Rendkívül fontos nap volt a mai.
A hivatalban előre jelezte:
később érkezik, ugyanis úgy alakult az élete, hogy nem várt, privát ügye akadt.
Ami már azért is szenzáció számba
ment, mert az elmúlt 15 évben egyszer sem késett, vagy ne adj Isten, hiányzott
munkahelyéről.
’937-ben, vagy '938-ban egyszer
majdnem elvétette a pontos érkezést, mert egy illetlen galamb fittyet hányva a
szigorú etikai szabályokra, bélsarát John keménykalapjának mértani közepén
helyezte el.
Az oktalan madár oly’ mértékben híján volt minden esztétikai
érzéknek, hogy a fekete fejfedőtől teljesen elütő, cirkás-szürke masszával
kívánta az összhatást fokozni.
Johnt nem is a destruktivitás
ezen rendkívül durva megnyilvánulása háborította fel első sorban, hanem az a
megbocsáthatatlan közöny, amivel a galamb szemlélte az eklektika jegyében
fogant emberszobor-torzót.
Azonnal bosszút esküdött a
levegőeget koptató minden cinikus szárnyasnak.
Akkurátusan letörölgette finom,
selyem kendőjével kalapjáról a gyalázatot, majd a közeli hársra tévedt
tekintete.
Merénylője, mintha a világ a
legnagyobb rendben haladna a távoli vég felé, nem átallott John szeme láttára,
önön csőrével azon munkálkodni, hogy enyhítse porhüvelyének elviselhetetlen
viszketését.
Valami soha nem tapasztalt
sötétség úszott hősünk szemei elé.
Ott, a Sugar Roadon állva, lassan
kibújt fényesre bokszolt cipőiből, nyakkendőjét meglazította, zakóját egy
újságos dobozra akasztotta, majd a Nagy Brehmben, a „Pandamackó” címszónál
látott képnek megfelelően körbenyalábolta a fa törzsét és lassan elkezdett
felfelé araszolni.
Mikor a lombkorona legalsó
szintjét elérte, jobb kezével addig lengette nyakkendőjét, míg a hurok egy
erősebb ágon meg nem állapodott.
A galamb, oktondi fejét
jobbra-balra billentve, figyelte a küszöbön álló fejleményeket.
John gondosan csuklójára tekerte
a nyakkendő lecsüngő hányadát, és mikor biztosnak érezte a fogást,
elrugaszkodott.
Mintegy 1,5 méter távolságban a
fa törzsétől, megkezdte véget érni nem akaró himbálózását ég és föld között.
Alant közben kisebb csoport
verbuválódott, és a nagyszerű kora reggeli mutatványt a harmatos füvön
felejtett kalapba ejtett pénzérmékkel honorálták.
A madár, akinek mindezen
látványosság köszönhető volt, lassan John fölé totyogott, és hogy a maga
szerény eszközeivel hozzájáruljon a pompás attrakcióhoz, újabb kloákacsomaggal
örvendeztette meg hősünket, ezúttal is gondosan ügyelve a pontos célzásra. És
mert nem kívánt mások népszerűségében fürödni, azonnal tova is röppent a közeli
háztetők felé.
Johnnak ekkorra már, az
izzadtságcseppeken túl, valami más is folyt a hátán, amitől enyhének nem
nevezhető pír öntötte el orcáját.
A tűzoltók régi ismerősként
üdvözölték, a még számukra is szokatlan helyen felbukkanó úriembert és
készségesen felajánlották, hogy szolgálati automobiljukon beszállítják
munkavégzése helyére.
Így aztán ’937-ben, vagy '938-ban
John Egg, az átélt viszontagságok ellenére, végül mégiscsak pontosan érkezett
irodájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése