2012. október 4., csütörtök

Back to the Videódiszkó



Eljön mindannyiunk életében az a pont, amikor „nincs mit hallgatni”. Azaz az új zenék már nem hozzák lázba az emberfiát, mert az eladandó példányszámon és a koncertbevételek feltornászásán kívül – fülhallomást – semmi más nem érdekli a zenekarokat.
A minőség és a mívesség avítt fogalommá válik, közben civilizációnk a vesztébe rohan, vagy nemes egyszerűséggel a Napba zuhan.
Ám mielőtt még átvennénk az armageddon forgatókönyvét, halkítsuk le a Petőfi Rádió légszomjjal küszködő, 16 éves átlagéletkorral büszkélkedő, nagy léttapasztalattal rendelkező rappereit, és fordítsuk ekhós szekerünk rúdját abba az irányba, ahonnan egykor idáig jutottunk.
Nézzünk szét Progresszívfalván, sarjad-e még hajtás az egykori gitárhéroszok, feszítettbőr-püfölők, elefántcsont billentők odvas törzsű famatuzsálemén.
Zengedez még mondanivalóval bíró költeményt a trubadúr, vagy bedarálta őt is az indie/emo kombájn?
Van-e még igény és szándék naszádok indítására új, terra incognitak felfedezésének missziójával, vagy recsegve-ropogva süllyed el armadánk poshadt vizű kikötőnkben? – kérdezte Féllábú Kremlen Groddam, miután korsóját kiürítette és a fogadó szuvas tölgyfaajtajához vágta.
A minden irányból záporozó üvegzivatar közepében találta magát – a keresztpánt és epehólyag nélküli ablakon beugró  - Ókuláré Svenson, aki hirtelen jött zavarán gyorsan átlendült, és dörgő hangon, a remény fonalát görcsösen markoló aggastyánok fülébe ordította:
-        -  Jó hírt hoztam feleim! Az X Traktor szántotta mocsáron túl még élnek a mieink és serényen dolgoznak elfeledettnek hitt ideánk megvalósításán. Össze is írtam név szerint, kik a legígéretesebb mesterek.
Ebben a minutumban, a fáradtságtól kimerülten, rongybabaként csuklott össze a kalandor teste. Halk hortyogásba kezdett a döngölt padlón, miközben kinyíló markából egy erősen megpörkölődött szélű papírtekercs kezdett el gurulni a söntés irányába.
Dagadt Hragen, a csapos, kartácstűz hangjára emlékeztető szellentés kíséretében hajolt le a szóban forgó lajstromért, amit megkaparintván, a pislákoló gyertyafény mellett, motyogva kezdett el silabizálni.

Imígyen:



Profusion - RewoToweR

Amikor meghallgattam az albumot, még semmit sem tudtam a zenekarról. Ám azt szinte száz százalékos bizonyossággal ki mertem jelenteni, hogy ez bizony valami talján huncutság lehet.
Művészettörténeti tanulmányaim során, a reneszánszban való elmélyülés okozott hasonló, véget érni nem akaró, mentális ejakulációt.
A himnikus igénnyel megkomponált zongorafutamok és a progresszív rockzene találkozása valami, általam eleddig, nem ismert régióra nyitotta meg a kertkaput.
Gyermeki mosollyal az arcomon, karikámat magam előtt hajtva szaladtam a megáradt (a Profusion szó jelentése szabad fordításban: megáradt, kiáradó) patak partjáról felém bukdácsoló hangok irányába.
És a Rewotower (vegyük észre a szó közepén a tükröt!) ligetben megtaláltam nyugovásom, felfeküdvén a levitáló hangszőnyegre.
A progresszív rockzene nem igazán megfelelő kategória, de valamibe bele „kell” passzírozni az anyagot. Azért nem beszélhetünk klasszikus prog. rockról, mert nincsenek az egyes kompozíciókban nagy ívű gitárszólók. Ellenben sokkal dominánsabb szerep jut a vokalistáknak és a billentyűs hangszereknek.
De amitől mégis élenjáró a zenekar, az a különböző zenei irányzatokhoz való, jobbító szándékkal, és gondos mester kezével való „hozzábabrálás”.
Van itt szamba, vadászkórus, pattogó tábortűz mellett előadott sámánének, és egy grúz (?) népdal-feldolgozás is.
Amit itt meg is nézhetünk, hallgathatunk: Chuta Chani
(Az, hogy a szintetizátor-állvány helyett feltornyozott könyvkupacokon nyugszik, további – itt részletezni nem kívánt – képzettársításokat indított útjára.)
Az embernek szinte kedve támad kilovagolni az őszi erdőbe, hogy fanfárok hangját tompán visszaverő völgyszorosban ejtsen el egy vadkant.
Már, ha az ember fia képes felemelni egy ekkora böhönye nagy jószágot…


Hidria Spacefolk

Amikor megláttam az új lemez borítóját, azt hittem, valami 40 éves, pocakos, Tolkien klónozásán fáradozó norvég fjordlakók gyenge grafikai próbálkozása került megzenésítésre.
Aztán meghallgattam a lemezt „Egyszer élünk, jöjjön, aminek jönnie kell, ha már szar a tömegközlekedés!” felkiáltással. És helyben leszakadt a pofám.
„Tibikém! Repülősót ide!” – rebegtem, és auditív dugóhúzóba kezdtem (Csak, hogy befejezett legyen a megkezdett képzavar.)
Körülbelül azt éreztem, mint mikor a Másfél zenekar egyik koncertjén - mindenféle erjesztett/égetett szeszes ital, vagy szárított növénysodorátum elfogyasztása nélkül - kezdtem lázasan keresgélni a sámánlétrát, hogy megmásszam a világfát. (Cziránku készül a Barbaróval!)
Aki érti, érti, aki meg nem, annak hiába is magyarázom az érzést.
Szóval ezek a finnek tudnak valamit. Mert északi testvéreink egyik hippikommunájából (megérne egy Aki Kaurismaki-rendezést (Leningrad Cowboys Go America) már csak a szóösszetételből származó képzettársítás-lavina is, hát még, ha tovább is gondolnánk…) verbuválódott, az idén a hatodik albumát megjelentető, zenekar.
Első hallásra rögtön a Másfél és a Korai Öröm jutott eszembe, ha már nagyon kell valamihez hasonlítani a zenéjüket, ám attól több, másabb.
És mit ad a felsőbb hatalom? 2006-ban a Korai Örömmel együtt nyomták az A38-on…
Ha legközelebb fellépnek országunkban, feltétlen értesítsetek!
Mivel hippik, nem költenek klipre: Badding Amos Ame és ami még fellelhető a videómegosztókon..


Special Providence

Na, ki tudja, milyen nemzetiségű a díszes kompánia?
A helyes megfejtők között kisorsolok egy gémeskutat; meg egy, a csak a Hortobágyon, hideg időben, kézen viselt gyermekszórakoztató beledugodomot (téli bábot).
-      - Monnyad, Ferike! Ugyi, hogy magyarok! Hogy az anyád lábaközit firtassam álló hétig, te pernaHARD, ejjj!
Amikor Lac haverom szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, mi több: zenekar, csak néztem, mint bika a  tehénbőgés-szignóval figyelmet felhívó tejeskocsira.
2007. és 2011. év között 3 albumot tettek le az asztalra a srácok, név szerint:     
Markó Ádám - dob
Kertész Márton - gitár
           Cséry Zoltán - zongora, billentyűs hangszerek
           Fehérvári Attila – basszusgitár
És a hanganyagokat is neveítsük, ha már erre járunk:
-          Space Cafe [2007]
-          Labirynth [2008]
-          Soul Alert [2011]
Azt már mondanom sem kell, hogy a honlapjukon kívül semmit nem találtam róluk magyar oldalakon.
A lemezeiket is egy erősen belső-orosz honlapon leltem fel, de nem töltöttem le őket (keresztben voltak az ujjaim, és örökös házban állok).
Ezek a zenészek mindent tudnak, ami ahhoz kell, hogy 10 perc alatt kétszer váltson az ember alsóneműt.
Nem is csoda, ha nagy zenei elvárásokat támasztó honunkban nem erőltetik a színpadra lépést, vagy csak ritkán.
Mondhatnánk kudarckerülők, mert egy Fásy Ádám uszítvány, vagy egy Bajuszos Pojáca-mentorált bármikor lemossa őket a Zergebasznádi Répcegörbítő Fesztivál nagyszínpadáról.
Inkább Tokióban, Francia Guayanán, Brnoban bazseválnak, hátha ott nem tűnik fel, mekkora „zenei analfabéták” …
Javaslat a fiúknak: ha már Csáprágó Éva – mérvadó és hitelt érdemlő sajtóorgánumok beszámolói szerint – kalocsai mintás fellépőruhában áll a publikum elé, a Special Providence-nek is el kéne gondolkodnia valami egyenzubbony kialakításán, mert még azt hiszik róluk a nagyvilágban, hogy palócok vagy tótok. Minden esetre: én időben szóltam!
Klip: Lazy Boy 
1:56 és 1:58 között az a ritmikai törés nem hiba, ott kezdődik a tudás


Neal Morse

Nélküle ma nem beszélhetünk prog. rockról.
Benne van, mint Gregor Bernadett a házassági bontóperben (kicsit naprakész vagyok!, 2 hét után a Jimmys afférról is – ma – hírt kaptam.)
A teljesség igénye nélkül:
Neal Morse: Momentum
Spock's Beard: Snow 1. Snow 2.
Transatlantic: Live


Haken – Visions
 










Lásd: Pit You világa A progressziótól az agresszióig
Teljes album 


És ami kimaradt, de kötelezően ajánlott:

Anywhere – Anywhere Címadó dal

Atlantyca - To Nowhere And Beyond Trailer
Honlap

Innerspace - The Village Wild Flower
Honlap

Pineapple Thief,The - All the Wars Show a Little Love
Honlap

Moonrise - Soul's Inner Pendulum Help Me I Can't Help Myself 

Igény esetén, egy későbbi időpontban, folytatom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése