2013. október 25., péntek

Ha lenne ars poeticám...

Nem hiszek a változásban.
Nem hiszem el, hogy emberek képesek megváltozni, soha nem is hittem. 
Kínkeservek árán jobbá válhatnak, de az alaptulajdonságaik soha nem változnak, legfeljebb szunnyadnak egy kővel lezárt barlangban.


"A csodálatos világ közönnyel viseltetik lakói iránt" és viszont

Felhő szélén láblógázva tudomást sem veszek a világ szánalmas sorsának alakulásáról: nem ismerek neveket, nincs értesülésem történésekről. 
Ami alakít, az belülről jön, csak előbb meg kell mérkőzzön az eszemmel, ami gyakran elfogult a magam javára.

2013. augusztus 20., kedd

Ünnepelj ma velem!

Amit minden augusztus 20-án hiányolok a vízi és légi parádékról:


Mivel a mai nap elsősorban egyházi ünnep, hazánkba látogatott a Krakcow-i Cowtholic-us püspök is:


A tűzijáték ugyan elmarad, de az új taggal kiegészült, kaliforniai illetőségű, death metalban utazó Morbid Angel zenekar - fokozandó az ünnep hangulatát - előadja a Cowenant című lemeze teljes anyagát.

  

2013. augusztus 10., szombat

Interdiszciplína

Ami a Bibliából kimaradt & Az NBA játékosai is érteni fogják (?):
- Mi lett a tegnapi lánykérésed eredménye, Mózes?
- Kosár...
 
 
 

"Kérdésem van, mondjam? Mondjad!"

Ha még soha nem ültem olasz gyártmányú robogón, akkor én Vespa-szűz vagyok?


2013. július 1., hétfő

Egyedül nem megy, avagy a politikus apolitikus



Kedves Barátaim!

Most nem azért írok nektek, hogy újabb hülyeséggel traktáljalak titeket.
Távol álljon tőlem, hiszen Ti sokkal fontosabbak vagytok nekem annál, mintsem hogy elmebeteg agymenéseimmel szétszabdaljam barátságunk erős kötelékét.
Ígérem, ezúttal csak komoly dolgokról fogok szót ejteni! Semmi pikáns, malac, netán a szépérzéket romboló megjegyzés!
Az obszcenitástól pedig előre elhatárolódom!

Nagyon fontos, a ti életeteket is befolyásoló dolgokról kívánok az alábbiakban beszélni.
Persze, gondolom, már kíváncsiak vagytok, mi lehet az.
Ám mielőtt a lényegre térnék, szeretnék pár dolgot tisztázni, elébe menni az estleges félreértéseknek.
Soha nem voltam a szavak embere, hisz ismertek!!???
Ha most arra gondoltok, valami szívességre akarom megkérni szíves mindnyájótokat, hát el kell oszlassam a zseniális agyatokat ellepő ködfátyolt!

Én kívánok nektek adni magamból, eszmeiségemből egy darabkát, amit – remélem – szívesen fogadtok, és később sem bánjátok meg döntésetek!
Persze felmerül a kérdés: mi az a plusz, ami nektek nincs, és pont én akarom rátok ruházni?
Nem árulok zsákbamacskát, hamarosan megtudjátok!

Előtte azonban merengjünk el kicsit közös múltunkon!
Voltak idők, amikor egymásnak vállvetve harcoltunk magasztos eszmékért, és – sajnos – voltak idők, mikor a hétköznapok szürke monotóniája elszakított minket egymástól.
Nagyon sokat kaptam tőletek, és remélem: a magam szerény eszközeihez mérten a szolgálataitokra lehettem!

És vessünk egy pillantást közös jövőnk felé!
Úgy gondolom, ha mi együtt - bízva erőnkben – egy közös ügy élére állunk, nincs az a hatalom, ami visszatántoríthatna minket!


És, hogy mi az az ügy!!!???
Hát ezzel kapcsolatban akarlak benneteket tájékoztatni.
Nem is csigázom tovább az érdeklődéseteket.

Csak még annyi engedtessék meg nekem, hogy a mögöttem álló napok belső vívódásairól is ejtsek pár szót.
Mert mi volt tegnap vagy tegnapelőtt?
Lázas gondolkodás, tenni akarás, álmatlan éjszakák.
Mert azt már tudom, mit és hogyan adjak nektek, csak azzal nem vagyok tisztában, lenne-e rá igényetek?
Úgyhogy előbb önvizsgálatot kell tartsatok: eléggé felnőttetek-e már az előttetek álló feladathoz; van-e elég kitartásotok?
Ha mindez megvan, akkor együtt csodákat fogunk véghezvinni!


Most pedig gondolkodjatok el, és jelentkezzetek, ha minden kompetenciátok megvan ahhoz, hogy elétek tárjam nagyszabású tervem!

Baráti üdvözlettel:

                                   a Te Képviselőd



2013. június 30., vasárnap

Bújócska

Bújócska

Eltűnt Milán, az én kis barátom.
Keresem, ám sehol sem találom...

Valami matat a takaró alatt,
lehet, hogy kutya: mérges és harap?

Közelebb lopódzom, kuncogást hallok:
Valaki ficánkol, picit rácsapok.

Repül a takaró, kacaj csendül,
nyakamra gyermekkar béklyója kerül.

Az elveszett báránykát magasba dobálom,
nevetve kiált: „- Te vagy a legjobb barátom!”