John Egg színre lép

John Egg aznap nem az időjárásnak megfelelően öltözött fel.

Hanyag eleganciát kívánt sugározni, így a reggeli félhomályban egy - akkor még - szürkének tetsző ingre esett a választása.

Csak 9 óra körül, mikor az utcára lépett, vette észre, hogy tulajdonképpen a bézs egy érdekes árnyalatában játszó felsőt visel.

Nem is a színt illetőleg támadtak kifogásai, hanem a vastagsággal kapcsolatban, ami jelen esetben vékonyságra módosult.

Az idő alakulása nem túlzottan fontos szerepet töltött be az életében. Hamar túltette magát azon az apró momentumon is, hogy jobb orrlikából egy áttetsző kis gyöngycsepp kacsintott a ködös utcára, majd riadtan vissza is bújt szűk, ám biztonságos barlangjába.

Johnnak eszébe jutott, milyen lehet az Andokban egy reggel…

Hogy nem ilyen, azzal hamar szembesült, ugyanis a gyalogátkelőhely előtt egy zsebcirkálót kellett megkerülnie, és egy - a képbe nem passzoló - lámát. 

A lámáról a pulóverre asszociált, amit botor módon a szék karfáján felejtett a reggeli aprólékos pakolászásban.

A gardrób nyikorgása rendszerint eltereli a figyelmét az igazán fontos dolgokról. 

Ilyetén módon történhetett meg a múlt héten, hogy kicsiny konyháját Albionnal varázsolta hasonlatossá; mikor is a Ham and Eggs-e hamar túllendült a „még fogyasztható” minőségi kategórián, és unalmában vékony füstcsíkkal jelezte, hogy ő már tulajdonképpen teljesítette a rá kiszabott feladatot, elkészült, és most szeretné sajgón gyulladt részeit mihamarabb hűs tányéron pihentetni.

Ám John épp - az utóbbi 2 hónapban, ki tudja hanyadszor - a Times egy gondosan összehajtogatott példányát tuszkolta a szekrény jobb első lába alá, amitől azt az eredményt remélte, hogy az ajtó zsanérja meglazul, és ezzel a fülsértő zajnak is elejét veszi.

A füst közben átterjedt a lakás többi részére.

- Hmm, hamar leereszkedett a köd – gondolta.

S bár nem szerette, azért ernyőt nyitott, ott a kis manzárdszobában, nehogy a frissen vásárolt gyapjú zoknija megszívja magát a várható esőben.

A 20 perc múlva érkező tűzoltóknak is így nyitott ajtót, miközben hálás szavakat rebegett feléjük, hogy a meglehetősen rossz látási viszonyok ellenére ilyen hamar oda találtak.

A tömlőből kifröccsenő vízcseppek észlelésekor bölcsen elmosolyodott: Ő bíz’ újfent elébe ment a bajnak és még időben felhúzta esernyőjét. 

Cinkosan a mennyezet irányába kacsintott, amin túl a teremtőt sejtette.

Ők egy zárt klub tagjai voltak. 

Kizárólag ketten tudták pontosan prognosztizálni a várható légköri viszonyokat: John és az Öreg.