Amikor én majd "nagycsaj" leszek, avagy a jó önéletrajz fél siker

Tisztelt Óvodai Igazgatóság!

A 2014. április 34-én megjelenő álláshirdetésükre való hivatkozással - jelen levelemhez mellékletként - csatolom szakmai önéletrajzomat, melyet a vezető-óvónői álláshely betöltésére kiírt pályázatra nyújtok be.

Önéletrajz

A XX. század második felének idusán láttam meg a napvilágot, s ezzel összefüggésben (akaratomon kívül rám kényszerített fizikai és geofizikai törvények hatásának engedelmeskedve) kezdtem meg botladozásaimat az árnyékvilágban.

Már gyermekként is magas szinten rendelkeztem azon készségekkel és képességekkel, melyek a későbbiekben determináltak az óvónőképző elvégzésére.

3 éves koromban fűzfafurulyán Bach-kantátákkal szórakoztattam a Nyíregyháza település határában, legeltetés céljából rám bízott Bimbó és Malvin nevű, 8,6%-os zsírtartalmú tejet adó, szarvasmarhákat.

5 évesen „Keljfel Jancsi”-játék kezelésében országos második helyezést értem el.

Az általános iskola elvégzése során a „Körjátékok Megvalósítása Egyedül” vetélkedőn első helyezett lettem, ezzel biztosítván sikeres felvételimet a Dedó Manó Gyerekipari Szakközépiskola általános gyermekfeldolgozó-újrahasznosító szakpárjára.

Középfokú tanulmányaim során mentorom: Pedo-Fila Jenő hathatós közreműködésével - a középső csoportos gyermekek pszichoszomatikus fejlesztését elősegítendő - új alapokra helyeztem a 12-es húsdaráló gyakorlati alkalmazását.

Az elektrosokk alternatív felhasználása a gyermekmedencében című disszertációmmal az OKTV kiemelt első helyezését hoztam el.

Később vissza kellett adnom, mert keresték, és valaki emlékezett, hogy utoljára nálam látta.

A Hajdúböszörményi Óvónőképző Főiskolát az ugyanezen városban található – méltán híres – Sas kocsmából, levelező szakon abszolváltam.

Szakdolgozatomat a Kisbalta alternatív alkalmazása a fejtágítás során címmel komponáltam meg.

Fentebb említett munkámmal a szakma elismerését vívtam ki, továbbá felvételt nyertem a nyíregyházi Erőszakkal a jövő gyermekeiért – akkor még alulgépesített – Óvoda és Fegyintézet ügyvezető-igazgatói munkakörébe.

(Az Arany Korbács Díj, talapzat nélkül)

Regnálásom alatt 40 % alatt tudtam tartani az egy szemeszter során bekövetkezett halálesetek számát, ami meghozta a rég várt elismerést: az Arany Korbács Díjat.

A rendszerváltást követően, a humanista szemlélet előretörését már nem tudtam megemészteni, így gondosan előkészített bombamerénylet során az épülettel együtt a levegőbe röpítettem az összes kis taknyos anyaszomorítót.

10 éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen, ám kreativitásomnak erősen gátat szabtak, így gondoltam, hogy a nacionalizmus és a depriváció térnyerésével egyidejűleg, ismét a gyermeknevelés színterén veszem fel a harcot a mindent elborító liberalizmussal szemben, ahol a kis majmok a világ közepei.

Remélem, önéletrajzom felkeltette érdeklődésüket, és miután időgépüknek köszönhetően elolvasták fenti soraimat, hamarosan együtt dolgozhatom Önökkel!

 Nyíregyháza, 2012. október 17.

 

                                                                                  Tisztelettel:

                                                                                                          Pit You Léna

Körjátékok gyakorlásához ideális aláfestő zene: Besh O droM - Amikor én még kissrác voltam

Keleti kényelem, nyugati izgalom (drMáriás - A balkáni tahó)

Ha a múltkor egy európai férfi keleten tett kalandjainak, fiktív elemekben gazdag, leírásáról számoltam be (imhol), akkor most épp itt az ideje, hogy a másik fél is meghallgatassék.

Ezúttal egy balkáni férfi nyugat-európai - önéletrajzi, és nem kevés kitalált elemekben bővelkedő - élménybeszámolója nyomán kizsendült gondolataimat osztanám meg az arra időt szentelő olvasókkal.

A drMáriás (civilben Máriás Béla) által elkövetett A balkáni tahó című könyvről lesz szó az elkövetkezendőkben.

A szerzőről annyit eddig is tudtam, hogy a Vajdaságból származó újságírót, festőművészt, és nem utolsó sorban a Tudósok nevű, kultikus együttes frontemberét tisztelhetem benne. (Igen, ők jegyzik a mindenki által ismert Apa kocsit hajt című dalt.)

Regényírói sikerei is eljutottak hozzám, de mindeddig nem vettem a fáradságot, hogy közelebbi barátságot alakítsak ki a szövegeivel.

Azt, hogy legújabb regényét miért vásároltam meg, magam sem tudnám megmondani.

Talán a bárgyú fekete bárányt ábrázoló borító, és a tahó szót magában foglaló cím keltette fel a figyelmem. A balkáni jelző már csak hab volt a tortán. (Téma irodalomszociológus hallgatóknak: befolyásolja-e a borító könyvvásárlási szokásainkat? És ha igen, miért nem?)

A fülszöveg arról számolt be, hogy itt most olyan dolgokról lesz szó, amiben a kelet és a nyugat ütközik meg, bemutatván azoknak olyan oldalait is, amelyek Kusturica Balkán képéből, illetve Lars von Trier nyugat ábrázolásából kimaradtak.

(Miután túl vagyok a regényen, a hátsó borítón szerepeltetett filmrendezőkhöz való hasonlítást ócska marketingfogásnak tulajdonítom.

Nem is értem, ha regényről van szó, miért nem élő, szépírókéihoz mérik szerzőnk munkáját.

A Balkán szakavatott ismerője, és útirajz írója Andrzej Stasiuk (Útban Babadagba című regényét ezúton teszem kötelezővé); vagy a szokások és hétköznapi élet hiteles tudósítója Ismail Kadare (vajh’ mikor kapja már meg végre a jól megérdemelt irodalmi Nobel-díját?) Kettétört áprilisa sokkal közelebb visz drMáriás szövegének megértéséhez.

Míg a nyugati, állandó hanyatlásban lévő, de ennek ellenére jó egészségnek örvendő társadalom rákfenéinek bemutatásához Moravia, vagy Sartre szövegei bármikor segítségül hívhatók. De, hogy következetes maradjak és, élő kortársak ide vonatkozó műveit is említsem, Martin Amis Pénz-e vagy Bret Easton Ellis bármelyik regénye lekapható a polcról a témában való elmélyedéshez.

A szerző egy nyilatkozatában BorisVian-t is említi, mint rokonítható szerzőt, de lássuk be a jelen szövegre leginkább hasonlító (házibulik tekintetében mindenképp) Venyigeszú és a plankton című regény technikájában és nyelvezetében gyökeresen eltér jelen regényétől. Az „egyetlen” párhuzam Vian dzsesszzenészsége, sanzonköltősége és regényírósága lehet.)

Ennyit a gyökerekről és most térjünk át a szövegre.

A történetet egyes szám első személyben, hol Denis, hol Pénisz, hol Elvis néven emlegetett elbeszélő tárja elénk.

Ő a Balkánról Svájcba szökött, Elvis-dalokkal házaló énekes, aki Amerikát jelöli meg útja végállomásaként, ám mint sejthető, leragad a csoki szülőhazájában, ahol egy "foglalt ház" lakóközössége fogadja be.

Itt a saját, nyugati kultúrájától megcsömörlött közösség próbál lázadni a pénz világuralma ellen. Ezt a lázadást a tahó balkáni persze nem érti, mert a fehér ember eszközeit túl puhának, eredmény eléréséhez alkalmatlannak találja.

Denis/Pénisz/Elvis értékrendje, szexuális felfogása, a tekintélyelvet a liberalizmus felé helyezése, az erő dominanciájában és a patriarchális társadalomba vetett hite, rendre megütközik a nyugati ember értékrendjével. Ezen ütközetekből, legjobb szándéka ellenére is, sérülten, balkáni tahónak titulálva kerül ki.

Ám ezen vereségek nem szegik kedvét, nem vezetnek meghasonláshoz, hanem sokkal inkább megerősítik abban, az időközben gyökeret eresztő hitében, hogy a nyugati világban ő nem is számíthat befogadásra, mert itt minden az individualizációról szól:

„Ez a világ, amelyben élek, egy nagy tetves szemétdomb, ahol mindenkinek csak azon jár az esze, miként használhatja ki a másikat. Hogy csak őt szeressék minél jobban, s minél többen, miközben ő nem szeret senkit és semmit. Rettenetes ebben a hidegségben élni! Olyan, mintha egy tengerméretű gleccser mélyére fagytam volna ezzel a sok értetlen barommal együtt mindörökre…” /102. old./

És lassan felébred a főhősben szunnyadó balkáni archetípus, aki saját földijeivel körülvéve magát – a közösség megtartó és magasabb rendű erejébe vetett hitét igazolván – kézbe veszi  a dolgok irányítását, és győzelemre vezeti primitív, de sallangoktól mentes világjobbító elképzeléseit.

Természetesen ezt is megmosolyogtatóan viszi véghez, a maga naiv, éppen ezért balek módján, hogy aztán „diadala” learatásakor - megtérvén szülőföldjére - saját vére is kiröhögje, megvesse és kiközösítse.

„…Hát ugyan mit tiszteljünk benned, ugye? Hogy egy leszbikus nőt hoztál haza a világ másik végéről csak azért, hogy beszennyezze a földünket, aztán megöljed? Hogy elhagytad testvéreidet, a törzsedet, a családodat csak azért, hogy hülye giccsdalokat énekelj egy pincében? Hagytad őket kiirtani? Tudod egyáltalán, hol vannak a testvéreid?” /233. old./

És a regény elején a tömegsírból kimászó hős, a szöveg végén magányosan, de merev pénisszel fejezi be földi pályafutását.

A cselekmény természetesen összetettebb, többfajta értelmezésnek is szabad utat enged.

 A regényben szereplő figurák rendkívül hitelesen vannak megfestve a leszbikus nőtől (van leszbikus férfi is?), a transzvesztitán, értelmiségi forradalmáron, a meg nem értett művészen át, a szervkereskedővel bezárólag. Köszönhető ez annak, hogy Máriás valóban találkozott ezen karakterek élő megfelelőivel a foglalt házakban adott koncertjei alkalmával.

Az író a főhős számkivetettségét saját bőrén tapasztalja/-ta; aki a nyugati világban keletiségével , a keleti világban európaiságával tűnik ki a szürke masszából, s jut ezáltal a „kinn is vagyok, benn is vagyok” paranoid élethelyzetbe.

Olvasmányos, jól felépített regényen vagyok túl, ami gyakran szomorú, helyeslő bólogatást; sokszor néma kacajt váltott ki belőlem.

A szöveget gyakran színesítik szamizdat jellegű betoldások, példabeszédek, eszmék melletti és elleni érvelések. A mindent megkérdőjelező elbeszélésmód pedig tovább árnyalta a fenti stílusgyakorlatok mondanivalóját(?).

Mindez együtt segített közelebb kerülni, jobban megérteni és harmonikusabb együttélést kialakítani a bennem (is) lakozó balkáni tahóval.

Fülszövegek 

Back to the Videódiszkó

Eljön mindannyiunk életében az a pont, amikor „nincs mit hallgatni”. Azaz az új zenék már nem hozzák lázba az emberfiát, mert az eladandó példányszámon és a koncertbevételek feltornászásán kívül – fülhallomást – semmi más nem érdekli a zenekarokat.

A minőség és a mívesség avítt fogalommá válik, közben civilizációnk a vesztébe rohan, vagy nemes egyszerűséggel a Napba zuhan.

Ám mielőtt még átvennénk az armageddon forgatókönyvét, halkítsuk le a Petőfi Rádió légszomjjal küszködő, 16 éves átlagéletkorral büszkélkedő, nagy léttapasztalattal rendelkező rappereit, és fordítsuk ekhós szekerünk rúdját abba az irányba, ahonnan egykor idáig jutottunk.

Nézzünk szét Progresszívfalván, sarjad-e még hajtás az egykori gitárhéroszok, feszítettbőr-püfölők, elefántcsont billentők odvas törzsű famatuzsálemén.

Zengedez még mondanivalóval bíró költeményt a trubadúr, vagy bedarálta őt is az indie/emo kombájn?

Van-e még igény és szándék naszádok indítására új, terra incognitak felfedezésének missziójával, vagy recsegve-ropogva süllyed el armadánk poshadt vizű kikötőnkben? – kérdezte Féllábú Kremlen Groddam, miután korsóját kiürítette és a fogadó szuvas tölgyfaajtajához vágta.

A minden irányból záporozó üvegzivatar közepében találta magát – a keresztpánt és epehólyag nélküli ablakon beugró  - Ókuláré Svenson, aki hirtelen jött zavarán gyorsan átlendült, és dörgő hangon, a remény fonalát görcsösen markoló aggastyánok fülébe ordította:

-        -  Jó hírt hoztam feleim! Az X Traktor szántotta mocsáron túl még élnek a mieink és serényen dolgoznak elfeledettnek hitt ideánk megvalósításán. Össze is írtam név szerint, kik a legígéretesebb mesterek.

Ebben a minutumban, a fáradtságtól kimerülten, rongybabaként csuklott össze a kalandor teste. Halk hortyogásba kezdett a döngölt padlón, miközben kinyíló markából egy erősen megpörkölődött szélű papírtekercs kezdett el gurulni a söntés irányába.

Dagadt Hragen, a csapos, kartácstűz hangjára emlékeztető szellentés kíséretében hajolt le a szóban forgó lajstromért, amit megkaparintván, a pislákoló gyertyafény mellett, motyogva kezdett el silabizálni.

Imígyen:

Profusion - RewoToweR

Amikor meghallgattam az albumot, még semmit sem tudtam a zenekarról. Ám azt szinte száz százalékos bizonyossággal ki mertem jelenteni, hogy ez bizony valami talján huncutság lehet.

Művészettörténeti tanulmányaim során, a reneszánszban való elmélyülés okozott hasonló, véget érni nem akaró, mentális ejakulációt.

A himnikus igénnyel megkomponált zongorafutamok és a progresszív rockzene találkozása valami, általam eleddig, nem ismert régióra nyitotta meg a kertkaput.

Gyermeki mosollyal az arcomon, karikámat magam előtt hajtva szaladtam a megáradt (a Profusion szó jelentése szabad fordításban: megáradt, kiáradó) patak partjáról felém bukdácsoló hangok irányába.

És a Rewotower (vegyük észre a szó közepén a tükröt!) ligetben megtaláltam nyugovásom, felfeküdvén a levitáló hangszőnyegre.

A progresszív rockzene nem igazán megfelelő kategória, de valamibe bele „kell” passzírozni az anyagot. Azért nem beszélhetünk klasszikus prog. rockról, mert nincsenek az egyes kompozíciókban nagy ívű gitárszólók. Ellenben sokkal dominánsabb szerep jut a vokalistáknak és a billentyűs hangszereknek.

De amitől mégis élenjáró a zenekar, az a különböző zenei irányzatokhoz való, jobbító szándékkal, és gondos mester kezével való „hozzábabrálás”.

Van itt szamba, vadászkórus, pattogó tábortűz mellett előadott sámánének, és egy grúz (?) népdal-feldolgozás is.

Amit itt meg is nézhetünk, hallgathatunk: Chuta Chani

(Az, hogy a szintetizátor-állvány helyett feltornyozott könyvkupacokon nyugszik, további – itt részletezni nem kívánt – képzettársításokat indított útjára.)

Az embernek szinte kedve támad kilovagolni az őszi erdőbe, hogy fanfárok hangját tompán visszaverő völgyszorosban ejtsen el egy vadkant.

Már, ha az ember fia képes felemelni egy ekkora böhönye nagy jószágot…

Honlap

Hidria Spacefolk

Amikor megláttam az új lemez borítóját, azt hittem, valami 40 éves, pocakos, Tolkien klónozásán fáradozó norvég fjordlakók gyenge grafikai próbálkozása került megzenésítésre.

Aztán meghallgattam a lemezt „Egyszer élünk, jöjjön, aminek jönnie kell, ha már szar a tömegközlekedés!” felkiáltással. És helyben leszakadt a pofám.

„Tibikém! Repülősót ide!” – rebegtem, és auditív dugóhúzóba kezdtem (Csak, hogy befejezett legyen a megkezdett képzavar.)

Körülbelül azt éreztem, mint mikor a Másfél zenekar egyik koncertjén - mindenféle erjesztett/égetett szeszes ital, vagy szárított növénysodorátum elfogyasztása nélkül - kezdtem lázasan keresgélni a sámánlétrát, hogy megmásszam a világfát. (Cziránku készül a Barbaróval!)

Aki érti, érti, aki meg nem, annak hiába is magyarázom az érzést.

Szóval ezek a finnek tudnak valamit. Mert északi testvéreink egyik hippikommunájából (megérne egy Aki Kaurismaki-rendezést (Leningrad Cowboys Go America) már csak a szóösszetételből származó képzettársítás-lavina is, hát még, ha tovább is gondolnánk…) verbuválódott, az idén a hatodik albumát megjelentető, zenekar.

Első hallásra rögtön a Másfél és a Korai Öröm jutott eszembe, ha már nagyon kell valamihez hasonlítani a zenéjüket, ám attól több, másabb.

És mit ad a felsőbb hatalom? 2006-ban a Korai Örömmel együtt nyomták az A38-on…

Ha legközelebb fellépnek országunkban, feltétlen értesítsetek!

Mivel hippik, nem költenek klipre: Badding Amos Ame és ami még fellelhető a videómegosztókon..

Honlap

Special Providence

Na, ki tudja, milyen nemzetiségű a díszes kompánia?

A helyes megfejtők között kisorsolok egy gémeskutat; meg egy, a csak a Hortobágyon, hideg időben, kézen viselt gyermekszórakoztató beledugodomot (téli bábot).

-      - Monnyad, Ferike! Ugyi, hogy magyarok! Hogy az anyád lábaközit firtassam álló hétig, te pernaHARD, ejjj!

Amikor Lac haverom szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, mi több: zenekar, csak néztem, mint bika a  tehénbőgés-szignóval figyelmet felhívó tejeskocsira.

2007. és 2011. év között 3 albumot tettek le az asztalra a srácok, név szerint:     

Markó Ádám - dob

Kertész Márton - gitár

           Cséry Zoltán - zongora, billentyűs hangszerek
           Fehérvári Attila – basszusgitár

És a hanganyagokat is neveítsük, ha már erre járunk:

-          Space Cafe [2007]

-          Labirynth [2008]

-          Soul Alert [2011]

Azt már mondanom sem kell, hogy a honlapjukon kívül semmit nem találtam róluk magyar oldalakon.

A lemezeiket is egy erősen belső-orosz honlapon leltem fel, de nem töltöttem le őket (keresztben voltak az ujjaim, és örökös házban állok).

Ezek a zenészek mindent tudnak, ami ahhoz kell, hogy 10 perc alatt kétszer váltson az ember alsóneműt.

Nem is csoda, ha nagy zenei elvárásokat támasztó honunkban nem erőltetik a színpadra lépést, vagy csak ritkán.

Mondhatnánk kudarckerülők, mert egy Fásy Ádám uszítvány, vagy egy Bajuszos Pojáca-mentorált bármikor lemossa őket a Zergebasznádi Répcegörbítő Fesztivál nagyszínpadáról.

Inkább Tokióban, Francia Guayanán, Brnoban bazseválnak, hátha ott nem tűnik fel, mekkora „zenei analfabéták” …

Javaslat a fiúknak: ha már Csáprágó Éva – mérvadó és hitelt érdemlő sajtóorgánumok beszámolói szerint – kalocsai mintás fellépőruhában áll a publikum elé, a Special Providence-nek is el kéne gondolkodnia valami egyenzubbony kialakításán, mert még azt hiszik róluk a nagyvilágban, hogy palócok vagy tótok. Minden esetre: én időben szóltam!

Klip: Lazy Boy 

1:56 és 1:58 között az a ritmikai törés nem hiba, ott kezdődik a tudás

Honlap

Neal Morse

Nélküle ma nem beszélhetünk prog. rockról.

Benne van, mint Gregor Bernadett a házassági bontóperben (kicsit naprakész vagyok!, 2 hét után a Jimmys afférról is – ma – hírt kaptam.)

A teljesség igénye nélkül:

Neal Morse: Momentum

Spock's Beard: Snow 1. Snow 2.

Transatlantic: Live

Haken – Visions

 

Lásd: Pit You világa A progressziótól az agresszióig
Teljes album 

És ami kimaradt, de kötelezően ajánlott:

Anywhere – Anywhere Címadó dal

Atlantyca - To Nowhere And Beyond Trailer
Honlap

Innerspace - The Village Wild Flower
Honlap

Pineapple Thief,The - All the Wars Show a Little Love
Honlap

Moonrise - Soul's Inner Pendulum Help Me I Can't Help Myself 

Igény esetén, egy későbbi időpontban, folytatom.