsomagolásában hathatós segítséget nyújtott Milán, a szóvivő kényes feladatát is magára vállalva közli a szíves egybegyűltekkel - a verbalitás rögös útjának startpozícióját épp' hogy elhagyó - öccse nevében:
"- Köszönjük szépen! Mindig is ilyenre vágytunk!"
/2014. november 16./
Milán újabban azt a szokást vette fel, hogy az édesanyját a keresztnevén szólítja.
Olgi elunván a dolgot úgy dönt, hogy a status quot helyreállítandó, elbeszélget gyermekünkkel.
"- Kicsim, apa azért hívhat engem Olgának, mert a felesége vagyok, de neked én az anyukád vagyok!
- Anya, ha felnövünk, Dorkával egymás felesége leszünk!
- Igen?
- Hát, nekem azt mondta..." - válaszolja Milán elbizonytalanodva.
/2014. november 12./
Amikor belépek a fürdőszobába, Milán a kádban ülve épp vizet kortyolgat a fogmosó poharából.
"- Kicsim, ugye nem a fürdővízből ittál?
- Nem, onnan hoztam! - mutat a mosdókagylóra.
- És adsz belőle nekem is?
- Igen, tessék.
- Hmm, nagyon finom! - konstatálom megnyugodva, hogy valóban nem a fürdővizet issza.
- Apa, ugye csak azért kóstoltad meg, hogy ellenőrizd tényleg a csapból hoztam.
- Igen, kicsim. - vallom be töredelmesen.
- Azért csináltam, hogy meglepődjél. Apa, ugye nem is gondoltátok, hogy ilyen okos fiatok fog születni?" - kérdezi vigyorogva, zsenijének teljes tudatában.
/2014. november 05./
Milán szakértő szemmel mustrálgatja Vince legújabb alvóornátusát, majd így szól Olgihoz:
"- Nekem is kéne olyan brekis, csak nagyban.
- Akkor mondd meg nagyinak, hátha talál neked is egyet a turiban.
- Melyik turiba? És egyáltalán: mi az a turi??!!" - veszíti el végleg a fonalat kétségbeesve Milán.
/2014. november 02./
Miután Milán - fülébe dugott játék sztetoszkóppal, hosszas könyörgés
után - vacsora gyanánt megevett egy negyed szelet felvágottat két
harapás kenyér kíséretében, kaján vigyorral közli:
„- Jöhet a desszert!”
- Vacsora után nincs desszert! – próbálja letörni a kedélyeket Olgi.
Erre a minden hájjal megkent csirkefogók magabiztos, de ugyanakkor tenyérbemászó mosolyával dobja be az adu ászt Milán:
„- Nem hallom, mit mondtál anya, mert a fülemben van ez az izé.”
„- Jöhet a desszert!”
- Vacsora után nincs desszert! – próbálja letörni a kedélyeket Olgi.
Erre a minden hájjal megkent csirkefogók magabiztos, de ugyanakkor tenyérbemászó mosolyával dobja be az adu ászt Milán:
„- Nem hallom, mit mondtál anya, mert a fülemben van ez az izé.”
/2014. október 27./
Anya-gyermek dialógus:
"- Milán, tegnap vérzett az orrod az oviban?
- Igen!
- És hogy' történt?
- Pakoltuk a játékokat és Ábel orrba vágott egy kockával.
- De direkt vagy véletlenül?
- Az oviban nincs véletlen, anya!" - tereli vissza gyermekem a való világba Olgit.
/2014. október 24./
Sóstói kirándulásunk során Milán izgatottan arra kér, hogy kövessem. A park egyik eldugottabb szegletébe érve egy köztéri szoborra mutat és szenzációs felfedezésének ilyeténképp ad hangot:
"- Véletlenül elfelejtettek kezet csinálni neki! De tényleg!"
/2014. október 19./
Milán úgy döntött, hogy elkíséri Olgit voksolni, ám mielőtt még elindulnának, fontosnak tartja tisztázni a következőket:
"- Anyukám, ha te leszel a kormányhivatalos, akkor már nem fogsz többet hazajönni és nem leszel az anyukám!"
/2014. október 12./
Fél füllel hallom, ahogy' Olgi és Milán a fúvós hangszerek ismérveit vitatja meg a gyermekszobában fellelhető hangkeltő alkalmatosságok számbavétele során.
- Az igazi trombitán billentyűk is vannak. Milán, láttál már igazi trombitát?
"- Aha, az egyik mesében!" - érkezik a szakavatott, magabiztos válasz.
/2014. október 06./
Miután Milán kiheverte a születésnapjával járó izgalmakat és fáradalmakat, beszélgetésben elegyedünk:
- Milyen érzés négyévesnek lenni?
"- Jó."
- És bölcsebbnek érzed magad?
"- Nem!" - vágja rá határozottan.
/2014. szeptember 29./
Milán a fogócskázás megkezdése előtt kiosztja a szerepeket:
"- Dorka, te leszel a sárkány, én pedig a királyfi!"
/2014. szeptember 24./
Milán az alkarjait ékítő, mesehősöket ábrázoló, frissen készült "tetoválásait" vizsgálja:
"- Apa, szép csillámtetkót csinált nekem a munkatársad!"
- Kicsim, az nem az én munkatársam volt.
"- Akkor az anya munkatársa."
- Nem is az anyáé volt.
"- Akkor Vincéé!"
- Milán, szerinted Vincének van munkatársa?
"- Igen! Sanyika."*
*Sanyika az unokatestvérem öt hónapos kisfia.
/2014. szeptember 21./
A gyerekszobából a Nils Holgersson vége-főcimdala szüremlik ki, mikor is Milán felháborodott kérdést intéz a televíziókészülékhez:
"- Na jó, de ki az a Róbert Gubó?"
A helyes megfejtés: "Kákalaki Akka magyar hangja Gruber Hugó."
/2014. szeptember 15./
Milán a konyhaasztalnál
ülve falatozik, miközben Olgi a másnapi
ebéd összetevőit készíti elő. Gyermekem félszemmel a munkálatokat is nyomon
követi, amit nem hagyhat szó nélkül:
„- Anya, fogtál egy
halat?”
- Milán, ez nem hal,
hanem csirkemell. Amúgy is, láttál te már engem horgászni?
Rövid, semmibe révedő
tekintettel kivitelezett gondolkodást követően kész is a válasz:
„- Nem, de majd egyszer próbálj
meg.”
/2014. szeptember 12./
Milán egészen pici kora óta, ha rosszat álmodik, azt szokta mondani, hogy "jött a hörcsög".
A lefekvés előtti nehéz ételek fogyasztásáról is így beszéljük le: "Ugye nem akarod, hogy jöjjön a hörcsög?"
Ezúttal az esti fürdés közben jut eszébe, hogy földimogyorót szeretne enni.
Hogy elejét vegyem a vitának, szinte automatikusan elismétlem a már említett mondatot.
Látom, hogy erősen gondolkodni kezd, majd felteszi a lehető leglogikusabb kérdést:
"- Apa, ha a hörcsög mogyorót eszik lefekvés előtt, akkor saját magát álmodja?"
/2014. szeptember 7./
Kétnapi, nagyszülőknél töltött nyaralás végén elmegyünk Milánért és Olgi rögtön neki is szegezi az egyik legkardinálisabb kérdést:
- És mennyi cukrot ettél, kicsim?
"- Nagyi azt mondta, ne áruljam el, mert agyon fogtok verni és még ő is kapni fog!" - érkezik a nem túl megnyugtató válasz.
/2014. szeptember 1./
Milán elmélyülten alkot a nagyszobában, amikor Vincével a karján belép Olgi és így szól a másodszülötthöz:
- Nézd már, mit rajzol a testvéred!
Erre a kis piktor fejcsóválva felnéz és a félreértések elkerülése végett közli:
"- Anya, én most nem rajzolok, hanem művészetet csinálok!"
/2014. augusztus 25./
A nyaralásunk ideje alatt otthonunkként szolgáló vendégház tulajdonosai majd' mindennap valami édességgel, nyalánksággal kényeztetik Milánt.
Egyik reggel frissen főtt kakaót szürcsölget elsőszülöttünk, miközben elragadtatva közli az anyjával:
"- Majd, ha jön a néni, megmondjuk neki, hogy ő csinálja a világon a legfinomabb kakaót!
- Milán, ezt én főztem! - világosítja fel Olgi.
"- Akkor miért ilyen finom?" - kérdezi gyermekem kerekre nyílt szemekkel.
/2014. augusztus 15./
Milán feltűnően nagy csendben végzi esti pancsikolását.
Amikor belépek a fürdőszobába, a kecsketejes szappanjának a tartójában áll a víz.
- Ezt most direkt csináltad vagy véletlenül? - teszem fel a teljesen fölösleges kérdést.
"- Természetesen véletlenül! Mert tudod apa, vannak dolgok, amik direkt történnek és vannak, amik véletlenül." - kapom meg a hiteles és kimerítő választ.
/2014. augusztus 1./
Leonyid Vincsesztovics Vincsurenko
- A Párt főtitkára - gyújtóhangú beszédében üdvözölte az egybegyűlt forradalmi
munkásparaszt szervezetek delegáltjait „A kölesgolyó szerepe a proletariátus élelmezési revolúciójának diadalra juttatásában” című internacionális konferencia
nyitónapján.
158. fejezet
Milán a "kisjátszótérre" készülődik és mint mindig, úgy most is fél, hogy az odavezető 100 méter alatt éhen fog halni, ezért kaját kuncsorog Olgitól, aki végül a kezébe nyom egy nagymama sütötte csemegét:
- Tessék, adok neked egy kiflit.
Mire a telhetetlen papzsák rögtön apellál:
"- Nem lehetne kettőt? Mert két kezem van..."
/2014. július 21./
Milán a plüss kabaláit rendezgeti a kanapén, amikor megkérdezem tőle:
- Hogy hívják ezeket az állatokat?
"- Nincs nevük."
- Akkor adj nekik te nevet! Mondjuk, hogy' hívják a macit?
"- Béla!"
- És a bárányt?
"- Brigi! Brigi a bárány."
- Az epernek mi legyen a neve?
"- Szabó István!" - vágja rá határozottan.
/2014. július 15./
156. fejezet
Közel 38 évnyi szakadatlan, ám meddőnek bizonyuló gondolkodás árán sem sikerül olyan evidensnek tűnő, de mindeddig ember száját el nem hagyó, a keresztény vallást alapjaiban megrengető, korszakalkotó kérdést feltennem, mint a majd' négyéves Milán gyermekemnek:
"- Anya, a Mikulásnak milyen ajándékot hoz a Jézuska?"
/2014. július 6./
Milán művészi ambíciói a délelőtt folyamán
felszínre törtek. Lelkesen alkotta a szebbnél szebb vízfestményeket,
melyeket azonnal zsűriznem kellett.
Elunván az állandó rohangálást, gondoltam huzamosabb időre lefoglalom:
- Milán, festesz valami szépet arról, ami szerinted érdekel engem és tetszene nekem?
„- Igen.”
Három perc múlva lelkesen rontott be a szobába:
„- Gyere apa, nézd meg a két képet, amit neked festettem.”
A helyszínre érve értetlenül szemléltem az alkotásokat.
- Nagyon szépek, de mi ez?
A válasz elhangzását követően számomra is egyértelművé vált a képek ábrázolta valóság mibenléte:
„- Egy ember, akinek folyik az orrából a takony és nem veszi észre, amikor megy át a kék hídon.”
Elunván az állandó rohangálást, gondoltam huzamosabb időre lefoglalom:
- Milán, festesz valami szépet arról, ami szerinted érdekel engem és tetszene nekem?
„- Igen.”
Három perc múlva lelkesen rontott be a szobába:
„- Gyere apa, nézd meg a két képet, amit neked festettem.”
A helyszínre érve értetlenül szemléltem az alkotásokat.
- Nagyon szépek, de mi ez?
A válasz elhangzását követően számomra is egyértelművé vált a képek ábrázolta valóság mibenléte:
„- Egy ember, akinek folyik az orrából a takony és nem veszi észre, amikor megy át a kék hídon.”
.jpg)
/2014. június 29./
Milán hetek óta készült a munkahelyemre "pecsételni".
Ma elérkezett a várva várt nap.
Miután felült az irodai székemre, elé raktam az összes bélyegzőmet (6 db) és egy tiszta lapot.
Szépen, akkurátusan mindegyik stemplivel készített egy lenyomatot és amikor már nem volt több, fáradtan az asztalra könyökölt, majd unott hangon megkérdezte:
"- Kell még itt csinálnom valamit, vagy már kimehetünk végre?"
Ma elérkezett a várva várt nap.
Miután felült az irodai székemre, elé raktam az összes bélyegzőmet (6 db) és egy tiszta lapot.
Szépen, akkurátusan mindegyik stemplivel készített egy lenyomatot és amikor már nem volt több, fáradtan az asztalra könyökölt, majd unott hangon megkérdezte:
"- Kell még itt csinálnom valamit, vagy már kimehetünk végre?"
/2014. június 25./
Reggeli készülődésem közepette, a nyári szünetét töltő, Milán álomittasan kitámolyog a gyerekszobából:
"- Apa, dolgozni mész?"
- Igen.
"- Hiányozni fogsz nekem!...De nem nagyon, csak kicsit."
- ???
"- Mert délután úgyis hazajössz."
/2014. június 20./
Elkeseredetten próbálok beágyazni, ám Milán folyamatosan körülöttem nyüzsög, mi több az ágyon ugrál.
Megelégelvén a dolgot, rámordulok:
- Ha nem segítesz, legalább ne hátráltass!
Erre őzike szemeket meresztve, ártatlan arccal szabadkozik:
"- Nem álltatlak hátra!"
/2014. június 17./
Milán betűtésztás levest kanalazgat:
"- Apa, ez b betű! Kitaláltam?
- Ki.
- Én!" - feleli kaján vigyorral a pofázmányán.
"- Apa, ez b betű! Kitaláltam?
- Ki.
- Én!" - feleli kaján vigyorral a pofázmányán.
/2014. június 10./
Lázas kutakodás hangjai szüremlenek ki a gyerekszobából.
Egyszer csak berobog a nagyszobában Milán majd kétségbeesett hangon és ábrázattal kérdőre vonja Olgit:
"- Anya, hova tetted az istenverte pez adagolómat???!!!"
2014. június 04./
Milánnal a hétvégén cirkuszban voltunk.
A klasszikus állatidomár szám kezdetén, amikor a lovak - fejükön és hátukon tollbokrétákkal ékítve - begaloppoztak a porondra, gyermekem együttérzően megjegyezte:
"- Az biztos nagyon fájt nekik, amikor beléjük szúrták!"
/2014. június 1./
Az esti tisztálkodást követően Milán az új fürdőköpenyébe bújva parádézik a tükör előtt.
Hirtelen korszakalkotó felfedezést tesz az ornátus kényelmi szolgáltatásainak feltérképezése során, amit a következőképp hoz a tudomásomra:
"- Megőrülök, ennek zsebe is van!!!
Kettő is!!
Nézd már meg, apa!
Te is megőrülsz??"
/2014. május 30./
Ébredés utáni, Olgi és Milán által lefolytatott dialógus a várva várt gyermeknap reggelén:
"- Menj el pisilni, aztán pedig öltözz fel, légy szíves!
- És utána jöhet az édesség!
- Milyen édesség, Milán?
- Gondoltam, csak kapok valami apróságot..."
/2014. május 25./
21:45-kor már 10 perce próbáljuk lefekvésre bírni Milánt, de még mindig akad valami újabb, sürgősen elintézendő ügye.
Olgi megelégeli a könyörgést:
"- Elég volt! Most már megyünk aludni!" - közben gyermekem karja után nyúl, de Milán kicselezi, majd azzal a lendülettel hanyatt vágja magát a kanapén, és miközben a lábaival veri a ritmust, elkezdi énekelni az örökbecsű Polgár-Darvas szerzeményt*:
*Egy ideig szüneteltetjük a Budapest Bár cd hallgatását...
/2014. május 20./
Milán a dackorszakát éli, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy átmenetileg alkalmi süketté válik: többszöri kérés, felszólítás ellenére sem hallja, amit mondunk neki.
Egyik este elszakad nálam a cérna, és nagyon összeveszünk ezen.
Fürdés közben megbeszéljük, hogy másnaptól életbe lép az a szabály miszerint maximum kétszer mondunk el valamit és ha nincs foganatja, jön a büntetés.
Következő este ismét kezd beállni a "hallászavar ".
"- Milán, mit beszéltünk meg? Hányszor fogok szólni?
- Kétszer.
- És kettő után mi jön? -ripakodok rá.
- Három!" - válaszolja megszeppenve, szemmel láthatólag nem értvén: ez most hogy' tartozik ide?
144. fejezet
Prológus:
Másodszülött gyermekem a fogzással járó tüneteket
kezdte produkálni, különös tekintettel a túlzott nyáltermelésre, mely testnedv
folyamatosan szivárog a szájából.
A délelőtt folyamán hazatelefonálok és Milán veszi fel Olgi
mobilját.
Miután mindent megbeszéltünk, hallom ahogy’ a telefont a tesója szájához
tartja a következő instrukció kíséretében:
„- Vince, apa az. Mondjál neki valamit!”
„- Hát ez csak egy buborék lett…”
/2014. május 13./
143. fejezet
A munkából hazaérve szenzációs hírtől lelkesülten fogad a család.
- Milán, mit csinált ma Vince?- kérdezi Olgi.
"- Azt mondta: ba-ba!"
Gyermekem kikerekedett szemekkel fordul felém:
"- El akart kezdeni beszélni, csak nem sikerült." - biggyeszti le ajkát testvére kudarca fölött érzett mérhetetlen bánatában.
Milán a fürdőkádban ülve hangosan elmélkedik.
"- Apa! Emlékszel, amikor dobáltam a vízilót*, te meg sokszor szóltál, hogy ne dobáljam?"
- Igen, emlékszem.
"- Aztán elvetted és nem nézhettem mesét. Aki dobálja a vízilót, az nem nézhet mesét!
Hát így jártam..."
* A víziló alakú fürdőszivacsáról van szó.
/2014. május 06./
Milán az egyik Kindertojásba rejtett giroszkóppal játszik, amikor hirtelen sikerül iszonyatos pörgésre bírnia a "szerkezetet".
Maga is meglepődik az eredményen, amit önfeledt felkiáltással hoz tudomásomra:
"- Apa, láttad ezt???!!! Olyan őrülten pörgött, mint az egész világ!"
/2014. május 1./
Vonatkozó dalbetét: Forog a világ
Reggeli közben elhangzott dialógus:
"- Anya, egyszer nézzünk egy olyan tehenet, amelyik tejet ad a dobozba!
- Jó, majd elmegyünk egy tanyára és megnézzük.
- De el ne felejtsünk kupakot is vinni!"
/2014. április 28./
Gyermekem fürdőzését követően Olgi keresztkérdéssel áll elő:
- Milán, megmosta apa a hajad?
- Nem. - hangzik az őszinte válasz.
- Akkor holnap hajmosás!
"- Akkor inkább megmosta."
Másnap este épp a sampont öblítem le Milán fejéről, amikor pikírt hangon megjegyzi:
"- Már azt hittem, senki nem mossa meg a hajam!"
/2014. április 22./
Milán - szokásához híven - egy vagon játékkal vonul be a WC-re trónolni, ahol pár napja néhány hangya bukkant fel.
Miután magára zárta az ajtót, folyamatosan tudósít a szűk helyiségben zajló eseményekről:
"- Apa, most nem zavar a két hangya!"
Kis idő elteltével:
"- Apa, az egyik hangyát véletlenül elütötte az úthenger!"
- Milán, ne bántsd a hangyát, nem vétett neked semmit!
"Nem bántom, mert már nem is mozog!"
/2014. április 17./
Milán jelenlétében véletlenül csúnya szó hagyja el ajkaim, amit azon nyomban jó hangosan elismétel.
Nevelési célzattal rászólok:
- Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.
Gyermekem szemrebbenés nélkül azonnal rávágja:
"- Jó, akkor én meg Jupiter leszek!"
/2014. április 11./
136. fejezet
Milán több évtizedes szakmai múlttal rendelkező háztartásigép-szerelő tekintetével mustrálgatja az új porszívót.
Az arra tévedő Olgihoz intézi, csodavárástól izgatottan remegő hangon, a kérdést:
"- Anya, ez mit tud?
- Hogy mit tud?
- Hát mit mondott a csaj*?
- Milyen csaj, Milán?
- Akitől vetted!!"
* Senki sem mondta, hogy a készüléket nőtől vettük. Ráadásul férfi volt az eladó.
/2014. április 09./
Milán elmélyülten tanulmányozza az alkarját, majd hosszas vizsgálódást követően így szól Olgihoz:
"- Anya, itt az anyajegyed!
- Az a te anyajegyed.
- Igen, csak idepattant nekem terólad." - ismerteti gyermekem a naevusai genezistörténetét.
134. fejezet
Milán épp' banánt majszol, amikor felteszem neki a kérdést:
- Hogy csinál a maki?
- Mak-mak! Apa, tudod még melyik állat makog?
- Nem, melyik?
- A mókus! És tudod, miért?
- Miért?
- Mert makkot eszik! - nyit új fejezetet gyermekem a Nagy Brehmben.
/2014. április 02./
Hogy Olgi nyugodtan le tudja vágni Milán lábujjairól a körmöt, mesét rögtönzök, amivel lekötöm gyermekem figyelmét, míg tart a "sebészeti beavatkozás".
A történet szerint egy hatalmas ágyúból kilőjük Milánt, hogy aztán sikeresen landoljon a Holdon.
Az utazás és a megérkezés részletei nagyon tetszenek neki, teljesen beleéli magát, fülig érő szájjal vigyorog.
Ám alig kezdek bele holdbéli kalandjai részletezésébe, amikor elkámpicsorodva megkérdezi:
"- Apa, még sokára mehetek vissza hozzátok?"
/2014. március 31./
Unokatestvéremnek hamarosan kisfia születik.
Miközben megvitatjuk a közeljövő eseményeit, megemlítem Milánnak, hogy a kis jövevény két keresztnév várományosa.
- És azt tudod, hogy nekem is két nevem van? - kérdezem gyermekemtől.
- Igen! ****** István Apa...meg még Pityu is vagy... - bizonytalanodik el szemlátomást a lajstrom összeállítása közben.
A képen Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Szabadcsapat Ullmann Mónika látható.
/2014. március 28./
131. fejezet
Milán rajzfilmet néz az egyik videomegosztón. Amint véget ér a mese, lélekszakadva rohan hozzám és az ölembe kucorodik.
"- Apa, azt mondták, hogy forgalmazza a Mirax!
- És most akkor mit csináljak? - kérdezem életunt hangon.
- Ölelj meg!" - kapom a magától értetődő instrukciót.
Intermezzo
Zenei preferenciáink rovatomban:
Milán fürdetését követően - játék közben - szokás szerint zenét hallgatunk.
Ezúttal a Faith No More: Angel Dust c. albuma kerül terítékre.
Másfél perc múlva gyermekem tulajdon szakértelmébe vetett hittel, magabiztos hangon kijelenti:
"- Apa, ez nem a Manic Street Preachers!"
Milán fürdetését követően - játék közben - szokás szerint zenét hallgatunk.
Ezúttal a Faith No More: Angel Dust c. albuma kerül terítékre.
Másfél perc múlva gyermekem tulajdon szakértelmébe vetett hittel, magabiztos hangon kijelenti:
"- Apa, ez nem a Manic Street Preachers!"
/2014. március 23./
Pedagógiai zsákutcáim képekben:
- Vince, van egy missziód: meg kell keresned a Sörgyári capriccio és a Pacsirták cérnaszálon dvd-ket.
- Hideg, hideg...
Mivel gyermekem továbbra is háton fekve, édesen vigyorog rám, kifakadok:
- Jó!! Ha el sem indulsz, soha nem lesz forró!
- Vince, van egy missziód: meg kell keresned a Sörgyári capriccio és a Pacsirták cérnaszálon dvd-ket.
- Hideg, hideg...
Mivel gyermekem továbbra is háton fekve, édesen vigyorog rám, kifakadok:
- Jó!! Ha el sem indulsz, soha nem lesz forró!
/2014. március 22./
Fárasztó munkanap után, agyilag kiégve, fizikailag közel a nullához, semmibe révedő tekintettel ülök a kanapén, miközben Milán az ágyon visongva ugrál.
Egy idő után, mivel sem dorgálás, sem figyelmeztetés nem érkezik, elunja a dolgot és megkérdezi:
- Apa, mit csinálsz?
- Összeomlok idegileg...
Erre minden újdonságra nyitottan, kíváncsiságtól csillogó szemekkel penderül elém:
"- Hadd nézzem!"
/2014. március 21./
Milán kicsattant szájszéllel tért haza az óvodából.
A baleset körülményeinek tisztázása érdekében Olgi kérdések özönét zúdítja a gyermekre.
A válaszok egy ideig a racionalitás táptalaján állnak, ám érezhetően fogy a türelem, amikor:
- A póló nem lett véres? Vagy annyira nem vérzett? - kérdéskombinációra, a pedagógiai gügyögőknek kijáró, csibész félmosoly kíséretében az alábbi felelet érkezik:
"- A póló nem is vérzett..."
/2014. március 18./
Part II.
Március 13-án vacsora közben beszélgettünk:
"- Apa, ma az oviban Edina néni egy bácsiról mesélt, aki már régen meghalt. De sajnos nem jut eszembe a neve.
- Petőfi Sándor?
Gyermekem kikerekedett szemekkel, csodálkozva kérdezi:
- Ideért a hang? Hallottad?
- Nem, kikövetkeztettem.
- És tudod hogy' halt meg? - teszi fel az újabb kérdést Milán.
- Hogyan?
- Harcoltak a katonák és azt mondta: Nekünk ebből már elég!"
Part I.
Március 13-án vacsora közben beszélgettünk:
"- Apa, ma az oviban Edina néni egy bácsiról mesélt, aki már régen meghalt. De sajnos nem jut eszembe a neve.
- Petőfi Sándor?
Gyermekem kikerekedett szemekkel, csodálkozva kérdezi:
- Ideért a hang? Hallottad?
- Nem, kikövetkeztettem.
- És tudod hogy' halt meg? - teszi fel az újabb kérdést Milán.
- Hogyan?
- Harcoltak a katonák és azt mondta: Nekünk ebből már elég!"
/A képen a költőről elnevezett híd látható. Ködben.../
/2014. március 15./
Part I.
Március 10. hétfő reggel:
" - Milán, és tudod, mi történt 1848. március 15-én?
- A katonák harcoltak és kokárdát tűztek a pólójukra!"
/Az illusztráció elkészítéséért és közzétételéért ezúton kérek elnézést!/
/2014. március 14./
Munkába indulás előtt próbálom megvitatni Olgával migrációs elképzeléseimet:
- Költözzünk Ausztráliába! Adelaide nagyon szép város.
- Magas az UV-B sugárzás.
- Akkor menjünk Új-Zélandra!
- Ott meg folyton földrengés van. - lomboz le életem párja.
- Jó, akkor ti maradjatok, én meg elmentem Új-Zélandra! - zárom le műdurcásan a beszélgetést.
Erre álomittas hangon Milán is kiszól a gyerekszobából:
"- Apa, de hozzál nekem piros színű, pók alakú gumicukrot!"
/2014. március 13./
126. fejezet
Reggeli készülődés közben lezajlott dialógus:
"- Mi az, anya?
- Kokárda.
- Honnan van?
- Nagymama hozta.
- Ő mikor kapta? Amikor fiatal volt és harcolt?"
/2014. március 10./
Milán rendre ragaszkodik hozzá, hogy a fürdés végén ő húzhassa
Egyik este, miután tisztára csutakoltam, kényelembe helyezte magát és békésen újabb vízi játékba kezdett.
Mivel későre járt az idő, bátorkodtam feltenni a kérdést:
- Kicsim, nem engeded le a vizet?
Arisztokratikus kimértséggel fordult felém, és 3,5 év felgyülemlett flegmájával kérdezett vissza:
"- Hát úgy nézek én ki, mint aki leengedni?"
/2014. március 7./
Délután, de még óvodaidőben, felhívom Olgit és legnagyobb meglepetésemre Milán veszi fel a mobiltelefont.
- Szia kicsim, már otthon vagy?
"- Várj, megnézem!"
Aztán idült mosollyal az arcomon, hosszan hallgattam a vonal megszakadtát jelző bip-bipet...
/2014. március 4./
123. fejezet
Mire Milán a vacsorája felét elfogyasztotta, fejben kikalkulálta, hogy az étel kalóriatartalma és az életkorának megfelelő szükséges napi energiabevitel hányadosa alapján - zavartalan testi fejlődése érdekében - a továbbiakban milyen csemege felszolgálása válik indokolttá, amit leendő dietetikus magabiztosságával hozott szülőanyja tudomására:
"- Desszertnek 450 gramm tejszínhabot kérek!"
/2014. február 27./
Milán a tejbegrízét kanalazgatva gondosan ügyel, hogy az ételre szórt őrleményt messze elkerülje.
Próbálom a kulinaritás rögös útjáról leágazó, szerintem általa még taposatlan, ösvényre terelni:
- Kicsim, ne csak a szélét edd, a közepe még finomabb!
- Kicsim, ne csak a szélét edd, a közepe még finomabb!
"- Apa, nekem a fahéjtól nagyon viszket a fogam!" - érkezik az empiriokriticista riposzt.
/2014. február 23./
Mielőtt Milán bevonul a fürdőszobába az esti tisztálkodását megejteni, figyelmeztetem, hogy Olgi az ajtó mellett hagyta a porszívót, kifelé jövet át ne essen rajta.
10 perc múlva nyílik a vizesblokk ajtaja, majd iszonyatos csörömpölés veszi kezdetét, aminek egy tompa puffanás vet véget.
Pillanatokon belül feldúltan vágtat be hozzám gyermekem, és az én hanghordozásomban közli:
"- Mert anyád a folyosón hagy minden sz@rt!"
/2014. február 21./
Elsőszülött gyermekem esti mesét mond nekem:
" - Volt egyszer egy házikó és abban élt Milán, Vince, anya meg apa és egy dinó. És nem ette meg őket semmi. Aztán egy nap egy nagy dinó megette a házukat."
/2014. február 18./
Milánnal barchobázunk és rajtam a sor, hogy körülírjam a feladványt:
- Piros színű gyümölcs, a földfelszínhez közel terem...
- Eper! - vágja rá magabiztosan gyermekem, majd a megfejtéshez kommentárt is fűz.
"- Az epret egyszer annyira szerettem, hogy fájt a fejem és hánytam."
/2014. február 16./
Milán fixa ideája, hogy kakálni csak anyaszült meztelenre vetkőzve lehet.
Ezúttal is ádámkosztümjét magára öltve trónol a nagyanyjáék fürdőszobájában és fennhangon konstatálja, hogy az egyik sarokban hangyák nyüzsögnek.
Dolga végeztével Olgi segíti le a biliről, midőn apró pöttyöket fedez fel gyermekem hátán és mellkasán.
- Milán, te mitől vagy ilyen kiütéses? - teszi fel a botor kérdést.
"- Szerintem a hangya ütött ki!" - érkezik a magától értetődő, racionális válasz.
/2014. február 12./
Szombat délutáni sétánkról tartunk hazafelé, és már jó ideje egy mondatot sem váltottunk, amikor gyermekem vádló hangon nekem szegezi a kérdést:
"- Apa, azt mondtad, hogy büdös k*rva??!!
- Milán, én nem mondtam ilyet!
- Én sem hallottam, hogy mondtad volna." - közli fülig érő szájjal.
/2014. február 10./
Milán a bűvészfelszerelése részét képező "varázslatos pénzesdoboz"-ba való ötforintost rövid idő alatt másodszor veszíti el, és jön új érmét kérni.
- Kicsim, hogy sikerült ezt is elhagyni? - kérdezem tőle.
Mélyen a szemembe nézve, szuggesztív hangon közli:
"- Apa, nem hagytam el! Egy nagy varázslattal eltűnt."- és mondandóját mágusokra jellemző, teátrális gesztusokkal nyomatékosítja.
115. fejezet
Az egybefüggő hótakaró tartóssá válása újabb okot ad arra, hogy Milánt még nehezebb legyen hazacsalogatni az oviból.
Az átöltözést követően, indulás előtt, még kötelező az udvaron játszani egy kicsit a csoporttársakkal.
Gyermekem ezúttal egy kimagasló aknafedlapra felállva instruál három kislányt a következőképp:
"- Angyalkák! Lefeküdés!"
A vezényszó elhangzását követően a lányok engedelmesen hanyatt dőlnek, és teljes szinkronban mutatják be a hóangyalka készítésének koreográfiáját...
114. fejezet
Milánnal az esti fürdés előtt igyekszünk elpakolni a gyerekszobai szőnyegen egyenletesen szétterülő játékokat.
Már túljutottunk a munka dandárján, és kezdjük azt hinni, minden a helyére került.
Gyermekem gyöngyöző homlokkal, elégedetten jelenti ki:
"- Na, már rend is van!"
Aztán az egyik sarokra mutatva azonnal el is oszlatja a tökéletesség látszatát:
"- Jajj, még ottmaradt egy kasztanyetta!"
És ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy tényleg egy kasztanyetta hevert a félhomályban...
/2014. január 29./
113. fejezet
Az internet szellemi pusztaságában tett meddő kóválygást követően önkéntelenül is kifakadok:
- A tököm ki van már, hogy minden Horthyval van tele!
A szőnyegen kirakózó Milán rögtön lecsap a témára:
"- Apa, ki az a Zsolti? A béka?"
/2014. január 27./
Vonatkozó dalbetét: Zsolti a béka
Milán elmélyülten lapozgat egy prospektust, amikor kerámia bevonatú késekre lesz figyelmes.
"- Anya, találtam gyerekkéset, csak az a baj, hogy nagyon drága."
/2014. január 19./
Milán ragaszkodik hozzá, hogy az egyik gyorsétterem lánc szórólapján található, ismeretterjesztő szándékkal feltüntetett, szöveget felolvassam neki.
"...A *** alapanyagát a Földön létező több ezer fajta közül kiválasztott Innovátor burgonya adja..."
Ekkor gyermekem, mint aki már az összes létező krumplifajtát végigkóstolta, határozott kijelentésre ragadtatja magát:
"- Na, pont azt nem szeretem!"
/2014. január 15./
Január 8-án, munkaidőben csörgött a telefonom.
Miután felvettem, Milán - in medias res - izgatottan közölte:
"- Képzeld apa, ledíszítettük a karácsonyfát és nem törtem össze az üvegdíszeket!"
Miután felvettem, Milán - in medias res - izgatottan közölte:
"- Képzeld apa, ledíszítettük a karácsonyfát és nem törtem össze az üvegdíszeket!"
/2014. január 12./
109. fejezet
- Milán, kiket szeretsz a családból? - teszem fel a bugyuta kérdést gyermekemnek.
"- Hát Vincét, apát, anyát, téged...meg magamat." - kapom meg a szülői mivoltom felülvizsgálatára késztető választ.
"- Hát Vincét, apát, anyát, téged...meg magamat." - kapom meg a szülői mivoltom felülvizsgálatára késztető választ.
/2014. január 10./
Miközben Milán feltárja legmélyebb érzéseit, az etológia tudományát segítségül híva, burkolt formában ismerteti nukleáris családunk férfi tagjainak a kommunában elfoglalt helyét:
"-Szeretlek, apa!" - mondja, majd megpuszilja az arcom.
Aztán a karomban tartott testvéréhez fordul, akinek a homlokára nyom egy cuppanóst és közli vele:
" - Szeretlek Vince, de te a kisöcsém vagy!"
/2014. január 8./
107. fejezet
Milán rajzfilmet néz a számítógépen.
Javában fut a stáblista, amikor izgatottan szalad hozzám és levegő után kapkodva közli:
"- Apa, azt mondta a produkciós vezető, hogy vége van!"
/2014. január 5./
Betegsége miatt Milán már egy hete nem mehetett ki a szabad levegőre.
Napi mozgásigényét – ön és közveszélyes módon - a lakás területén próbálta kielégíteni. A sokadik elesés és koppanás után nyugalomra intettem.
Öt perccel az utolsó figyelmeztetést követően arra léptem be a nagyszobába, hogy gyermekem a forgószéken hasalva - Vince csörgőjét rázva – pörgött, közben pedig fejhangon, teljes hangerővel skandálta: „Csillapodok, csillapodok…”
Napi mozgásigényét – ön és közveszélyes módon - a lakás területén próbálta kielégíteni. A sokadik elesés és koppanás után nyugalomra intettem.
Öt perccel az utolsó figyelmeztetést követően arra léptem be a nagyszobába, hogy gyermekem a forgószéken hasalva - Vince csörgőjét rázva – pörgött, közben pedig fejhangon, teljes hangerővel skandálta: „Csillapodok, csillapodok…”
/2014. január 2./
Arcszőrzetem eltávolítása közben enyhe mértékű plasztikai beavatkozást hajtottam végre az államon.
Az esti fogmosás közben Milán felfedezi a heget, és azon nyomban - a maga tapintatos módján - rá is kérdez keletkezésének körülményeire:
"- Apa, ott is meg akartál borotválkozni, csak nem annyira sikerült?"
Az esti fogmosás közben Milán felfedezi a heget, és azon nyomban - a maga tapintatos módján - rá is kérdez keletkezésének körülményeire:
"- Apa, ott is meg akartál borotválkozni, csak nem annyira sikerült?"
/2013. december 29./
Milán hosszas vitát követően eléri, hogy "csupasz" kenyeret ehessen reggelire.
Falatozás közben egyszer csak közli az anyjával:
"- Ha gondolom, tehetsz rá lekvárt."
- Kenjek rá neked? - kérdi lelkesülten Olgi.
"- De most nem gondolom!" - hűti le a kedélyeket gyermekem.
Falatozás közben egyszer csak közli az anyjával:
"- Ha gondolom, tehetsz rá lekvárt."
- Kenjek rá neked? - kérdi lelkesülten Olgi.
"- De most nem gondolom!" - hűti le a kedélyeket gyermekem.
/2013. december 27./
- Milán, mit szeretnél karácsonyra kapni?
"- Egy pénzes malacot!"
- Neked van pénzed?
"- Nincs."
- Akkor honnan dobnád bele a pénzt?
"- Hát anya pénztárcájából!"
"- Egy pénzes malacot!"
- Neked van pénzed?
"- Nincs."
- Akkor honnan dobnád bele a pénzt?
"- Hát anya pénztárcájából!"
/2013. december 24./
Milán ma este komponált levele:
"Jézuska, hozzál minden évben ajándékot! Meg a testvéremnek is!"
"- Nézd meg apa, hogy az van odaírva!?"
"Jézuska, hozzál minden évben ajándékot! Meg a testvéremnek is!"
"- Nézd meg apa, hogy az van odaírva!?"
/2013. december 22./
Milán "táppénzen" van, mert megfázott. Napközben hazatelefonálok és ő veszi fel a készüléket.
Miután az egészségi állapotát megtárgyaltuk, a magaviseletére is rákérdezek:
- Kicsim, és jó vagy?
"- Igen!" - vágja rá gondolkodás nélkül.
- És ha megkérdezném anyát, ő is ezt mondaná?
"- Hát valahogy úgy..." - bizonytalanodik el a hangja.
/2013. december 22./
"- Apa, mikor jön már a Jézus?"
- Tíz nap múlva.
"- Én nem fogok annyit várni!" - közli Milán mindenre elszánt hangon.
100. fejezet
A fürdőszobából kiszüremlő hosszas szájkarate eredményeképp gyermekem megengedi, hogy az anyja tetőtől talpig bekenje testápolóval.
Kis idő múlva Milán, még mindig csupaszon, beszalad hozzám a szobába:
"- Apa, érzed milyen jó mogyorókrém illatom van? Inkább mogyoróolaj, a mogyorókrém az más."
/2013. december 15./
Fürdés közben Milán önanalízist végzett, és az eddigi élete során elkövetett csínytevéseit is lajstromba vette, mert mikor bemegyek a fürdőszobába, hogy megtöröljem, sokat gyötrődő ember ábrázatával osztja meg velem töprengése konklúzióját:
"- Apa, kéne nekem viselkedni jól, mert végül nem fog semmit sem hozni a Jézuska."
/2013. december 11./
Milán a műanyag állataival katasztrófásat játszik a fürdőkádban, amikor minden előzmény nélkül a plafonról lelógó fregolira mutat:
"- Apa! Már most mondanám, hogy rám fog szakadni az a ruhás!"
/2013. december 8./
Milán lélekszakadva rohan be a konyhából:
"- Gyorsan jöjjön valaki, borzalmas dolog történt!"
Ismervén gyermekem hajlamát a költői túlzásokra, sztoikus nyugalommal ülök tovább a kanapén, várva - lelkes katasztrófaturistaként a helyszínre igyekvő - Olgi beszámolóját az aktuális armageddonról.
- Kiömlött a nápolyimorzsa az asztalra... - futnak be hamarosan az első cunami-jelentések.
/2013. december 1./
Este nyolc órakor, a kórházból - ahol kétszeri nekifutás árán az, ad hoc jelleggel összeverbuválódott, orvosi team eltávolította Milán orrjáratából a gumírozott filckorongot (karcolás gátló) - hazafelé tartva, a lépcsőházban felteszem a nagy kérdést:
- Kicsim, ugye soha többé nem csinálsz ilyen butaságot?
"-Sajnos nem tudom megígérni, mert gőzöm sincs, hogy nem dugok-e még bele valamit az orromba."
/2013. november 27./
Milán - dolga végeztével - büszkén mutat a bilije tartalmára:
"- Apa, nézd csak! Olyan alakú, mint egy repülőgép vagy egy rakéta... Bármi lehet ez a kaka!"
/2013. november 22./
Milán a tesója állatos készségfejlesztő játékával foglalatoskodik.
Miután sikeresen darabokra szedte, egy szivacshengerrel odaszalad a fektetőn pihenő - 2 és 1/2 hetes - öcsihez:
"- Vince, ez a csiga egyik alkatrésze! Tudtad te ezt?"
/2013. november 20./
Milán a szieszta ideje alatt erősre aludta magát:
"- Apa, birkózzunk!
- Én nem akarok birkózni.
- Akkor küzdjünk meg egymással! Te velem, én meg veled!"
/2013. november 17./
A zuhanyozni készülő Olgi megpróbál minket instrukcióval ellátni Vincére vonatkozóan (de minek??!!):
- Ha sírna, vegyétek fel!
- Telefonnal elég lesz, vagy keressük meg a videokamerát?
/2013. november 12./
Délutáni sétára készülődik a család.
Míg a garázs bezárásával foglalatoskodom, Milán őrületes tempóban köröz az út közepén a futóbicajával.
Mikor kiadom a vezényszót, hogy indulás, gyermekem kilő az ellenkező irányba.
- Milán, te most merre mégy? - kérdezem meglepődve.
"- Az Isten se' tudja már!" - kapom a "szédült" választ.
/2013. november 10./
A Milán által - őszi
falevelekből - készített képeket Olgi felakasztgatta a gyermekem ágya melletti
falra.
Miután hazaérünk az
oviból, Milán hamarosan felfigyel a kiállításra és azonnal megkezdi a
tárlatvezetést:
"- Nézd, apa! Méhecske!
Maci!...Ez meg mi akar lenni??!!" – bizonytalanodik el az utolsó kompozíció láttán.
/2013. november 8./
89. fejezet
Milánnal a kórház területén vágunk át, amikor egy mozgó kürtőskalács-árusra hívja fel a figyelmem ilyeténképp:
"- Nézd, apa! Lakókocsis ennivaló tároló!"
/2013. november 6./
Harmadik kórházi látogatásunk alkalmával is mélyen szundít Vince, amikor kihozzák megmutatni.
Milán bizalmasan közli a nővérkével:
"- Állandóan alszik! Ezt a kis tesót vettük."
- Hol lehet ilyet kapni? - érdeklődik a nővérke.
Gyermekem a "Mit keres egy ilyen ostoba az egészségügyben??!!" kifejezéssel az arcán adja meg a köztudott és egyértelmű válasz:
"- Hát a gyerekboltban!"
"- Hát a gyerekboltban!"
/2013. november 3./
87. fejezet
Hazafelé tartunk a kórházból, ahol Vincét és Olgit voltunk meglátogatni.
Útközben megbeszéljük, mely teendőkben fog részt venni Milán, ha együtt lesz a család.
A babakocsi tologatását önként és dalolva vállalja.
- Fogsz segíteni megfürdetni a kis tesódat?- kérdezem.
"- Igen, segítek! De a fütyijét te mosd meg, apa! Jó?"
/2013. október 31./
"- Olga, te soha nem érezted úgy, hogy néger vagy?
- De, kicsi koromban. Mindenki úgy hívott, hogy cigány, mert olyan barna voltam. És ez sajnos nem vicc!...Pityu, te olyan baromságokat tudsz kérdezni! - háborodik fel a végére."
/2013. október 27./
86. fejezet
Milán a folyosóra kirakott bilijén trónolva, állát az ökleire támasztva, súlyos gondolatok terhe alatt roskadozva, az élettől megfáradt hangon szegezi nekem kérdéseit:
"- Apa, neked nem jó felnőttnek lenni?
- Nem, nagyon nem!
- Gyereknek akarsz lenni?
- Igen.
- Én meg kisgyerek akarok lenni! - sóhajt együttérzően."
/2013. október 27./
Az esti fürdésre való felkészülés során gyermekem Olgi gesztusaira és hanghordozására kísértetiesen hasonlatos, kioktató módon válaszol egy kérdésemre.
Akaratlanul is kicsúszik a számon:
- Anyád kettő!
Milán erre megfordul és unott hangon közli:
"- Tudom! Meg apád kettő is vagyok!"
/2013. október 25./
Ismét tanuljunk gyermekeinktől
"- Milán, nehéz gyereknek lenni?
- Nem!
- Mi a legnehezebb benne? Szót fogadni?
- Igen!!!!
- És mi a legkönnyebb?
- Felnőni." (A megváltoztathatatlan tény biztos tudatából fakadó gondterhelt sóhaj kíséretében.)
/2013. október 23./
Milán a sokadik rendszabályozás elhangzását követően tüntetőleg kiül a folyosóra a cipőtároló lóca tetejére. Vállait leengedve, szomorúan mered maga elé, várva a további fejleményeket.
Olgi megkérdezi tőle:
- Mi a baj, Milán?
"-Az, hogy nem tudom betartani."
- Mit nem tudsz betartani?
"- Hát azt a sok szabályt, amit mondtok nekem!"
/2013. október 22./
83. fejezet
Hosszas faggatózás után Milán kinyilvánítja akaratát: kakaót kér reggelire.
Olgi hozzá is fog a tej felfőzéséhez, miközben gyermekünk megvizsgálja a konyhapulton hagyott dobozt, aztán visszaül a helyére és így szól jóanyjához:
"- Azt a keveset nem kéne még beleönteni?"
Mivel nem kap választ, háromszor elismétli a kérdést.
Olgi megunja a dolgot és látványosan a lábasba önti a félkortynyi tejet.
Milán diadalittas arccal, elégedetten dől hátra székében:
"-Na, most már mehet a főzés!"
Milán a közelmúltban meg volt fázva. Folyamatosan szívni kellett az orrából a váladékot és köhögött.
Az egyik éjszaka nyöszörögve kelt fel, mert alig kapott levegőt az orrán, közben elkezdett harákolni is.
Mire átértem a szobájába, már az ágyán ült és valamelyest enyhültek a tünetei.
- Fáj valahol, kicsim? - kérdeztem.
Hirtelen mozdulattal felhúzta a pizsamanadrágja szárát, és rámutatott a három nappal azelőtt szerzett plezúrjára:
- Igen, a lábam!
/2013. október 15./
81. fejezet
Fürdetés után, miközben igyekszem Milánt szárazra törölni, hirtelen hátrafordul és komoly arccal a szemeimbe néz.
- Apa! Tudod, honnan tudom, hogy már nagy vagyok?
- Honnan?
- Innen, ezt nézd! - és azzal felhúzza a bőrt a fütyijén.
/2013. október 10./
* Magyarázat a képhez:
A mohél ajtaján kopogtatnak, majd a belépő férfi megkérdezi:
- Maga végzi a körülmetélést?
- Igen, én.
- Akkor miért van a kirakatban egy óra?
- Mégis mit kéne kiraknom maga szerint?...
A játszótéri hintaállvány két végére új tiltó táblákat szereltek fel, amit Milán azonnal ki is szúr és megkér, hogy olvassam el, mi van rájuk írva.
- Kutyát sétáltatni tilos!
- Most a másikat!
- A dohányzás és a nyílt láng használata tilos!
- A kutyáknak? - értetlenkedik csillogó szemekkel, fülig érő szájjal.
/2013. október 8/
Vince világrajövetelének napja rohamosan közeleg, ezért a család vasárnapi kikapcsolódás gyanánt a kiságy összeszerelésébe kezdett.
Tízperces - háton fekve kivitelezett - szenvedés után az egyik rakoncátlan csavart sikerül a helyére applikálnom, amit így nyugtázok:
- Ott rohadjál meg, ahol vagy!
Ezt meghallván Milán odakúszik hozzám, és az alábbiakra hívja fel a figyelmem:
"- Apa, meg azt is kell mondani, hogy az anyád pics@ját!"
/2013. október 6./
Milán az esti fogmosás közben érdeklődik:
- Most milyen nap van?
- Kedd.
- Szeretem a keddet!
- Miért szereted?
- Mert kedd után holnap jön!
/2013. október 3./
Milán lefekvéshez készülődik, ám ennek ellenére körülöttem sertepertél és be nem áll a szája.
- Szerintem te megettél egy papagájt, azért beszélsz ilyen sokat! - mondom neki.
Gyermekem az ornitológia, a dietetika és a gyermeklélektan tudományainak gyors egyesítésével új diszciplínát hoz létre, melynek egyik tételmondatát meg is osztja velem:
"- Tudod a kisfiúk nem szoktak élő papagájt enni, mert az nyers!"
/2013. szeptember 30./
Milán a reggeli ébredése óta folyamatosan pörög, mint disznó a jégen. Hosszas kergetőzést követően sikerül elkapnom és az ölembe ültetnem.
Forgatni kezdem, mintha keresnék rajta valami gombot:
- Hol lehet téged kikapcsolni?
Gyermekem atyai szigorral a szemeiben, teljes komolysággal az arcán eszemhez térít :
"- Apa, engem nem lehet kikapcsolni! Én nem egy számítógép vagyok! Én egy gyerek vagyok!!!"
/2013. szeptember 26./
Milán a műanyag állatai szállásául szolgáló kosár tartalmát egyesével pakolja ki a szőnyegre, miközben ismerteti, mely egyeddel van dolgunk és az milyen hangot ad ki:
- Kecske. Mek-mek!
- Kakas. Kukorikú!
- Tehén. Búúúúúú!
- Kutya. Vau-vau!
- Tini nindzsa. Tin-tin!
/2013. szeptember 23./
Anyám x az n-edikenszer próbálja szép szóval rábírni az udvaron renitenskedő kölyökkutyát az - általa - helyesnek vélt magatartás tanúsítására, míg végül elkeseredetten ráripakodik az ebre:
- Fifi, kinek beszélek???!!!
Milán elmélyült játékából fel sem pillantva, a saját életéből kölcsönzött, hasonló szituációkban általa is gyakran hallott kérdés második felét adja válaszul:
"- A falnak?!"
/2013. szeptember 18./
Milánt hétköznap reggel szinte lehetetlen felébreszteni. Negyedórás könyörgés után hajlandó egyáltalán a szemeit kinyitni.
Szeptember 13-án, "hajnali" 6:30-kor elég volt ennyit a fülébe súgni:
- Jó reggelt! Sok boldog születésnapot, kicsim!
Azonnal felpattant és teljesen éber állapotban, izgatottan nézett szét:
"- Hol vannak az ajándékok?"
/2013. szeptember 16./
Tanuljunk gyermekeinktől, avagy mea culpa
Milán az ölemben ül, mikor átölelem:
- Nagyon szeretlek, kicsim!
- Én nem nagyon, csak kicsit.
- És miért csak kicsit szeretsz?
- Mert szomorú vagyok.
- Mitől vagy szomorú?
- Attól, hogy amikor hazajövök a bölcsiből sokszor vagy mérges, kiabálsz és azt mondod „baszki”. Olyankor szomorú vagyok és sírok.
- Ne haragudj, többet nem fogom mondani.
- Apa, de megígéred?
- Igen, megígérem és bocsánatot kérek!
- Jó! Most már én is nagyon szeretlek! – azzal átkarolja a nyakam és egy cuppanós puszit nyom az arcomra.
Milán az ölemben ül, mikor átölelem:
- Nagyon szeretlek, kicsim!
- Én nem nagyon, csak kicsit.
- És miért csak kicsit szeretsz?
- Mert szomorú vagyok.
- Mitől vagy szomorú?
- Attól, hogy amikor hazajövök a bölcsiből sokszor vagy mérges, kiabálsz és azt mondod „baszki”. Olyankor szomorú vagyok és sírok.
- Ne haragudj, többet nem fogom mondani.
- Apa, de megígéred?
- Igen, megígérem és bocsánatot kérek!
- Jó! Most már én is nagyon szeretlek! – azzal átkarolja a nyakam és egy cuppanós puszit nyom az arcomra.
/2013. szeptember 15./
Milán fixa ideája, hogy a tornázás csak és kizárólag a fejenállásban merül ki.
A reggeli készülődés során próbálom rávezetni, hogy számos egyéb lehetőség is van testünk átmozgatására.
- Próbáld meg a törzshajlítást! Előredőlsz és a kezeddel megérinted a lábujjaidat. - mondom, miközben be is mutatom a gyakorlatot.
Gyermekem a szőnyegen ülve szemléli az attrakciót, de kísérletet sem tesz a látottak megvalósítására, helyette lemondóan legyint:
"- Én ezt nem tudom megcsinálni! Rajtam nincs zokni... "
/2013. szeptember 10./
A bevásárlást követően gyermekem az áruházi pénzbedobós kisautóhoz rohan, amiben már ül egy kisfiú, de a játék nem mozog.
Milán felhívja a gyermek szüleinek a figyelmét egy fontos tényre:
- Pénzt kell beledobni, addig nem indul!
A kisfiú anyukája közli:
- Már bedobott egy ötforintost, és csodálkozik, hogy nem megy...
Erre Milán megnyugtatólag közli:
- Nekünk hatforintosunk van!
/2013. szeptember 6./
Milán az uzsonna gyanánt
feltálalt parajkrémes kenyér szemrevételezését követően eltökélt arckifejezést
öltve, fatalista hangon közli a dadával:
„- Ha éhen halok, ezt
akkor sem fogom megenni!”
/2013. szeptember 3./
69. fejezet
Prológus
Gyermekem a favonatával
játszván minden egyes alkalommal valamilyen vasúti szerencsétlenséget modellez:
kisiklik, lezuhan, összeütközik valamilyen járművel /
tereptárggyal a szerelvény.
Miután a Miskolc és
Garadna között közlekedő kisvasút nyitott kocsijában elhelyezkedtünk, még
indulás előtt, Milán a kedvenc témájára tereli a szót:
- Ez a vonat ki fog siklani?
- Nem, ez nem siklik ki!
- És le fog zuhanni?
- Nem, ez nem zuhan le!
15 perc zötykölődés és az
első komolyabb „szakadékok” felbukkanása után a mozdony kisiklik…
Míg várunk a mentesítő
szerelvényre, a velünk szemközt ülő család félelemmel vegyes tisztelettel
sandít az elégedetten bazsalygó kis voodoo-varázslóra.
/2013. augusztus 28./
68. fejezet
Nyaralásunk végének vigíliáján Olgi próbálja lelkileg felkészíti gyermekünket a másnapi hazatérésre:
- Ma este még itt alszunk, de holnap már otthon fogunk.
Milán értetlenkedve néz az anyjára, majd mély levegőt véve kíméletesen közli a megmásíthatatlan tényt:
" - De hát mi ide költöztünk!"
/2013. augusztus 25./
A hét első négy napján a konyhát pingáltam, mire úgy-ahogy' elkészült.
Pénteken, a bölcsiből hazatérvén, Milán megáll a bejárati ajtó előtt és a következő monológot intézi hozzám:
"- Tibikém*, meg fogsz lepődni! Képzeld el, ki van festve a konyha!"
/2013. augusztus 20./
*Tibikém: bármely hímnemű egyed megszólítására alkalmas formula, akinek az eredeti nevét nem ismerem/nem akarom kimondani. Pit You-féle általános alany...volt eddig. De legalább családban marad.
A játszótérről tartunk hazafelé, amikor Milán a futóbiciklijével, mint az őrült, megindul az úttest felé.
A szegély előtt 30 centire hirtelen megáll, miközben hátrafordulva vigyorog rám.
A szívem majd' kiugrik a rémülettől, amikor ráripakodok:
- Ez egyáltalán nem volt vicces!!! Mit csinálok, ha elüt az autó???!!!
Botor kérdésemre rögtön érkezik az egyértelmű válasz:
"- Megragasztasz!"
/2013. augusztus 18./
Miután Milán hosszasan
lubickolt a nagyanyjáéknál felállított medencében, törülközőbe tekerve szemléli
kiázott kezeit:
„- Olyanok az ujjaim,
mint a kis koktélvirslik!”
/2013. augusztus 15./
64. fejezet
Online követem az Enter Shikari zenekar Szigetes produkcióját.
Hamarosan Milán is megjelenik és az ölemben ülve nézi-hallgatja az eseményeket.
Öt perc elteltével nemtetszésének ad hangot:
"- Ez túl borzasztó, nézzünk másikat!"
/2013. augusztus 11./
Öt perce nyüstölöm
Milánt, hogy megtudjam, mit óhajt uzsonnázni.
Mindeddig válaszra sem méltatott.
Utolsó, elkeseredett
rohamra indulok:
- Éhes vagy egyáltalán?
Ezúttal leereszkedni
méltóztatik hozzám, és angol őrgrófok kimért, higgadt hangján adja meg -
egyértelműnek semmiképp sem nevezhető - válaszát:
„- Ha úgy gondolod,
adhatsz valamit enni, de ha nem, akkor ne adj semmit!”
/2013. augusztus 8./
62. fejezet
Milánnal a törzshelyünkön hetente több alkalommal is fagyizunk.
Mire oda érünk általában még nem szokta tudni, milyen ízűt fog enni, de arra időben felhívja a figyelmem, hogy kér rolettit is.
Ma előre szaladt a pulthoz és közölte az eladóval, hogy áfonyás fagyit szeretne.
Végszóra én is beléptem, és mondtam:
- Meg egy rolettit is kérünk.
Erre Milán:
- Apa, én nem kérek!
- Nem kérsz???
Kezével lemondóan legyint, majd értésemre adja:
- Mostanában már nem szoktam rolettit enni...
/2013. augusztus 5./
Kora reggeli dialógus anya és gyermeke között:
- Milán, nem kell pisilni?
- Nem!
- És nem vagy szomjas?
- Nem! És kakálni sem kell!
/2013. augusztus 1./
Milán már a harmadik fajta ételt hagyja félbe, hogy újabb fogást követeljen vacsorára.
Lassan megunom a műsort és apai szigoromat hadrendbe állítva ráförmedek:
- És ezekkel itt mi lesz?
Hasonló stílusban érkezik az azonnali, apellátát nem tűrő válasz:
„- Majd te szépen meg fogod enni!”
Lassan megunom a műsort és apai szigoromat hadrendbe állítva ráförmedek:
- És ezekkel itt mi lesz?
Hasonló stílusban érkezik az azonnali, apellátát nem tűrő válasz:
„- Majd te szépen meg fogod enni!”
/2013. július 26./
Hosszú útról megtérvén, mielőtt a garázs elé kanyarodnánk, még betérünk a közeli kisboltba.
A bekapcsolva felejtett navigációs készülék rögtön figyelmeztet a helytelen manőverre.
Milán megunván az eddigi egzecíroztatást, mérgesen felcsattan:
„- Nem fordulunk balra, GPS! Kenyeret jöttünk venni!”
A bekapcsolva felejtett navigációs készülék rögtön figyelmeztet a helytelen manőverre.
Milán megunván az eddigi egzecíroztatást, mérgesen felcsattan:
„- Nem fordulunk balra, GPS! Kenyeret jöttünk venni!”
/2013. július 22./
A szálloda külső medencéjében csupán egy
fiatal párocska áztatja - az év eddigi napsütéses óráinak számával nem
indokolható árnyalatú - testét, miközben angol nyelven enyelegnek.
Milán figyelmesen követi a diskurzust, majd egy idő után - ujjal mutatva az „idegenekre” - hangosan vonja le a konzekvenciát:
„- Anya, ezek nem jól beszélnek!”
Milán figyelmesen követi a diskurzust, majd egy idő után - ujjal mutatva az „idegenekre” - hangosan vonja le a konzekvenciát:
„- Anya, ezek nem jól beszélnek!”
/2013. július 18./
Sétánk során egy iskola előtt haladunk el. Milán megkérdezi, hogy milyen célt szolgál az épület.
Miután megadom a választ, nekiszegezem az oktalan kérdést:
- Fogsz te is iskolába járni?
Gyermekem arcára megvetéssel elegyes értetlenség ül ki, miközben kiméri megfellebbezhetetlen válaszát:
„- Nem! Már voltam egyszer!”
/2013. július 15./
Olgi a kistestvérről, a 16. héten készített ultrahangos képeket nézegeti egy ideje.
Egyszer csak, több évtizednyi nőgyógyászati praxist a háta mögött tudó szakember magabiztosságával Czeizel Endrei magaslatokat ostromló, determinisztikus erejű kijelentésre ragadtatja magát:
„- Nem nagyon fog Milánra hasonlítani!”
Egyszer csak, több évtizednyi nőgyógyászati praxist a háta mögött tudó szakember magabiztosságával Czeizel Endrei magaslatokat ostromló, determinisztikus erejű kijelentésre ragadtatja magát:
„- Nem nagyon fog Milánra hasonlítani!”
/2013. július 10./
Míg a bölcsődében készítem fel gyermekemet a hazaútra, egy szülőtárs meglehetősen arcátlan módon parkol az autónk mellé.
Ahhoz, hogy ki tudjak állni, először az intézmény kerítése felé kell elindulnom.
Milán navigációmat figyelvén izgalomtól lelkesülten dől előre a gyermekülésben:
„- Apa, ki fogjuk borítani a bölcsődét?!”
Ahhoz, hogy ki tudjak állni, először az intézmény kerítése felé kell elindulnom.
Milán navigációmat figyelvén izgalomtól lelkesülten dől előre a gyermekülésben:
„- Apa, ki fogjuk borítani a bölcsődét?!”
/2013. július 4./
Milán a kutyát hívogatja, de az csak nem akar előkerülni.
Egyszer csak észreveszi, hogy az eb a kerti pad alá húzódva hűsöl.
Újfent hívogatni kezdi, miközben előre hajolván irdatlan ropogás tör elő a nadrágjából.
Erre apám lakonikus kérdést intéz hozzá:
„- Mi van Milán? Lelőtted Fifit?”
Egyszer csak észreveszi, hogy az eb a kerti pad alá húzódva hűsöl.
Újfent hívogatni kezdi, miközben előre hajolván irdatlan ropogás tör elő a nadrágjából.
Erre apám lakonikus kérdést intéz hozzá:
„- Mi van Milán? Lelőtted Fifit?”
/2013. július 2./
Úton hazafelé a játszótérről:
"- Nézd apa, lámpakutya!"
/2013. június 30./
Milán a medencéjében ülve kis vödörrel locsolja magára a vizet, miközben monologizál:
"- Ha a földre öntjük, az baj. Ha a szőnyegre öntjük, az nagy baj. Ha a ventilátorra öntjük...,annak csúnya vége lesz!"
/2013. június 26./
Milán elmélyülten tanulmányozza a frissen kapott, homlokrakodós játék erőgépét, majd a mustra végén teljes megelégedettséggel közli:
"- Apa, ez a földmunkagép olyan zseniális, hogy megőrülök!"
50. fejezet
Milán ádámkosztümre vetkőzve, a pancsolós játékait magához szorítva, toporog az erkélyre telepített üres gumimedencéje mellet, miközben fennhangon próbál cselekvésre buzdítani:
"- Apa, hozzad már azt az istenverte vizet!"
/2013. június 19/
Milán hirtelen felpattan és a következő szavak kíséretében megindul a konyha irányába:
"- Apa, eszek valamit, mert olyan éhes vagyok, hogy bepisilek!"
/2013. június 17./
A konyha irányából civakodás hangjai szűrődnek be a szobába.
Hirtelen megjelenik Milán és két kézzel gesztikulálva a következő monológot adja elő:
- Apa, ettem olyan krémeset, amiben van mazsola és virág meg víziló van a tetején...
- Vaníliás krémtúrót?
-Igen! Ma minden hülyeséget összeeszek!
/2013. június 10./
Reggeli készülődés.
Olgi az előszobai tükör előtt állva sminkel.
Milán elmélyülten tanulmányozza a történéseket, majd spontán módon rákérdez:
"- Anya, te madárijesztő vagy?"
Olgi az előszobai tükör előtt állva sminkel.
Milán elmélyülten tanulmányozza a történéseket, majd spontán módon rákérdez:
"- Anya, te madárijesztő vagy?"
/2013. június 5./
Gyermekemet a klasszikus hintázás nem hozza lázba, ő az extrém válfaj híve.
Közösen fejlesztettük ki a "kilövés" stílust, amikor is a fejem fölé emelem hintástól, és hirtelen elengedem hátrafelé.
Természetesen a legnagyobb amplitúdó is rendre kevésnek ítéltetik.
Ám ezúttal nekidurálom magam, minek köszönhetően új rekordot állítunk fel.
Milán a tetőpontra érvén meglepődve ugyan, de elismerőleg kiált rám:
"- Az anyád úristenit!"
/2013. június 3./
- Apa, vegyél nekem Belle-t, Trevor-t meg sok mozdonyt és vagont!
- Miből, Milán?
- Hát műanyagból vagy fából!
/2013. május 31./
Milán ma a bölcsiben, miután elfogyasztotta az ebédre feltálalt csőben sült brokkoli nagy részét, a miheztartás végett bizalmasan közölte a dadával:
"- Ezt otthon amúgy nem enném meg!"
/2013. május 29./
Gyermekem egész reggel egyik helyiségből a másikba járkál, kezében a kakaóját tartalmazó csőrös poharával. Az itókából még nem sok fogyott, de az ibriket le nem tenné semmi pénzért.
Amikor azzal együtt indul pisilni, Olginál elszakad a cérna és kifakad:
"- Olyan vagy, mint apád a fesztiválokon: akárhova megy, mindig van nála egy sétasör*."
/2013. május 27./
*Sétasör: két koncerthelyszín között megtett út során korsóból/palackból/dobozból fogyasztott erjesztett malátalé (mind távolság, mind idő, mind űrtartalom meghatározására alkalmas SI rendszeren kívüli, Pit You-féle származtatott mértékegység)
Milán tűrőképességem határait teszteli.
Ezúttal nem veszem fel a kesztyűt, rá sem hederítek a folyamatos provokációra.
Egy ideig még próbálkozik, hátha felkapom a vizet, de aztán belátja, hogy hiábavaló minden további erőfeszítés.
Miközben leszegett fejjel elkullog vesztes csatája helyszínéről, magában motyog:
"- Ma belém ütött az ördög, vagy mi? Inkább kimegyek innen!"
41. fejezet
Gyermekem körülöttem motorozik a háromkerekű alkalmatosságán.
- Milán, el fogsz szédülni! - mondom, de akár a falhoz is intézhetném szavaim.
Hirtelen, nagy robaj kíséretében, felborul a hátam mögött.
Önkéntelenül felcsattanok:
- Mer' a hülyeség!
"- Get csinálom?" - vágja rá kaján vigyorral, miközben elterülve fekszik a földön.
/2013. május 24./
40. fejezet
Milán cseresznyebefőttet eszik. Az egyik gyümölcsnek hiányzik a fele.
- Hát ezt meg ki tette bele? - kérdezi.
- Szerintem az, aki a cseresznyét szedte.
- Az ki volt?
- Nem tudom...
- Szerintem a Juliska* szedte!
/2013. május 22./
* Közel s távol egy Juliska nevű ismerősünk sincs. Ellenben, ha tőlem kérdezik, hogy valamit ki csinált és nem tudom a választ, az első eszembe ötlő nevet rávágom. Azt hiszem, a nevelésem kezd lassan beérni (?)...
Milánt szokásos esti pancsolása közben kérdezgetjük:
- És örülsz, hogy lesz kistestvéred?
- Hát igen...de el fogunk férni a fürdőkádban?
/2013. május 20./
- Milán, és hogy' fogják hívni a kistestvéred?
- ****** Milánnak!
- És ha lány lesz?
- ...A Milán az jó lesz!
- ****** Milánnak!
- És ha lány lesz?
- ...A Milán az jó lesz!
/2013. május 15./
Milán izgatottan szalad hozzám, majd kézen fog és a szobájába vezet, ahol a bekapcsolt tv-jére mutatva így szól:
"- Ez Garfield, a kedvenced! Ezt kiskorodban nézted!"
36. fejezet
Milán, miután a délután folyamán kétszer meguzsonnázott és egyszer megvacsorázott, - közvetlenül fürdés előtt - bejelenti:
"- Anya, napok óta éhezem! Adj valamit enni, légy szíves!"
/2013. május 9./
Sietnénk el itthonról, de gyermekem többszöri felszólítás ellenére sem hajlandó felhúzni a lábbelijét.
Még utoljára megpróbálom finom, szelíd hangon rávenni a cselekvésre:
- Milán, ügyes fiú vagy! Mutasd meg, hogy' kell felvenni a cipőt!
Mintha egész idő alatt csak erre a mondatra várt volna, szemei felcsillannak, szája fülig szalad, majd könnyed, légies mozdulatokkal elpantomimezi, hogy cipőt húz a lábaira...
/2013. május 8/
Milán a népszerű gyermekkönyvszerő és illusztrátor új kötetét lapozgatja.
Az egyik képet hosszasan tanulmányozza, majd a sokat látott, megfáradt ítész kiábrándult hangján így szól:
"- Csak azt tudnám, mit keresnek a békák a padláson..."
/2013. május 6./
Milán almát eszik a konyhában.
Egyszer csak, minden átmenet nélkül, éktelen sírásban tör ki.
- Mi a baj, kicsim, miért sírsz?
- Mert megfulladtam!
/2013. május 2./
Milánnal a ház előtt, a lépcsőn ülve jégkrémet eszünk. A mellénk lerakott csomagolást a szél fújni kezdi, mire gyermekem így szól:
- Apa, dobjad ki a kukába!
Megindulok a szemetes irányába, mikor utánam kiabál:
- Csak a papírt dobd ki, a jégkrémet ne!
/2013. április 30./
Zenét hallgatunk a nagyszobában. Milán a stílus felől érdeklődik:
- Apa, ez metal?
- Igen, ez metal.
- Ó, inkább hallgassunk progresszívet!
 |
| /2013. április 25/ |
A hétvégén a mineráliák megszállottjaival közös kiránduláson vettünk részt.
Az indulást megelőző este kérdeztem Milántól:
- Hova megyünk holnap?
- Kirándulni.
- És mit fogunk gyűjteni?
- Ásványvizet!
/2013. április 21./
Milán már egy ideje a szám sarkában lévő naevust tanulmányozza, amikor megkérdezi:
- Az mi?
- Anyajegy.
- Nem, az apajegy!
- Akkor neked Milánjegyed van?
- Ha-ha! Ki hallott már ilyen butaságot?
/2013. április 18./
Milán új papucsot kapott.
Hamarosan megjelenik vele a konyhában:
"- Apa, próbáljad fel, hogy jó-e a lábadra! Ha igen, akkor kölcsönadom."
/2013. április 15./
Az egyik szupermarket - aktuális akcióiról szóló - prospektusát lapozgatjuk, amikor Milán egy képre mutatván megkérdezi:
- Apa, ezek milyen lekvárok?
- Sárgabarack, szeder, málna. Te melyiket szereted a legjobban?
- Azt, amelyikben a legtöbb van!
- Apa, ezek milyen lekvárok?
- Sárgabarack, szeder, málna. Te melyiket szereted a legjobban?
- Azt, amelyikben a legtöbb van!
/2013. április 10./
Milán a folyosón sertepertél, miközben hallom, hogy "a nadrágja erőteljesen recseg."
Rövid időn belül rátalál a szelek megzabolázásának alternatív megoldására, amit félhangosan meg is fogalmaz:
"- Fel kell vennem a bakancsot, hogy ne pukizzak!"
Egy perc múlva becsattog a szobába, széles mosollyal az arcán és kacsalábra húzott, kék gumicsizmával a lábain...
/2013. április 7./
Milán a játékvonat sípjára mutatva kérdezi:
"- Apa, milyen színű a fütüjője?"
- A fütyülője?
"- Nem! A fütüjője!" (Közben vigyorog, mint a vadalma...)
/2013. április 4./
24. fejezet
Egészségügyi sétánk során Milán egy fenyő conusára mutatva megjegyzi:
"- Nézd, apa, nagy doboz!"
- Toboz. Nagy toboz, t-vel!
"- Doboz! Nagy t-vel!"
/2013. március 31./
- Pityu, a hűtőben kb. hány fok van?
- A sarkokban olyan 90 körül...
/2013. március 31./
Milán a harmadik játék traktort pakolja a nagyapja elé a konyhaasztalra, amikor apám megjegyzi:
"- Ha így folytatod, tsz-elnök lesz belőled!"
/2013. március 25/
Milán a második, tőlem elkobzott gyümölcsös túrókrémet kebelezi be épp', amikor megkönyörülve rajtam így szól:
"- És neked is kell egy olyan, mint nekem?"
- Igen...
"- Jó, akkor vegyél magadnak!"
/2013. március 20./
- Milán, ma van a két és fél éves születésnapod!...
- Hol van??!! - és azzal kirohant a szobából megkeresni az ünneplés helyszínét.
/2013. március 13./
20. fejezet
17. fejezet
16. fejezet
15. fejezet
14. fejezet
20. fejezet
Minden előzmény nélkül egyszer csak megjelenik Milán a papucsommal.
"- Tessék, apa! Itt a papucsod."
Miután szigorú felügyelete mellett felhúzom a lábbelit, távozik a szobából miközben elégedetlenkedve csóválja a fejét és dörmög maga elé:
"- Apa mindig elfelejt valamit..."
/2013. március 4./
19. fejezet
Olgi hirtelen kel fel a kanapéról és felszisszen:
- Jaj, meghúzódott a hasfalam!
Erre Milán is felocsúdik az elmélyült játékból, és a testi kínoktól sokat szenvedő öregember panaszos hangján rögtön tromfolja az elhangzottakat:
"- Nekem meg fáj a lábam..."
18. fejezet
/2013. február 26./
A negyedik figyelmeztetést követően csak sikerül Milánnak egy bögre teát szétöntenie a konyhában.
Miután őt kitelepítjük, Wesselényit megszégyenítő vehemenciával látunk hozzá az "árvízi" mentéshez.
Gyermekünk másfél perc múlva, csibész mosollyal az arcán, megjelenik a konyhaajtó előtt és csodálkozva megkérdezi:
"- Hát itt meg mi történt?"
/2013. február 21./
Milán kekszet eszik egy tálkából. Rövid idő múlva le-föl kezd vele szaladgálni, és mindenkit megkínál.
Mire hozzám ér, már csak morzsalék van a tál alján.
- Milán, már csak darabok maradtak?
"- Igen, mert a szívemet anyának adtam!"
/2013. február 18./
Milánnal a nyaraláson készült fényképeket nézegetjük. Az egyiken, a földre irányított messzelátóval, kémleli maga előtt 1,5 méterre a füvet.
- Mit néztél a távcsővel, Milán?
"- Hogy hol van a táv!"
/2013. február 14./
Miután sikerül rábeszélnem Milánt, hogy a klasszikus, jól bevált módon szálljon be a fürdőkádba - ne pedig az általa, a helyszínen kiötlött "Apa, hajíts bele!" felszólításra induló koreográfiát alkalmazzuk - kényelmesen elhelyezkedik, és elégedetten jegyzi meg:
"- Apa, pont jó a víz! Pont el van találva!"
/2013. február 10./
Miután Milánnal, a Rippel fivéreket megszégyenítő kunsztokat mutattunk be birkózás címszó alatt, pihegve fekszünk a kanapén.
Kisfiam felé fordulván közlöm:
- Milán, te egy igazi őrült gyerek vagy!
Mire ő, kijelentésének megingathatatlan bizonyosságába vetett hittel, szája sarkában megbúvó cinkos mosollyal, így felel:
"- Te is őrült vagy, apa!"
/2013. február 4./
13. fejezet
13. fejezet
Milán fürdés után, csupaszon, beszalad a nagyszobába, és elcseni a vezeték nélküli "vezetékes telefont".
A készüléket a füléhez szorítva, gondterhelt arccal, fél perce járkál fel s alá, mikor mérgesen felcsattan:
"- Nem hiszem el, hogy nem hív fel senki!"
/2013. január 31./
12. fejezet
Miután, megállás nélkül, harmadszor is nekiveselkedünk, hogy végigtáncoljuk Milán új "kedvenc" zenéjét, gyermekem a szám felénél elterül a földön és pihegve közli:
- Már nem tudok táncolni, mert berúgtam!
/2013. január 29./
A linkre kattintva meghallgatható Milán új kedvence, amiről munkatársam - találóan - megjegyezte, hogy "erre a számra is csak nálatok táncolhat a gyerek"...
- Apa! Apa! - Ébresztget izgatottan, pár perce tartó délutáni alvásomból, Milán.
- Apa, ne ijedj meg! Az a kopogás az előbb csak anya volt!
/2013. január 27./
10. fejezet
A vasárnapi ebéd második fogása - számomra - sótlannak tűnik, amit szóvá teszek.
Véleményemhez Milán is csatlakozik.
Miután "mindketten pótoltuk" az ízfokozót, folytatjuk a lakmározást.
Pár falat után - sokat próbált gourmand elragadtatásával az arcán - gyermekem elismerőleg kijelenti:
- Anya, nagyon finom a só!
9. fejezet
/2013. január 21./
8. fejezet
Milán - az élete legnagyobb vasúti
szerencsétlenségét végignéző pályamunkás arckifejezését kenterbe vágó
mimikával – rohan hozzám:
- Apa, gyere gyorsan! Összeborultak a sínek!
A szobájába érve látom, hogy a favonat pályája valóban szétesett.
Nekilátok a javítási és helyreállítási munkálatoknak, miközben gyermekem a vállam fogja, és izgatottan skandálja:
- Ügyes vagy, meg tudod csinálni!
- Apa, gyere gyorsan! Összeborultak a sínek!
A szobájába érve látom, hogy a favonat pályája valóban szétesett.
Nekilátok a javítási és helyreállítási munkálatoknak, miközben gyermekem a vállam fogja, és izgatottan skandálja:
- Ügyes vagy, meg tudod csinálni!
/2013. január 16./
7. fejezet
Milánt 2 órás, délutáni alvásából – biztosítandó az éjszakai nyugalmat – felkeltem.
- Álmodtál?
- Igen!
- És elmeséled, hogy mit?
(Lemondóan sóhajtva) - Túl hosszú…
- Álmodtál?
- Igen!
- És elmeséled, hogy mit?
(Lemondóan sóhajtva) - Túl hosszú…
/2013. január 14./
6. fejezet
Sziesztájából ocsúdván Milán azonnal értésemre adja:
- Túró Rudit akarok!
- Jó, de előbb egyél egy kis kiflit.
- Csak rudit!
- Milán...! (Összevont szemöldökkel, ún. mogorva arckifejezés kíséretében.)
- "Jó, meg vagyunk állapodva!" (Közben vigyorog.
- Túró Rudit akarok!
- Jó, de előbb egyél egy kis kiflit.
- Csak rudit!
- Milán...! (Összevont szemöldökkel, ún. mogorva arckifejezés kíséretében.)
- "Jó, meg vagyunk állapodva!" (Közben vigyorog.
/2013. január 10./
5. fejezet
Gyermekünket én szoktam fürdetni, és utána az anyukája keni be krémmel.
Ma este mindkét feladatot én végzem. Miután sikeresen abszolválom a shea vaj - nem egyszerű - felvitelét, leguggolok, hogy feladjam Milánra a fürdőköpenyét.
Ekkor átöleli a nyakam, meglapogatja a hátam, és nyugtatólag így szól:
- Ügyes kis apa vagy!
Ma este mindkét feladatot én végzem. Miután sikeresen abszolválom a shea vaj - nem egyszerű - felvitelét, leguggolok, hogy feladjam Milánra a fürdőköpenyét.
Ekkor átöleli a nyakam, meglapogatja a hátam, és nyugtatólag így szól:
- Ügyes kis apa vagy!
4. fejezet
Gyermekem a szőnyegen játszik a kisautóival.
- Az elment Pestre, ez meg Ciciföldre.
- Milán, hol van Ciciföld?
- Hát, ahol régen is volt...
P.S.: Tényleg öreg vagyok, mert nem csak azt felejtettem el, hol van, hanem, hogy egyáltalán létezik Ciciföld...
- Az elment Pestre, ez meg Ciciföldre.
- Milán, hol van Ciciföld?
- Hát, ahol régen is volt...
/2013. január 4./
3. fejezet
Egy órája együtt játszik a család Milán szobájában. Csörög a telefon. A gyermek veszi fel:
"- **** Milán vagyok. Itthon van anya is, apa is, és velem senki nem foglalkozik!"
Aztán, szinte levegőt sem véve, másfél percig meséli, milyen rajzfilmet látott, mit játszott, hol volt. A vonal túlsó végén lévőnek esélye sincs szóhoz jutni.
Mikor mondandója végére ér, odaadja a készüléket az anyjának, és megkérdezi:
„ – Ez ki volt az?”
"- **** Milán vagyok. Itthon van anya is, apa is, és velem senki nem foglalkozik!"
Aztán, szinte levegőt sem véve, másfél percig meséli, milyen rajzfilmet látott, mit játszott, hol volt. A vonal túlsó végén lévőnek esélye sincs szóhoz jutni.
Mikor mondandója végére ér, odaadja a készüléket az anyjának, és megkérdezi:
„ – Ez ki volt az?”
2. fejezet
Milán aludni tért, de a szobájából kiszűrődő hangok nem arra utaltak, hogy a szándékot tett követte.
Egyszer csak megjelent itt, a nagyszobában, és felmászott a kanapéra.
Hallottam, hogy bőszen lapozgat egy könyvben.
Hátrafordulván konstatáltam, hogy egy szakácskönyvet tanulmányoz.
- Milán eszedbe jutott, hogy nem tudod, holnap mit főzz? Most valami ötletre vadászol?
- Igen!
- És mire esett a választásod?
- Hát nudlira!
Másnap nudli volt ebédre. Milán reakciója:
- Jé, pont ilyet akartam főzni!
Egyszer csak megjelent itt, a nagyszobában, és felmászott a kanapéra.
Hallottam, hogy bőszen lapozgat egy könyvben.
Hátrafordulván konstatáltam, hogy egy szakácskönyvet tanulmányoz.
- Milán eszedbe jutott, hogy nem tudod, holnap mit főzz? Most valami ötletre vadászol?
- Igen!
- És mire esett a választásod?
- Hát nudlira!
Másnap nudli volt ebédre. Milán reakciója:
- Jé, pont ilyet akartam főzni!
/2012. december 31./
1. fejezet- Milán, elég volt, nem ehetsz több szaloncukrot!
- De én ünnepelni akarok!
Genezis
- Olga, tudod mi az a tikmony?
- Tyúkhold?
- Tyúkhold?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése