Azt már a magát később nővérekké operáltató angol nagyotmondó-világbajnok fickó 1593. április 17-én (hamarosan évforduló) megjelent drámája óta tudjuk: "Valami bűzlik Dániában".
Azt, hogy a három műnem egyikében fogant, puffasztott rizsről elkeresztelt alkotás, valamint a fél- és egész szigetek alkotta ország hogy' jön ide, magam sem tudnám megmondani, de valahogyan csak el kellett kezdenem.
Maguknak a honalapítóknak sem volt annyi eszük, hogy teszem azt a mai Svédországot elfoglalva kiáltsák ki 1849-ben a Dán alkotmányos monarchiát.
Mondjuk északabbra jobban fúj a szél, minek következtében nem biztos, hogy az arra érdemesültek fülébe jutott volna az államberendezkedés hivatalos megnevezése.
Így aztán csak a honatyák rekedtek volna be, azt' marad minden a régiben.
(Biztosan ezért van az, hogy minél inkább északabbra megyünk, annál több death metal bandát találunk. Tulajdonképpen mindannyian az új államformát akarják kimondani, de senki nem hallja, ezért zeneileg megtámogatva új műfajt hoztak létre, minek ellenére az anarchia veszélye továbbra is fennáll. És ezzel együtt marad a királyság.)
Meg akkor most nem léteznének szegény svédek.
Az iménti történelmi és földrajzi igazságtételre tett kísérletem ellenére sem lesz szó a későbbiekben Dániáról.
De talán még egy mondatot azért szánjunk rá, ha másért nem is, de magyarázandó, honnan a bűz???
Nem-nem a dánok büdösek, csupán az északi szél söpri ide a félsziget komposzttá váló kommunális hulladékának kipárolgásait. Az más kérdés, hogy érlelni kiakasztott, kiváló sajtjaik felveszik ezt az "illatokban" gazdag ájert, ami az ízek élvezetében nem okoz fennakadást, amennyiben sikerül a gázmaszk apró likacsain át szájüregünkbe juttatni a tejkészítményt.
Szálljunk hát be Fjord Sierránkba, s komppal (ezen szállítják Dániába a szagokat, ahogy' a helyi révészek is mondják: "Jött a komp, oszt' maradt a szag.") közelítsük meg a fjordok országát: Norvégiát.
Ez az az ország, amelyiknek az északi partvonala 25000 km hosszú.
Jó, mert tele van fjordokkal, így könnyű.
Valójában az egész ország nem hosszabb, mint a biharpogácsási bekötőút + a buszfordulóban három kör. (Ha a 47-es főút felől közelítjük meg a települést.)
Norvégia amúgy egy tiszta merő hegygerinc, amit az arktikus szelek állandó ostrom alatt tartanak.
Ennek tudható be, hogy a népesség száma csak 5 millió közeli. Ugyanis a fuvallatoknak köszönhetően a norvégok fele az Északi-tengerbe fullad, másik jelentős hányaduk a határ túloldalán svédként eszmél.
Ha Edgar Allan Poe itt élt volna, nem a hollót választja költeménye főhőséül, hanem a vele egy osztályba (verébalakúak) tartozó arktik csókát, de nem itt élt, így nem ismerte az igazi télt. (Dupla bocsika!)
Szóval az ember térül-fjordul, s máris bebarangolta az országot.
Norvégia a halászaton és a tengeri kereskedelmen túl jelentős bevételre tesz szert pezsgő rockzenei életének köszönhetően.
 |
| A zenekar olyan régi, hogy sokáig fekete-fehérek voltak a tagok |
A fentiekben már taglalt északi szelek azonban nem tettek jót a zenekartagok ízületeinek. Olyan szinten lettek progresszívek a mikromanipulációs mozgások elvesztése következtében, hogy az a paranoid helyzet állt elő, hogy magukat követték a zenei úttörésben.
Még mielőtt végleg rámentek volna mind fizikálisan, mind pszichésen a kezelhetetlen helyzetre, átköltöztek Cambridge-be és csak 1964-ben alakultak meg Pink Floyd néven.
Bármennyire is hihetetlen, nem törte meg a norvég fiatalok zenekar-alapítási kedvét a fenti tény.
Így jöhetett létre 2003-ban a nagyszerű Major Parkinson nevű formáció.
Ám azt el kell mondanom, hogy mindkét korong (Major Parkinson [2008], Songs from a Solitary Home [2010]) mind a sokszorosítási technikát, mind a rajtuk található hanganyagot tekintve hibátlanra sikeredett.
Ha a stílust szeretném meghatározni, meglehetősen sok jelzőt kell a rock elé pakolásznom.
A teljesség igénye nélkül: klasszikus, progresszív, hardcore, cabaret. Mindez néha popritmusban, csak hogy teljes legyen a káosz.
Az énekes Jon Ivar Kollbotn (Igen az öreg makrélafiléző Kollbotn, Svorn nevű fia első házasságából származó, unokája.) orgánuma utánozhatatlan. Hangjának a gyengébbik nemre gyakorolt hatása leginkább azok bugyiján mérhető le. A fehérnemű alapanyaga szempontjából két kimenet képzelhető el: 1. műszál esetén rájuk olvad, 2. pamut esetén felmosóronggyá alakul át.
A fiatalember vette a fáradságot és angolul énekli szerzeményeit, így megspórolja nekünk a norvég fjordítóirodák felkutatására szánt időt.
De, hogy ne csak én koptassam a számat, hallgassuk meg a következő számot, ami még az alkalmasint táncolható, dúdolható kategóriába soroltatik:
Aztán mozgassuk át a testünket egy kis könnyű kiállós pogóval:
És befejezésül hallgassunk meg még egy számot, ami valóban egy szám:
További klipek a youtub-on, a két lemez nálam a polcon, az aktuális információk meg:
vagy
illetőleg
Ám mielőtt elfogyna a Lenor végül, nyelvvizsgázzunk le norvégül!
Megelőzendő az újabb fjordi elszólást, bontsunk vitorlát s fjorduljunk délnek!
A révkalauz kérdésére (Hová lesz az út?) könnyed, derűs hangon feleljük azt, hogy Svéd a cél...
Igen, rövid időn belül máris a harmadik királyságban találjuk magunkat.
Állítólag a svéd nyugalom messze földön híres, talán az örökös alfaközeli állapotnak betudható, hogy nincs érkezésük elüldözni a királyi családot, és egy jó kis palotaforradalmat rendezni.
A Norvégiából átsodródó embereknek köszönhetően itt már 9 millió lakost találunk, ám a népsűrűség kevesebb mint a hegygerinc országban, mert nagyobb a lakhatásra alkalmas terület.
Gyönyörű vadonok és erdősségek tárulnak az ide vetődő szemei elé, amennyiben az örökösen fújó szél nem szárítja ki azokat. Mármint a szemeit.
Az európai hagyományokat tiszteletben tartva, az erdősségek kialakítása során ügyeltek arra, hogy azokat fák alkossák.
Fából itt annyi van, hogy csak na! Mondhatni: fa szomszédja fa.
A legtöbb család ezen növények nemesítésével, termesztésével, feldolgozásával foglalkozik. Ahogy' egymás közt élcelődnek: "Ebben az országban szinte mindenki fázik."
Itt a vaskarika, a gyáló, a rsang és az istennel (svédül: gott) egyenrangú fúvós hangszer is fából készül. (Ez nagyon aljas és szánalmas poén volt.)
Kevesek által ismert tény, hogy azt a különleges eljárást, aminek során a rostokban (nem keverendő a német kikötővárossal) gazdag növényt vaj állagúra puhítják, majd illatanyagok hozzáadásával piperecikként hozzák forgalomba, a burleszk világából ismert páros fedezte fel.
Nevezetesen Stan és Pan.
Nevezetesen Stan és Pan.
Ezen válasz finomított változata lett a termék neve a keresztségben, s vált híressé világszerte a Fa szappan.
Tekintettel a cudar időjárásra, a svédek rétegesen öltözködnek, és hogy a szél ne tépje le róluk a réklit, kifejlesztettek egy speciális ruha összekapcsoló szerkezetet.
Természetesen ezen alkalmatosságnak is fa az alapanyaga, rendszerint kerek alakú, és három luk van rajta, amik azt a célt szolgálják, hogy ezeken átbújtatva a tűbe fűzött cérnát, a ruhára erősítsék a matériát.
Nem kell lángelmének lennünk, hogy megfejtsük: ez bizony a gomb egy speciális, páratlan lyukú változata.
Elkülönítendő az öreg kontinensen használatostól, a feltaláló nép nevét használjuk jelzőként megnevezése során.
Történt egyszer a cári Oroszországtól való fenyegetettség idején, hogy éhínség ütötte fel a fejét a svéd falvakban.
Igen ám, de az előrenyomuló orosz katonák ragaszkodtak a koszthoz, így a szegény - vadregényes tájba rekedt - őslakosok leleményességükre voltak utalva a betevő előteremtése során.
Először svédasztalos vendéglátással próbálkoztak, de a terítetlen IKEA tálalóalkalmatosság nem bizonyult nagy kalóriaértékkel bírónak, mindazonáltal rendkívül rágós is volt.
Az orosz katona meg nem perceghetett benne, hiába később a cár földje is a SzU részévé vált.
Az így feltálalt csemegétől egyelőre csak az elnyomó regruták fogába esett bele a SzU. (Hinnye, de rossz vót e'!)
Így aztán a sok Larssonné, hogy valami táplálót is az asztalra rakjon, végső elkeseredésében felfigyelt arra, hogy a speciális ruhakapcsoló igencsak hasonlít a lencséhez.
Fogták hát a sok ancúgot meg az ollót, s gyorsan belevagdosták a tálba a "háromlikút", nyakon öntötték egy kis hagymás olajos paradicsommártással és azonnal tálalták is.
Így lett a svéd-gomb a saláta. (Tényleg bocsánat!)
És mert a lakoma után a test is megkívánta a magáét, gyorsan táncra is perdültek, amihez kiváló zenekarok szolgáltatták a talpalávalót.
Mivel rendkívül összetartó nép, a helyi muzsikusok érdek- 's védegyletbe tömörültek.
És mert a Skandináv-félszigeten található két ország közül Svéd a laposabb, ott a dalszerzés is alaposabb.
Ezen utóbbi kijelentésem mi sem példázza jobban, mint a Diablo Swing Orchestra néven elhíresült svéd formáció munkássága.
Nagyban hasonlítanak norvég barátaikhoz többek között abban is, hogy 2003-ban alakult a banda.
Zenei világuk szintén eklektikusra sikeredett, leginkább az avantgard metal jelzővel írható körül, jelentsen is ez bármit.
Három Compact Disc jelent meg a nevük alatt (persze ez nem igaz, mer' így még a zenekar tagjainak sem jutna belőle egy-egy egész lemez). Helyesebben három nagylemezt (Lindabnál azért kisebb) adtak ki. Na jó, hagyjuk!
Szóval a három - több ezer cd-n kiadott - album címei:
The Butcher's Ballroom [2003]
Sing Along Songs for the Damned & Delirious [2009]
Pandora's Pinata [2012]
Ha egy szóban szeretném összefoglalni rám gyakorolt hatásukat, akkor az az "istenkirályságforever" lenne.
Azért megpróbálom a prózát átültetni prózába.
Szóval DSO hallgatása közben olyasmi érzés keríti hatalmába az embert, mint amikor egy szimfonikus zenekar minden tagja a szalonspicces állapotot túllépve, erősítőre kötött hangszerrel, Jimi Hendrix stílusában jamelve próbálja előadni Richard Wagner walkürjét egy süllyedő hajó báltermében, ahová részeg orosz matrózok törtek be, akik a raktérből elrabolták a cirkusz féltett kincseként számon tartott szakálas nőt, akivel egyszerre többen próbálnak szexuális kapcsolatot létesíteni, annak - sikoltozásban kifejezésre juttatott - legnagyobb megelégedésére.
És ez még csak a prélude!
Hogy füllel is érzékelhetővé tegyem a leírtakat:
Ballrog Boogie
A zenekar népzenei hagyományokat is ápol, s véd (muhahaha!). Már csak azt kell kideríteni, hogy melyik népével teszi ezt!
A Tap Dancer's Dilemma
Végül jöjjön kisfiam személyes kedvence, aki meg van győződve arról, hogy a dal elején "gyerekek énekelnek", majd a kompozíció felénél széles mosollyal az arcán rendre megjegyzi: "Apa, ezek megőrültek!".
Black Box Messiah
Időt, pénzt és fáradságot nem kímélve, a közelmúltban sikerült eredetiben megszereznem az utolsó stúdióalbumot családom legnagyobb megelégedésére.
Ha DSO koncertre szeretnénk menni, vagy friss hírekre vágyunk, innen megtudhatjuk:
szülőföldi itatós
vagy
orcalajstrom
netán
szóközeim
Maradván Nils Holgersson szülőföldjén - ahol a szénné kábszerezett rajzfilmadaptátorok nem voltak restek, erős narkotikumok hatása alatt vizionált, - a regényben egyébként nem szereplő - beszélő pockot belepingálni a történetbe, csak azért, hogy Hacser Józsának is legyen mit szinkronizálnia - ejtsünk pár szót az eddigiekben megismert két zenekartól homlokegyenest más műfajban utazó, szintén személyes kedvencemről: a Movits!-ról.
Tekintettel a cudar időjárásra, a svédek rétegesen öltözködnek, és hogy a szél ne tépje le róluk a réklit, kifejlesztettek egy speciális ruha összekapcsoló szerkezetet.
Természetesen ezen alkalmatosságnak is fa az alapanyaga, rendszerint kerek alakú, és három luk van rajta, amik azt a célt szolgálják, hogy ezeken átbújtatva a tűbe fűzött cérnát, a ruhára erősítsék a matériát.
Nem kell lángelmének lennünk, hogy megfejtsük: ez bizony a gomb egy speciális, páratlan lyukú változata.
Elkülönítendő az öreg kontinensen használatostól, a feltaláló nép nevét használjuk jelzőként megnevezése során.
Történt egyszer a cári Oroszországtól való fenyegetettség idején, hogy éhínség ütötte fel a fejét a svéd falvakban.
Igen ám, de az előrenyomuló orosz katonák ragaszkodtak a koszthoz, így a szegény - vadregényes tájba rekedt - őslakosok leleményességükre voltak utalva a betevő előteremtése során.
Először svédasztalos vendéglátással próbálkoztak, de a terítetlen IKEA tálalóalkalmatosság nem bizonyult nagy kalóriaértékkel bírónak, mindazonáltal rendkívül rágós is volt.
Az orosz katona meg nem perceghetett benne, hiába később a cár földje is a SzU részévé vált.
Az így feltálalt csemegétől egyelőre csak az elnyomó regruták fogába esett bele a SzU. (Hinnye, de rossz vót e'!)
Így aztán a sok Larssonné, hogy valami táplálót is az asztalra rakjon, végső elkeseredésében felfigyelt arra, hogy a speciális ruhakapcsoló igencsak hasonlít a lencséhez.
Fogták hát a sok ancúgot meg az ollót, s gyorsan belevagdosták a tálba a "háromlikút", nyakon öntötték egy kis hagymás olajos paradicsommártással és azonnal tálalták is.Így lett a svéd-gomb a saláta. (Tényleg bocsánat!)
És mert a lakoma után a test is megkívánta a magáét, gyorsan táncra is perdültek, amihez kiváló zenekarok szolgáltatták a talpalávalót.
Mivel rendkívül összetartó nép, a helyi muzsikusok érdek- 's védegyletbe tömörültek.
És mert a Skandináv-félszigeten található két ország közül Svéd a laposabb, ott a dalszerzés is alaposabb.
Ezen utóbbi kijelentésem mi sem példázza jobban, mint a Diablo Swing Orchestra néven elhíresült svéd formáció munkássága.Nagyban hasonlítanak norvég barátaikhoz többek között abban is, hogy 2003-ban alakult a banda.
Zenei világuk szintén eklektikusra sikeredett, leginkább az avantgard metal jelzővel írható körül, jelentsen is ez bármit.
Három Compact Disc jelent meg a nevük alatt (persze ez nem igaz, mer' így még a zenekar tagjainak sem jutna belőle egy-egy egész lemez). Helyesebben három nagylemezt (Lindabnál azért kisebb) adtak ki. Na jó, hagyjuk!
Szóval a három - több ezer cd-n kiadott - album címei:
The Butcher's Ballroom [2003]
Sing Along Songs for the Damned & Delirious [2009]
Pandora's Pinata [2012]
Ha egy szóban szeretném összefoglalni rám gyakorolt hatásukat, akkor az az "istenkirályságforever" lenne.
Azért megpróbálom a prózát átültetni prózába.
Szóval DSO hallgatása közben olyasmi érzés keríti hatalmába az embert, mint amikor egy szimfonikus zenekar minden tagja a szalonspicces állapotot túllépve, erősítőre kötött hangszerrel, Jimi Hendrix stílusában jamelve próbálja előadni Richard Wagner walkürjét egy süllyedő hajó báltermében, ahová részeg orosz matrózok törtek be, akik a raktérből elrabolták a cirkusz féltett kincseként számon tartott szakálas nőt, akivel egyszerre többen próbálnak szexuális kapcsolatot létesíteni, annak - sikoltozásban kifejezésre juttatott - legnagyobb megelégedésére.
És ez még csak a prélude!
Hogy füllel is érzékelhetővé tegyem a leírtakat:
Ballrog Boogie
A zenekar népzenei hagyományokat is ápol, s véd (muhahaha!). Már csak azt kell kideríteni, hogy melyik népével teszi ezt!
A Tap Dancer's Dilemma
Végül jöjjön kisfiam személyes kedvence, aki meg van győződve arról, hogy a dal elején "gyerekek énekelnek", majd a kompozíció felénél széles mosollyal az arcán rendre megjegyzi: "Apa, ezek megőrültek!".
Black Box Messiah
Időt, pénzt és fáradságot nem kímélve, a közelmúltban sikerült eredetiben megszereznem az utolsó stúdióalbumot családom legnagyobb megelégedésére.
Ha DSO koncertre szeretnénk menni, vagy friss hírekre vágyunk, innen megtudhatjuk:
szülőföldi itatós
vagy
orcalajstrom
netán
szóközeim
Maradván Nils Holgersson szülőföldjén - ahol a szénné kábszerezett rajzfilmadaptátorok nem voltak restek, erős narkotikumok hatása alatt vizionált, - a regényben egyébként nem szereplő - beszélő pockot belepingálni a történetbe, csak azért, hogy Hacser Józsának is legyen mit szinkronizálnia - ejtsünk pár szót az eddigiekben megismert két zenekartól homlokegyenest más műfajban utazó, szintén személyes kedvencemről: a Movits!-ról.
Ők a hiphop-jazz-szving jeles képviselői,
(szintén) jelentsen bármit is ez a kategória.
Állítólag viccesek a szövegeik, amit sem cáfolni,
sem megerősíteni nem tudok, mert a svédcsavar használati utasítását sem értettem meg, és a piktogramokat is helytelenül értelmeztem minek következtében sikerült önnön kézfejembe
tekerni azt.
Azért kicsit kacagságos ez a fajta rap, amennyiben
a svéd nyelvet viccesnek nyilvánítjuk.
Bizonyára nem sokban különbözik egyéb
nyelvektől, csak ezt kevesebbszer nyújtják ki, nehogy lefagyjon. Így az előre
ki nem számítható, ad hoc jellegű – divatos szóval élve – villantás több
poénmuníciót hordoz magában.
(A nyelvkinyújtásról mindig nagyanyám sodrófája
jut eszembe, a nyelvet ölteni kifejezésről meg nagyapám Singer varrógépe. Ezért
nem beszélek idegen nyelveken, mert biztos fájna, ha azokra állva vokalizálnám
gondolataim. Inkább hagyjuk…)
Inkább elhiszem, hogy viccesek a szövegeik,
rajtam ne múljon.
A zene az viszont fenomenális.
Sikerült
táncolható, dúdolható rapet összetákolniuk, és ezáltal a jazzt is közelebb
vinni a mainstream, egyébként komolyabb melódiák befogadására alkalmatlan,
közönségéhez.
Első nekifutásra a magyar Jazzékielhez tudnám
őket hasonlítani (tényleg, azokkal mi van?), csak a Movits! szövegei
viccesebbek. (Jobb lesz, ha szépen lassan elfogadjuk a tényt!!!)
Eddig két albumot jelentettek meg:
2008-ban az Äppelknyckarjazz (magyarul Almatolvajdzsessz)
2011-ben (Nem akarom tudni, mit jelent magyarul!
Nem, nem azt jelenti, hogy "Nem akarom tudni, mit jelent magyarul!") az Ut ur min skalle címmel.
Ha hinni lehet a híradásoknak, az idén új
korongra számíthatunk a srácoktól, amennyiben még nem jelent meg. Ha meg már
múlt idő, akkor nekem miért nem szólt senki?
Akkor most nézzük meg, hogy mit hallgassunk!
Itt az almát lopják éppen:
A Sammy Davises klipben 1:15-nél iszonyat nagy poén van a szövegben, amit a japán fordító nem értett, így a távolkeletiek lemaradtak 5 percnyi kacagva történő térdcsapkodásról. (A japán felirat - helyesen - a következő: こけのむすまで Ugye, mennyivel viccesebb így???!!)
Honlap, hon' fin:
Énzűröm:
Mára ennyit gondoltam.
Ha valamelyik albumot szeretnétek meghallgatni, de nem tudjátok megszerezni, szóljatok bátran, majd feldúdolom a lyutyubra.
Most pedig eldándorgok az ágyig, a fal felé fjordulok, s védül mély álomba merülök.
béaranyozád estvénket, Isvány!
VálaszTörlés