Biztosan van abban valami sorsszerű, hogy ezúttal egy kortárs, olasz szerző művéről kell szóljak elismerő szavakkal, ellensúlyozva a tavalyi keresztvíz-leszedős (talján lévén, szinte biztos, hogy nem csak névadója volt) kritikámat a jobb sorsra érdemes Enrico Brizzit illetőleg.
Nem gondolom, hogy deus ex machina elszenvedőjévé (alanyává?) váltam volna, még csak nem is a kínai piac közelségének betudhatóan árad az "occó" chi a kitárt ablakon, hogy szerényen berendezett világomban minden a helyére kerüljön
Egyszerűen csak jókor voltam jó helyen.
A könyvekhez való vonzódásomat - a tudásfelhalmozás, meseolvasás, szórakozás iránti igényem kielégítésén túl - a külcsín is nagyban meghatározza.
Így jártam jelen esetben is: a borító egyszerűen levett a lábamról.
Ilyen huncut gyermekarccal tálalt könyv csak jó lehet, Isten az atyám!. (El nem végzett kutatás hipotetikus eredménye: Igen, befolyásolja a könyvvásárlási szokásainkat a borító. Legalábbis - egyre inkább úgy tűnik - az enyémet igen.)
Prekoncepcióm megingathatatlan helyességébe vetett hittel, cédaként vetettem magam a "lábai" elé, tegyen velem azt, amit csak jónak lát az Álmok bandája.
És mert nem szokásom, ezúttal sem néztem utána a szerzőnek, olyannyira nem, hogy a rá vonatkozó, hátsó fülszöveget sem olvastam el, csak miután utolsó betűig behabzsoltam a regényt.
A történetet, ha megbocsátotok, nem ismertetném, annak mindenki könnyen utána járhat, mondjuk itt.
Nem mondom azt, hogy a "világ legjobb" regényén vagyok túl, még ha vannak is kísérletek ilyen terminusok felállítására az irodalmat lajstromba venni kívánó barbárok köreiben. (Felkészül: a világ legjobb fogvájója, a világ legjobb egyszer használatos zsilettpengéje.)
Már csak azért sem jelenthetek ki ilyen botorságot, mert vannak hibái a műnek.
Néha trágár, néha perverz, néha naiv.
De kit érdekel ez?
Mert amint felütöm a könyvet, egy nagy mesébe csöppenek, és hála az író tehetségének, elhiszem, hogy minden úgy és akkor történt, ahogyan azt lelki szemeim színpadára rendezte.
A bársonyfüggöny mögül sorra lépnek elő a szerethető/megvethető, hiteles karakterek, hibákkal, botlásokkal, de mindenekelőtt: tele emberséggel.
A "legutálatosabb" figura indítékait is megértem, még ha azonosulni nem is tudok/akarok velük.
És mert Amerika - ahogy' annak idején történelemből tanultuk: a népek nagy olvasztótégelye - a cselekmények helyszíne, felbukkannak olaszok, írek, négerek, zsidók, és mindenki amerikai akar lenni. De mert már annyira amerikaiak - származásuktól függetlenül - , hogy jobban nem is lehetnének, törekvésük kudarcba fullad. A kudarc azonban csak nézőpont kérdése, így aztán van pozitív kudarc is, minek köszönhetően ember tud maradni az ember, ahelyett, hogy félistenként elidegenedne önmagától és a fajtájától.
Persze a történet, ha már elragadott a parti fövenyről, kíméletlenül sodor magával.
Rivalizálnak a bandák, a nációk, de a nemesebb eszme érdekében képesek vállt vállnak vetve közösen küzdeni: zsidó, néger , olasz egy emberként, izzadságtól csatakosan, húzza-vonja fizikai, morális és mentális terheit, hogy a siker, ha nehezen is jön, de betetőzze fáradozásaikat.
Ezekben a pillanatokban elcsendesül a sztori morajlása, és mosolyogva lélegezhetünk fel, miközben a szemünk sarkában megülő könnycseppet elmorzsoljuk. És anélkül, hogy érzelgős, szentimentális idiótává válnánk, rájövünk, hogy az ilyen momentumok miatt (is) érdemes létezni, megmaradni - sallangok, jelzők nélküli - EMBERnek.
Szerelem nélkül mit érek én? - ahogy' annak idején a dalnok (nem) zengedezte -, úgy mi is bátran tehetjük fel a kérdést: mit ér a mese magasztosabb érzelmek áradása nélkül?
Semmit!
Ezt szerzőnk is tudja, és körbe is teker minket egy nem szokványos (zsidó-olasz) szerelmi moher-szállal, ha az érzelmek tüze lanyhulni tűnnék, se fagyjon meg lelkünk.
Sok van, amiért ember küzdhet, és amiért küzdenie érdemes, de az igaz szerelem meg- és átélése mindent felülír. Jelen műben ez nem csak tételmondat, hanem szépen levezetett bizonyítás eredménye, tehát kéretik - minden cinizmusomat félretéve - komolyan venni!
Így aztán, ha akarjuk, felfoghatjuk úgy is a regényt, mint egy időrendben visszafelé elmesélt Rómeó és Júlia történetet, pozitív végkimenetellel, amihez profán képeket illesztett az író.
Ám míg a grand finalehoz eljutnánk, sok harc van, mi megvívandó, sok barátság van, mi megerősítendő, sok bűn van, mi megbocsátandó, sok lélegzetvétel van, mi elakasztandó, sok könnycsepp van, mi ejtendő.
Miközben engedelmesen kapaszkodunk, a szerzőnk vezette, érzelmi hullámvasút hideg konzoljába, nem maradunk magunkra.
Az író minden közelgő csúcsra felkészít, úgy, hogy mire felérünk, érezzük gyomrunkban a görcsöt, torkunkban a gombócot, nyeljük a magunk előtt is szégyellt könnyeinket, hogy aztán a zuhanásban maszatos arcunkon úrrá legyen a széles, gyermeki mosoly és teli torokból kacagjunk, miközben átéljük a katarzis ritkán tapasztalt érzését.
Ha előző mondatom közelíti, netán eléri a giccs határait, nos az nem a véletlen műve, szándékos törekvés eredménye. Ugyanis többször éreztem, egy-egy drámai csomóponthoz érkezvén, hogy ez már annyira túl van fokozva, hogy lassan átcsap giccsbe, de aztán hamar beláttam, Luca Di Fulvio biztos kézzel rángatja a fonalakat, és nem enged a csábításnak: minden emberi léptéken belüli marad, és a dolgok a helyükre kerülnek.
A regény így megmarad annak, ami: jó ízléssel, mértéktartással, kivételes elbeszélőtehetséggel előadott, emberi kicsinyességeinkről és nagyságainkról szóló, szívet melengető, humanizmusra nevelő mesének.
Mielőtt a vörös bársonyfüggöny két szárnya összecsapna szemünk előtt, hadd árulom el, miért éreztem sokszor olvasás közben azt, hogy egy színdarab elevenedik meg szemeim előtt, miért gondoltam azt, hogy itt egy dramaturgnak is jelentős szerep jutott, és nem utolsó sorban, mi áll a hátsó fülszövegben: "Luca Di Fulvio ... mielőtt saját színházi társulatot alapított volna ... Thomas Mann Tonio Krögerjéből színházi feldolgozást készített, illetve filmforgatókönyvek írásában vett részt."
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Megjelenés: 2012.
Oldalszám: 592
Ára: 3999 Ft
Levezetésképp' - akik olvasták a könyvet, érteni fogják, miért - hallgassuk meg a következő albumot: David Bowie - Diamond Dogs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése